Ugrás a tartalomhoz

Pirregőtücsök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DenesFeri (vitalap | szerkesztései) 2019. június 21., 08:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Közönséges pirregő tücsök
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Egyenesszárnyúak
(Orthoptera)
Alrend: Tojócsövesek (Ensifera)
Öregcsalád: Grylloidea
Család: Tücsökfélék (Gryllidae)
Alcsalád: Pirregő tücskök (Oecanthinae)
Nem: Oecanthus
Faj: O. pellucens
Tudományos név
Oecanthus pellucens
(Scopoli, 1763)
Szinonimák
  • Acheta aquea Fabricius, 1798
  • Acheta italicus Fabricius, 1781
  • Semblis lutaria Petagna, 1792
  • Gryllus pellucens Scopoli, 1763
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges pirregő tücsök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges pirregő tücsök témájú médiaállományokat és Közönséges pirregő tücsök témájú kategóriát.

A közönséges pirregő tücsök, vagy egyszerűen pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) az egyenesszárnyúak (Orthroptera) rendjében a tücsökfélék (Gryllidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

A pirregő tücsök Európában, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában terjedt el. Európában elsősorban a déli részeken fordul elő, elterjedésének északi határai Észak-Németország, Csehország, Dél-Lengyelország.

Magyarországon bokros, bozótos területeken, illetve szőlőkben mindenütt gyakori. Leggyakrabban alacsony fákon, bokrokon szeret tartózkodni.

Megjelenése

Kis termetű 10-15 mm nagyságú, karcsú testű egyenesszárnyúak. Az imágók szárnyaltak, ellentétben a nimfákkal. Színezetük világos, sárgás, barnás, esetleg halványzöld. Fejükön hosszú csápokat viselnek.

Életmódja

Peteként telel át. A tavasszal kikelő lárvák ragadozó életmódot folytatnak, kisebb rovarokra, levéltetvekre vadásznak. Az ivarérettséget nyár közepére érik el, júliustól októberig hallható ciripelésük, elsősorban naplementekor. Hangjuk jellegzetes, különbözik más egyenesszárnyúak ciripelésétől. A hangot a hímek felső szárnyaik összedörzsölésével keltik.

A petéket nyár végén, fiatalabb növényi szárakba, vesszőkbe helyezik egy sorban. A növényen ennek következtében általában 6-10 tűszúrásszerű lyuk látható. A lyukak egymástól nagyjából egyenlő távolságra találhatók, minden lyuk alatt a növény bélszövetében 2-2 sárga pete van. Amennyiben petéit szőlővesszőbe helyezi, a pirregő tücsök kertészeti kárt okoz, mivel a fertőzött vesszők nem érnek be és szaporításra sem használható fel. További kártételként az imágók időnként az érett gyümölcsöket is megcsípdesik. Kártétele egyébként viszonylag ritkán figyelhető meg.

Bár egyes források azt állítják, hogy szőlőn megfigyelhető kártételéről elsőként Gárdonyi Géza, neves írónk számolt be, 1884-ben Dr. Horváth Géza már bemutatja a fajt és kártételét, illetve közli, hogy korábbi adat nem található megfigyelt kártételről.

2008-ban elsőként az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) szárában is találtak petéket, ezzel tovább bővült az őshonos parlagfű fogyasztó rovarok kicsiny száma.

Források

  • Mikulás József (2008). „Hasznos vagy káros a pirregő tücsök?”. Kertészet és szőlészet 57 (50), 20. o. ISSN 0023-0677.