Kátai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kátai Gábor
Kátai Gábor.jpg
Született 1831. október 4.
Karcag
Elhunyt 1878. február 28. (46 évesen)
Kunszentmárton
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
gyógyszerész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kátai Gábor témájú médiaállományokat.

Kátai Gábor (Karcag, 1831. október 4.Kunszentmárton, 1878. február 28.) orvosdoktor, okleveles gyógyszerész, megyei főorvos.

Életútja[szerkesztés]

Kátai Gábor földműves és Vincze Sára fia. Karcagon született, ahol 12 éves koráig járt iskolába; ekkor szülei maguk mellé vették, hogy a földművelésnél segítségükre legyen. Azonban, miután a fiúnak két évig semmi hasznát nem vették, 1845-ben Hollay József karcagi patikájába adták gyakornoknak. Itt kezdett önműveléséhez és 1848-ban letette a vizsgát, mire gyógyszerészsegéd lett és mint ilyen, 1851 őszéig Karcagon maradt. Ekkor az egyetemi tanév megnyíltával Pestre ment és a gyógyszerészeti fakultásra beiratkozott; az első évet Pesten, a másodikat Bécsben végezte 1853-ban. A vizsgát, miután a német nyelvet nem beszélte elég folyékonyan, latinul tette le. Ekkor özvegy Hollay Józsefné meghívta karcagi gyógyszertára vezetőjéül. Állásától azonban rövid idő múlva megvált, és több-kevesebb a törökszentmiklósi, szolnoki, tiszafüredi és szentesi patikákban dolgozott.

Az orvosi pályára szándékozván lépni, Pestre ment és mialatt Matta László gyógyszertárában nyert alkalmazást, egyidejűleg 1856-ban beiratkozott az egyetem orvosi karánál orvostanhallgatónak. Azonban kénytelen lévén önfenntartásáról gondoskodni, tanított Csapliczky Lilla nőnevelő intézetében és egyes úri családok körében is, így Fabiny Theofilnál, sat. 1858. június 19-én a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megválasztotta rendes tagjának, 1860. december 29-én második titkárának, valamint jegyzőkönyvei és évi jelentései szerkesztésével is őt bízta meg. 1861. március 15-től a társulat könyvtárának rendezését vállalta magára, s azt Karcagon cédulázás alapján 1862. november 22-én be is végezte. 1860. március 22-én a második orvosi szigorlatot letette; a nagy-kunok már azon hó 13-án megválasztották főorvosuknak; április 14-én hagyta el Pestet és Karcagra költözött. 1861. augusztus 21-én az országgyűlést feloszlató rendelet leérkezett; Kátai is leköszönt hivataláról és külföldre ment, ahol 1861. december 5-től 1862. május végéig időzött és tanulmányait oly erőfeszítéssel folytatta, hogy beteg lett és kórházban feküdt.

A Magyar Földtani Társulat március 20-án rendes tagjának választotta. Midőn haza érkezett, november 10-től 1865. január 23-ig Karcagon lakott és magán orvosi gyakorlatot folytatott. Még 1862. szeptember 22-én Karlsbadban kelt és az Orvosi Hetilaphoz írt levelében, mikor a német orvosok és természetvizsgálók Karlsbadban tartott évi nagygyűlésének volt tanúja, azon óhajtásának adott kifejezést, hogy fővárosunk befolyással bíró orvosai eszközöljék ki, hogy a magyar orvosok és természetbúvárok vándorgyűléseiket újra tarthassák. Mire 1863 őszén (1847 óta először) ismét összegyűltek Pesten a magyar orvosok és természetvizsgálók Bene Ferenc vezérlete alatt. Kátai az akkor alakult orvosi könyvkiadó-társulat alapítói közé lépett és 200 forint alapítványt tett. Az 501 taggal működésnek indult társulat igazgatótanácsába is beválasztotta. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1865. január 11-én első titkárának választotta, ki ezután ismét Pestre költözött. 1868. június 14-én az országos egészségügyi tanács rendkívüli tagjává kinevezték. Ugyanezen év őszén az orvosok és természetvizsgálók XIII. nagygyűlésén mint titkár buzgólkodott. 1868-ban a nagykun-kerület ismét megválasztotta főorvosának és április 16-án Karcagon elfoglalta hivatalát, melyet közel tíz évig viselt. Ez idő alatt, hivatali teendőin kívül, szünet nélkül dolgozott.

Az 1872-es (mehádiai) orvosok nagygyűlése a következő évben Győrött megtartandó vándorgyűlésre egyik alelnökéül választotta. Az 1873-as kolerajárvány alkalmára a kormány őt Pest megye, Kecskemét város, Heves megye tiszántúli részére, a Nagy- és Kiskunság területére kormánybiztosul nevezte ki. Ezen megbizatásnak megfelelendő július 25-től szeptember 13-ig mindig utazott. 1877-ben a heves-nagy-kunsági református egyházmegye, melynek előbb tanácsbirája volt, segédgondnokává választotta. Az 1877. évi I. törvénycikk által alakított Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye azon év decemberében megyei főorvosnak választá. A Magyar Földtani Intézet levelező s a Magyar Földtani Társulat rendes tagja volt. Három évig szervi szívbajban szenvedett; ez okozta 1878. február 28-án Kunszentmártonban hirtelen halálát.

Könyvtárát, mely a nyomtatott címjegyzék (A néhai dr. Kátai Gábor hagyatékához tartozó könyvtár jegyzéke. Karcag, 1879) szerint a tudomány minden ágából összesen 2362 munkából áll, ezek között számos hungarikum és ritkaság, Magyari Kossa Sámuel tápiószentmártoni földbirtokos vette meg.

Arcképe: kőnyomat a Magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésének Munkálataiban. Bpest, 1880.

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét viseli Karcagon a Kátai Gábor Kórház.

Újságcikkei[szerkesztés]

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1857. Gyógyszertani szemelvények, Gyógyszerészet tudományos állása hazánkba s annak legsürgősb teendői, 1858-59. Eau phénomenale hajfestő szer vizsgálata, Gyógyszertani közlemények, A hasonszenvi orvosoknak a gyógyszerek önkiszolgáltatása Würtemberg királyságban megtiltatott, A korneuburgi mérgezési perben a törvényszéki vegyészek által közlött műleleteknek felvilágosítása, 1860. Mikép lehet a borostyán megyvizet a keserűmandula víztől megkülönböztetni? Erősen meghamisított pokolkő vizsgálata; Levél Száva Gerő úrnak Moldvaországban, Édnemző az állati szervezetben, Történeti tanulmány a magyar egyetemi ügy körül, különös tekintettel a magyar orvosi egyetemre és irodalomra a legrégibb időktől máig, A kámfor, Fölhívás hazánk gyógyszerészeihez, 1861. Egy történet a magyar gyógyszerészet multjából, Javaslat a közegészségi ügyet illetőleg, 1862. Uti levelek, A német természetvizsgálók gyűlése Karlsbadban, 1863. Kinalcsoport, 1865. Néhány szó a m. orvosi könyvkiadó társulat működése körül; könyvism. minden évf. és Jelentések a m. kir. term. társulat üléseiről sat. 1865-67. sat. E lapnak 14 évi folyamában 32 nagyobb cikket írt 75 számban; 1860-ban főmunkatársa, majd később a lapnak segédszerkesztője lett); a Kerti Gazdaságban (1858. Fölszólítás a magyarhoni gyümölcstenyésztés általánosítása tekintetéből, Hidegen folyó oltóviasz készítése, 1859. Mesterkéléssel burgonyát évenként háromszor termelni); a Vasárnapi Ujságban (1858. Budai Ezsaiás életrajza, A mérgezések és ellenszerei, 1859. Rácz Sámuel életr., 1860. Pápai Páriz Ferencz, 1862 Uti levelek: Németország, Páris); a Gyógyszerészeti Hetilapban (1863. Ügyeink, levél Párisból, 1863. A mákony-opium gyógyszerismei tekintetben, 1867. Kir. m. természettudományi társulat); a M. Ember Könyvtárában (1863. A pesti királyi magyar egyetem története); a Gyógyászatban (1863. Húgykémle, különösen az emberhúgy természeti, vegyi sat. vizsgálata és kórtani értéke, 1864. A gyógyászatban a mérgezések gyógymódja, A kórházak eredetéről és hasznairól, 1866. Choleraszabályzat, 1871. Gyufával eszközölt szándékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezelt esete, 1873. A fekete halál Karczagon 1739-ben, különnyomatban is. 1874. Orvosi tapasztalatok az 1873. év nyarán hazánkban dühöngött cholerajárvány idejéről); a Term. Társulat Közlönyében (1865. A kir. m. term. társulat történetei 1850-66-ig, Az alföldi vetéseket pusztító rovar, 1866. A term társulat története 1866-ban, 1867. A term. társulat kérvénye a képviselőházhoz országos segély ügyében, Term. tud. társulat története 1867-ben); A Közeg. és törvényszéki Orvostanban (1866. Cholera szabályzat, 1871. Felülvélemény K. D. testi sérelmeztetése tárgyában, 1873. Bőrgyógyítási kisérlet, halál, 1874. Hitestárs-gyilkolás, nyavalyatörősség szinlelése, leálczázás); Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. 1869. Balogh Pál emlékezete, XV. 1872. Gyufával eszközölt szándékolt önmérgezés sikeres esete, XVII. 1875. Az orvosi tudomány jelen irányáról, A fertőtlenítőszerek és fertőtlenítés értékéről); a Honban (1869. 105, 109. sz. esti k. Bártfai fürdő); a Természetben (1874. Huskivonat); az Ung. Med. Chir. Presseben (1866. könyvism.); a Fővárosi Lapokban (1877. Néhány szó Korytniczáról); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái[szerkesztés]

  1. Növénytan, különös tekintettel a gyógyszerismére. Pest, 1865. (A szöveg közé nyomott 158 ábrával. (A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai II.)
  2. A részletes kór- és gyógytudomány tankönyve. Különös tekintettel az élettanra és kórboncztanra. Niemeyer Félix után. II. rész. U. ott, 1865 (A m. orvosi könyvkiadó-társulat könyvtára 2. Az I. részt Lendvay Benő orvos dr. fordította)
  3. Mit kell tennünk a cholera csapásainak egyhítésére? U. ott, 1866
  4. Kholeraszabályzat egészségügyi hatóságok, orvosok s a közönség használatára. U. ott, 1866 (Fordítás Griesinger, Pettenkoffer és Wunderlich tanárok nyomán)
  5. A királyi magyar természettudományi társulat évi jelentése tárgyairól és 1865. évi működéséről. U. ott. 1866
  6. Állat és ásványtan. Különös tekintettel a gyógyismére. U. ott. 1867. (A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai I. 243-459. 1. A kötet első felét Felletár Emil írta.)
  7. Emlékbeszéd Bugát Pál felett. U. ott, 1868 (Különnyomat a m. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XI. kötetéből)
  8. A királyi természettudományi társulat története alapításától fogva máig. A társulat 1868. febr. 1. tartott huszonötévi jubilaeuma alkalmára. U. ott, 1868
  9. Ismeretterjesztő az orvosi és természeti tudományok köréből. Debrecen, 1874
  10. Orvosi tapasztalatok az 1873. év nyarán hazánkban dühöngött cholera-járvány idejéről. Nézetek és javaslatok. U. ott, 1874 (Különnyomat az előbbeni munkából)
  11. A magyar orvosok és természetviszgálók törvényjavaslata a győri és előpataki nagygyűlések megállapodásai alapján, továbbá a közegészségi tanács, a biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet bizottsága, Tisza Kálmán belügyminiszter ő mélt. részéről előterjesztett törvényjavaslatok felhasználásával. Bpest, 1876 (Dr. Karika Antallal együtt)

Szerkesztette a Magyar orvosok és természettudósok Munkálatait az 1868. aug. 21-től 29-ig Egerben tartott XIII. nagygyűlésről. Eger, 1869 (montedegói Albert Ferenccel együtt) és a Napi Közlönyt 1868. aug. 24-től 29-ig, összesen hat számot u. o. (ugyanazzal).

Források[szerkesztés]