Ugrás a tartalomhoz

Jure Kaštelan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jure Kaštelan
Született1919. december 18.[1][2][3][4]
Zakučac
Elhunyt1990. február 24. (70 évesen)[3]
Zágráb
Állampolgárságajugoszláv
HázastársaNada Subotić (1958. január 14. – 1990. február 24.)[5]
Gyermekeiegy gyermek:
Lada Kaštelan
Foglalkozásaköltő
Kitüntetései
  • Vladimir Nazor Award (1964)
  • Dis-díj (1980)[6]
  • Zmaj-díj (1980)
SírhelyeGaj urni Cemetery (Division RKT, site 4, class KAZETA, #10)[7]

Juraj Kaštelan (Zakučac, 1919. december 18. – Zágráb, 1990. február 24.) horvát költő és író volt.

Élete és pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juraj "Jure" Kaštelan 1919. december 18-án született a dalmáciai Zakučac faluban. Általános iskolába Splitben járt, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem bölcsészkarára, de a háború megszakította tanulmányait. 1942-ben csatlakozott a nemzeti felszabadítási mozgalomhoz, és a partizánok sajtójának dolgozott. A háború után szláv nyelvből szerzett diplomát, és a Vjesnik újság riportereként, a Nopok nevű kiadó szerkesztőjeként, majd a Zágrábi Egyetem Művészeti karán a Jugoszláv Irodalom Tanszék adjunktusaként dolgozott. 1956-1958 között a Sorbonne-on tanított szerb-horvát nyelvet. 1957-ben védte meg Antun Gustav Matoš költészetéről szóló disszertációját. Ezt követően a Zágrábi Egyetemen a Bölcsészettudományi Karon irodalomelméletből tartott előadásokat.[8] 1965-ben Vladimir Nazor irodalmi díjjal tüntették ki,[9] 1979-ben pedig a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett. 1990-ben halt meg.

Irodalmi tevékenysége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaštelan a huszadik század egyik legjelentősebb horvát költője volt.[10] Első versei 1936-ban és 1937-ben jelentek meg.[11] Első könyve, a „Crveni konj” (A vörös ló) 1940-ben jelent meg Zágrábban, de a rendőrség gyorsan betiltotta és megsemmisítette.[12] Ez a mű olyan forradalmi érzelmeket váltott ki, amelyek a háború előtt a fiatal horvát költők körében terjedtek el.[12] Kaštelan úgy vélte, hogy a költők sem mentesülnek a jobb életért folytatott küzdelemben való részvétel alól.[8] Amikor a háború elkezdődött, csatlakozott a partizánokhoz. Nem meglepő módon Kaštelan korai munkáinak nagy része a háborúhoz kapcsolódó témákkal foglalkozott.[13] A háború kezdete előtt úgy érezte, elveszett gyermekkori emlékeiben és a gyermekkor szépségében, amelyre emlékezni akart, de magukhoz vonzották a forradalom és háború eszméi, valamint a háború bizonytalansága és kiszámíthatatlansága.[14]

A háború alatt „a személyest az általánossal vegyítve" a forradalomról és a partizánharcokról írt.[15] Műveit a szenvedés, a halál, az élet utáni sóvárgás, az idegen megszállás értelmetlen kegyetlenségéről és az egymás közötti viszályról olyan negatív egzisztenciális kijelentések jellemezték, mint a jugoszláv partizánköltészet legdrámaibb sagája, a „Jadikovka kamena” (A kő siralma) című erőteljes és híres költemény (1951).[10] Másrészt, Kaštelan még a háborús vadság közepette is megtalálta a partizán ellenállási mozgalomban a bajtársiasság szellemét, amely egyfajta csillogást hozott kétségbeesésének sötétségébe, és amely legjobb verseit ihlette. Költészete tehát optimista és pesszimista üzenetek keverékét tartalmazza. Például a „Tifusari” (A tífusz áldozatai) ciklus első költeményében megnyugtatja a tífusz áldozatait, hogy bár szenvednek, hamarosan a mennyországban lesznek, míg azok, akik túlélik a háborút, soha nem látják beteljesülni a forradalom reménységét, azaz csapdában és rabszolgaságban maradnak.[16]

Kaštelan költészetének a háború mellett témája a gyermekkoráról és szülőföldjéről való elmélkedés,[17] későbbi művei pedig a modern ember problémáira[13][18] és az „emberi létről való elmélkedésre” koncentráltak.[10] Egyes kritikusok Kaštelan munkáiban a népköltészet és a szürrealizmus hatását látták, valamint olyan írókét, mint Dragutin Tadijanović, Miroslav Krleža, Federico García Lorca és Walt Whitman. Költészetének azonban egyedi stílusa van. Ezen túlmenően ő hozta be a modernizmus és a jugoszláv szürrealizmus elemeit a horvát költészetbe.[10] Bár Kaštelan leginkább költészetéről ismert, írt egy színdarabot (Pijesak i pjena, Homok és hab; 1958),[10] egy novellagyűjteményt (Čudo i smrt, Csoda és halál), [19] valamint számos esszét, cikkeket, kommentárokat és a kortárs horvát költőkről szóló kritikákat.[9] Emellett számos kortársának művét szerkesztette.

Főbb művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költemények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Crvenji konj (1940)
  • Pjetao na krovu (1950)
  • Biti ili ne (1955)
  • Zvjezdana noć (1956)
  • Malo kamena i puno snova (1957)
  • Izbor pjesama (1964)

Színdarabok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Pijesak i pjena (1958)

Novellák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Čudo i smrt (1961)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  3. 1 2 various authors (1983). "Hrvatski biografski leksikon". Croatian Biographical Lexicon (horvát nyelven).
  4. ↑ "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
  5. ↑ "NEZAVRŠENI ŽIVOTNI INTERVJU: "Sa mnom nije bilo lako ni Gavelli ni mom Juri..."" (horvát nyelven). Jutarnji list. 2016. február 14. Hozzáférés: 2024. szeptember 8.
  6. ↑ "Градска библиотека "Владислав Петковић Дис" Чачак  » Добитници награда". Hozzáférés: 2017. február 23.
  7. ↑ "Tražilica pokojnika". Gradska groblja Zagreb. Hozzáférés: 2024. szeptember 8.
  8. 1 2 Čolak, Tode (1967). Petar Andrić (ed.). Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti (1st ed.). Beograd: Sloboda. 242–3. o.
  9. 1 2 Čolak, Tode (1967). Petar Andrić (ed.). Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti (1st ed.). Beograd: Sloboda. 243. o.
  10. 1 2 3 4 5 Vaupotić, Miroslav (1966). Miroslav Beker and Krsto Špoljar (ed.). Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre. 63. o.
  11. ↑ Čolak, Tode (1967). Petar Andrić (ed.). Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti (1st ed.). Beograd: Sloboda. 242. o.
  12. 1 2 Čolak, Tode (1967). Petar Andrić (ed.). Portreti iz Novije Hrvatske Književnosti (1st ed.). Beograd: Sloboda. 241. o.
  13. 1 2 Mihailovich, Vasa D (2002). Critical Survey of Poetry, Second Revised Edition. Literary Reference Center Plus, EBSCOhost. Hozzáférés: 2012. április 9.
  14. ↑ Smoljan, Ivo (1965). Slobodan Novak (ed.). Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora. 7–8. o.
  15. ↑ Božo Milačić, ed. (1961). Riječ i Svjetlost. Zagreb: Izdavački Zavod Jugoslavenske Adademije Znanosti i Umjetnosti. 220. o.
  16. ↑ Smoljan, Ivo (1965). Slobodan Novak (ed.). Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora. 15. o.
  17. ↑ Smoljan, Ivo (1965). Slobodan Novak (ed.). Pjesnik i Pjesama. Zagreb: Zora. 8. o.
  18. ↑ V.J. and V.D.M. (1993). New Princeton Encyclopedia of Poetry & Poetics. Princeton University Press. Hozzáférés: 2012. április 9.
  19. ↑ Vaupotić, Miroslav (1966). Miroslav Beker and Krsto Špoljar (ed.). Hrvatska suvremena književnost / Contemporary Croatian Literature. Zagreb: Croatian P.E.N. Club Centre. 181. o.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Juraj Kaštelan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jure_Kaštelan&oldid=29387728”