Kátai Zoltán (énekmondó)
| Kátai Zoltán | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Kátai Zoltán |
| Született | 1954. november 3. Mosonmagyaróvár |
| Elhunyt | 2020. november 6. (66 évesen)[1] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | régi zene,népzene |
| Aktív évek | 1983–2020 |
| Együttes | Mákvirág együttes |
| Hangszer | gitár, koboz, kontra, lant, fidula |
| Díjak | Kossuth-díj (2019) |
| Tevékenység |
|
| Kátai Zoltán weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kátai Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1954. november 3. – 2020. november 6.) Kossuth-díjas magyar énekmondó, népzenész.
Élete[szerkesztés]
„Gyermekkoromban kezdett, különböző zenei stúdiumok után 1983 óta hivatásszerűen zenélek, énekelek, 11 évet töltöttem a Mákvirág népzenei együttesben. Velük a nagyvilágot, Dinnyés Józseffel Magyarországot jártam; muzsikáltam Kecskés Andrással, Kobzos Kiss Tamással. A zenén keresztül jó barátságba kerültem Sebő Ferenccel, Cseh Tamással, a Kaláka együttessel, verséneklőkkel, utcaszínházi csepűrágókkal, népzenészekkel és néhány fiatal énekmondóval.”[2]
Gyermekkorában zongorázni tanult, majd ének szakra járt a szombathelyi tanárképzőbe, 1977-ben, az első táncházzenész-képző tanfolyam végére, az utolsó félévre beiratkozott a nagybőgőn tanulók közé, ahol egy félévig Hamar Dánielhez (a Muzsikás együttes nagybőgőséhez) járt tanulni. 1983 és 1994 között a Mákvirág együttes tagja volt.
„Az énekmondó titulust én találtam ki, bár sokan tulajdonítják magukénak. 1983-ban úgy érkeztem Pestre, hogy az akkor már kedves barátom, Dinnyés József azt mondta, ne törődjek a lakással, lakhatok nála. Még abban az évben Szegedre, talán ifjúsági napokra kapott meghívást Dinnyés, és – mi sem egyszerűbb, természetesen – vitt magával. A plakátra kellett egy megnevezés. Jóska volt a daltulajdonos, amit egyébként meg ő talált ki, ez rendben is volt. A Dinnyésnél töltött napok alatt Tinódi Krónikáját olvasgattam, és éppen a Dávid király és Góliát küzdelmét megörökítő éneknél jártam. Ebben van egy strófa, ami úgy végződik, hogy énekmondással dicsérjétek az urat. No, ez ugrott be, s a plakátra azt írattam a nevem alá, énekmondó. Hát, így lettem énekmondó.”
Diszkográfia[szerkesztés]
- Muzsikáló Erato, 1999
- Magiar História, magánkiadás, 2002
- Magyar Énekmondók – Többrendbeli Énekek, magánkiadás, 2002
- Kátai Zoltán & Róka Szabolcs: Boriváshoz való. B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2003
- Kátai krónika; ill. Jankovics Marcell; Helikon, Bp., 2005 (Hangzó Helikon) + CD
- Wathay Ferenc énekei. Gryllus kiadó, 2007
- „Elindula József...” Énekek Adventtől Vízkeresztig Kátai Zoltán előadásában, 2012
- „... aki a Hazáért Győztes” Bocskai István emlékezete, 2014
- "Viadalhelyeken véressen, sebessen...", 2018
- "Ditsérjétek Istent...", 2018
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Artisjus díj (2005)
- Tinódi Lant díj (2006)
- Párhuzamos Kultúráért díj (2014)[3]
- Magyar Ezüst Érdemkereszt (2016)
- Kossuth-díj (2019)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Elhunyt Kátai Zoltán énekmondó
- ↑ Kátai Zoltán énekmondó hivatalos oldaláról. [2019. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
- ↑ 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
Források[szerkesztés]
- A zenei stúdiumok rejtelmei
- Kátai Zoltán hivatalos honlapja Archiválva 2019. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
