Köcsögduda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A köcsögduda (más néven: hüppögtető, hüppögő, köpü vagy huhogó döfü[1] szötyök, bika, burrogatató) egy magyar népies membranofon hangszer. A magyar népzene egyik meghatározó hangszere.

A köcsögduda valójában egy cserépköcsög, amelyre disznóhólyagot húznak, amiben hangkeltéskor egy nádszálat húzogatnak.[1]

A kisebb-nagyobb vödörnagyságú fa-, cserép-, fémedények (köcsögök, újabban akár nagyobb konzervdoboz is), feszes dobja hólyagon kívül készülhet bőrből is, a középre erősített nádszálon kívül pár arasznyi lószőrcsomót is használnak. Az utóbbit nevezik bikának a moldvai csángók, akik hejgetéshez – újévi köszöntéséhez – használták/használják.

A köcsögduda fontos eszköze a dunántúli regösöknek is, akik nedves ujjal vagy kézzel húzogatva a nádszálat vagy lószőrt szólaltatják meg, amely hüppöget, röfög, burrog, vagy bikabőgésszerű hangot ad.

A hangszer a táncházmozgalom idején nem volt túl népszerű. Feltűnik a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979) című filmsorozat Sümegtől az Alpokaljáig című 13. részében is.

Hasonló hangszerek[szerkesztés]

  • Rokona a Kelet-Európában elterjedt zsinóros frikciós dob, a bika, ám felépítésében különbözik tőle.[2]
  • Olaszország déli részén szintén megtalálható a hangszer, melyet sok néven illetnek, így pl. caccavella, puti-puti, pignato, cute-cute, cupellone, bufù és cupa-cupa. Utóbbi Puglia tartományban használatos, mely több más elnevezéshez hasonlóan hangutánzó szó.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Ősi magyar népi hangszerek eredete és párhuzamai. kiszely.hu. [2016. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  2. Brauer-Benke József: A frikciós dobok története és típusai (PDF). MTAK. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)