Kínai szúrósfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kínai szúrósfenyő
Cunninghamia lanceolata árvore.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Szúrósfenyő (Cunninghamia)
Faj: kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata)
(Lamb.) Hook., 1827
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kínai szúrósfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai szúrósfenyő témájú médiaállományokat és Kínai szúrósfenyő témájú kategóriát.

Felrepedező törzse a Wellingtoni Botanikus Kertben
Tobozvirágzata és szúrós, lapos tűlevelei

A kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a szúrósfenyő (Cunninghamia) nemzetsége két recens fajának egyike.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Kína középső[1] és délkeleti részén honos.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Kisebb, de különlegesen szép termetű fa. Törzse általában egyenes, karcsú, kúp alakú koronával. Vastag kérge hosszában felrepedezik.

Fényeszöld, nagyon szúrós levelei 3–6 cm hosszúak. Néhány centiméter átmérőjű, gömbölyű vagy tojásdad tobozai többnyire a hajtások végein ülnek.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A meszes talajt nem tűri. Magyarországon fagyérzékeny. Kielégítően csak nagyon szélvédett, párás környezetben fejlődik. Rosszabb viszonyok közt is több évig elvegetál, de az ismétlődő fagykárokba előbb-utóbb belepusztul. Ha épületek déli fala elé ültetik úgy, hogy tövétől a csapadék egy része el tudjon folyni, a fagyot jobban tűri és tobozai is szépen beérnek.

Kertészeti változatok[szerkesztés]

C.l. 'Compacta'[szerkesztés]

Törpe növésű. Bánó István erdőmérnök szelektálta magoncok közül a Kámoni Arborétumban. Az alapfajnál edzettebb.

C.l. 'Glauca'[szerkesztés]

Kékes lombú; az alapfajnál szívósabb.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]