Kínai szúrósfenyő
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kínai szúrósfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai szúrósfenyő témájú médiaállományokat és Kínai szúrósfenyő témájú kategóriát. |
A kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a szúrósfenyő (Cunninghamia) nemzetsége két recens fajának egyike.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Kína középső[1] és délkeleti részén honos.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Kisebb, de különlegesen szép termetű fa. Törzse általában egyenes, karcsú, kúp alakú koronával. Vastag kérge hosszában felrepedezik.
Fényeszöld, nagyon szúrós levelei 3–6 cm hosszúak. Néhány centiméter átmérőjű, gömbölyű vagy tojásdad tobozai többnyire a hajtások végein ülnek.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
A meszes talajt nem tűri. Magyarországon fagyérzékeny. Kielégítően csak nagyon szélvédett, párás környezetben fejlődik. Rosszabb viszonyok közt is több évig elvegetál, de az ismétlődő fagykárokba előbb-utóbb belepusztul. Ha épületek déli fala elé ültetik úgy, hogy tövétől a csapadék egy része el tudjon folyni, a fagyot jobban tűri és tobozai is szépen beérnek.
Kertészeti változatok[szerkesztés]
C.l. 'Compacta'[szerkesztés]
Törpe növésű. Bánó István erdőmérnök szelektálta magoncok közül a Kámoni Arborétumban. Az alapfajnál edzettebb.
C.l. 'Glauca'[szerkesztés]
Kékes lombú; az alapfajnál szívósabb.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 102–105. old.
