Kőfali pintyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kőfali pintyő
Járólapok melletti repedésekben terjedő kőfali pintyő
Járólapok melletti repedésekben terjedő kőfali pintyő
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Antirrhineae
Nemzetség: Pintyő (Cymbalaria)
Hill
Faj: C. muralis
Tudományos név
Cymbalaria muralis
G.M. Sch.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kőfali pintyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőfali pintyő témájú médiaállományokat és Kőfali pintyő témájú kategóriát.

A kőfali pintyő (zsidószakáll, Cymbalaria muralis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó útifűfélék (Plantaginaceae) családjában az Antirrhineae nemzetségcsoport pintyő nemzetségének Magyarországon legismertebb faja. A franciák „Róma romjának” hívják, mert a fodorka (Asplenium spp.) fajokkal együtt többnyire árnyas, öreg falak, sziklák repedéseibe telepszik.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Mediterráneumban honos. Magyarországra ámpolnanövényként hozták be, de kivadulva nemcsak a kőfalakon, járdák repedéseiben stb. telepszik meg, hanem a sziklákon is, ezért adventív fajnak számít.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Általános megjelenése és leveleinek alakja is a borostyánéra emlékeztet. A konkrét élőhelytől függően lecsüngő, kúszó, illetve kapaszkodó.

Virágképlete: K(5) [C(5) A(4)] G(2); virágai lilák.

Termése tok, magja a máknál is apróbb.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Miként Magyarországon, aképpen eredeti élőhelyén is főleg sziklákon és kőfalakon nő. Szárazságtűrő. Már egészen kevés talajjal is megelégszik. Jól terjed.

Szabadon június–augusztusban, de cserépben nevelve kora tavasztól a fagyok beálltáig virágzik.

Felhasználása[szerkesztés]

Dísznövényként ámpolnákba, erkélyládákba, sziklakertekbe ültetik.

Források[szerkesztés]