Kátai Zoltán (énekmondó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kátai Zoltán
Életrajzi adatok
Születési név Kátai Zoltán
Született 1954. november 3.
Mosonmagyaróvár
Elhunyt 2020. november 6. (66 évesen)[1]
Pályafutás
Műfajok régi zene,népzene
Aktív évek 19832020
Együttes Mákvirág együttes
Hangszer gitár, koboz, kontra, lant, fidula
Díjak Kossuth-díj (2019)
Tevékenység

Kátai Zoltán weboldala

Kátai Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1954. november 3.2020. november 6.) Kossuth-díjas magyar énekmondó, népzenész.

Élete[szerkesztés]

„Gyermekkoromban kezdett, különböző zenei stúdiumok után 1983 óta hivatásszerűen zenélek, énekelek, 11 évet töltöttem a Mákvirág népzenei együttesben. Velük a nagyvilágot, Dinnyés Józseffel Magyarországot jártam; muzsikáltam Kecskés Andrással, Kobzos Kiss Tamással. A zenén keresztül jó barátságba kerültem Sebő Ferenccel, Cseh Tamással, a Kaláka együttessel, verséneklőkkel, utcaszínházi csepűrágókkal, népzenészekkel és néhány fiatal énekmondóval.”[2]

Gyermekkorában zongorázni tanult, majd ének szakra járt a szombathelyi tanárképzőbe, 1977-ben, az első táncházzenész-képző tanfolyam végére, az utolsó félévre beiratkozott a nagybőgőn tanulók közé, ahol egy félévig Hamar Dánielhez (a Muzsikás együttes nagybőgőséhez) járt tanulni. 1983 és 1994 között a Mákvirág együttes tagja volt.

„Az énekmondó titulust én találtam ki, bár sokan tulajdonítják magukénak. 1983-ban úgy érkeztem Pestre, hogy az akkor már kedves barátom, Dinnyés József azt mondta, ne törődjek a lakással, lakhatok nála. Még abban az évben Szegedre, talán ifjúsági napokra kapott meghívást Dinnyés, és – mi sem egyszerűbb, természetesen – vitt magával. A plakátra kellett egy megnevezés. Jóska volt a daltulajdonos, amit egyébként meg ő talált ki, ez rendben is volt. A Dinnyésnél töltött napok alatt Tinódi Krónikáját olvasgattam, és éppen a Dávid király és Góliát küzdelmét megörökítő éneknél jártam. Ebben van egy strófa, ami úgy végződik, hogy énekmondással dicsérjétek az urat. No, ez ugrott be, s a plakátra azt írattam a nevem alá, énekmondó. Hát, így lettem énekmondó.”

Diszkográfia[szerkesztés]

  • Muzsikáló Erato, 1999
  • Magiar História, magánkiadás, 2002
  • Magyar Énekmondók – Többrendbeli Énekek, magánkiadás, 2002
  • Kátai Zoltán & Róka Szabolcs: Boriváshoz való. B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2003
  • Kátai krónika; ill. Jankovics Marcell; Helikon, Bp., 2005 (Hangzó Helikon) + CD
  • Wathay Ferenc énekei. Gryllus kiadó, 2007
  • „Elindula József...” Énekek Adventtől Vízkeresztig Kátai Zoltán előadásában, 2012
  • „... aki a Hazáért Győztes” Bocskai István emlékezete, 2014
  • "Viadalhelyeken véressen, sebessen...", 2018
  • "Ditsérjétek Istent...", 2018

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Kátai Zoltán énekmondó
  2. Kátai Zoltán énekmondó hivatalos oldaláról
  3. 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)

Források[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap