Közvágóhíd (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budapesti Marhaközvágóhíd
A Közvágóhíd főkapuja a Soroksári út felől 2016-ban (a létesítmény épületei ekkor még álltak)
A Közvágóhíd főkapuja a Soroksári út felől 2016-ban (a létesítmény épületei ekkor még álltak)
Település Budapest IX. kerülete
Cím Budapest, Soroksári út 58.
Építési adatok
Építés éve 1872
Bezárás 1984
Lebontás éve 2019
Lebontás okalakópark épült a helyén
Építési stílus
Védettség egyes részei műemléki védettség alatt állnak
Tervező Hermann von der Hude
Építész(ek) Julius Hennicke
Elhelyezkedése
Budapesti Marhaközvágóhíd (Budapest)
Budapesti Marhaközvágóhíd
Budapesti Marhaközvágóhíd
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Marhaközvágóhíd témájú médiaállományokat.

A közkeletű nevén Közvágóhíd, valójában a Budapesti Marhaközvágóhíd egy nagy múltú, mára már megszűnt budapesti élelmiszeripari létesítmény, amely a Soroksári út – Vágóhíd utca – Mester utca – Máriássy utca által határolt nagy méretű telken helyezkedett el.

Története[szerkesztés]

A Budapest IX. kerületében, a Soroksári út 58. szám alatt jegyzet 14 hektáros birodalmieklektikus stílusú épületkomplexum 1872-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője Hermann von der Hude,[1] kivitelezője Julius Hennicke volt.[2]

Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy részét 1994-ben műemléki védettség alá került. A közvágóhíd idővel leromlott állapotba került, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy Orbán Viktorral és családjával, valamint Recep Tayyip Erdoğannal, Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó, Adnan Polat cége a magyar állam jelentős összegű támogatása mellett szinte teljes mértékben lerombolta, miután a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek minősítette az épületegyüttes lebontását.[3] A tervek szerint az épületegyüttes helyén lakópark, luxusszálloda és irodaházak épülnek majd.[4]

Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére, illetve a Máriássy utca túlsó oldalán (Máriássy út 5-7.) 1927-ben felépült egy Borjúvásárcsarnok is.[5] (Ez utóbbi épületet az ezredforduló után felújították, és irodaházként üzemel.)

Az évtizedek alatt lepusztult épületeit a főkapu és a víztorony kivételével 2019-ben rombolták le.[6] A bejáratnál álló, Reinhold Begas belga szobrász két szobrát (bivalyt vezető férfi, bikával küzdő férfi) szintén nem bontották el.[7]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Filmfelvételek[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Breuer Albert: A Budapest székesfővárosi közvágóhíd és marhavásár ötvenéves története, Budapest, 1928

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]