Közönséges hangyaleső
| Közönséges hangyaleső | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az imágó | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 2000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Myrmeleon formicarius Linnaeus, 1767 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Közönséges hangyaleső témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges hangyaleső témájú kategóriát.
|
A közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius) a rovarok osztályának az recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe, ezen belül a hangyalesők (Myrmeleontidae) családjába tartozó, Magyarországon is honos, védett faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A közönséges hangyaleső elterjedési területe Európa nagy része, északon Dél-Skandináviáig. A rovar aránylag ritka, bár vannak helyek, ahol gyakorinak számít.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A közönséges hangyaleső szitakötőkre emlékeztető, erős szájszervű rovar. Testhossza 28–35 milliméter, a kiterjesztett szárnya 60–87 milliméter. Csápjai rövidek. A színe fekete-barna, a potrohgyűrűk szegélyei, valamint a lábak sárgák, a szárnyai üvegtiszták és sárgásfehérek, nincs rajtuk folt.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A közönséges hangyaleső meleg vidékek, füves puszták és fenyérek homokos felületein él. A közönséges hangyaleső alkonyatkor tevékenykedik, és rovarokra vadászik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Teljes átalakulással fejlődnek. Lárvája a laza, homokos talajban él, itt fogócsöveket készít, melyeknek mélyén várakozva elfogja és megöli az arra tévedő hangyákat és más kisebb rovarokat, bénító mérget és emésztőenzimeket juttatva az áldozat testébe. A lárvák csak hátrafelé képesek futni.
Tavasszal a harmadik lárvaállapotuk után homokból készült gubóba bábozódik be.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Biolib szerinti rendszerbesorolás
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X