Juan Carlos Cáceres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Juan Carlos Cáceres
Egy 2012-es koncerten
Egy 2012-es koncerten
Életrajzi adatok
Születési név Juan Carlos Cáceres
Született 1936. szeptember
Buenos Aires, Argentína
Származás  Argentína
Elhunyt 2015. április 5. (78 évesen)[1][2][3]
Périgny
Pályafutás
Műfajok Tango, Jazz
Aktív évek 1977 - napjaink
Hangszer ének, zongora, harsona
Tevékenység
  • énekes
  • zongoraművész
  • énekes-dalszerző
  • festőművész
Kiadók Mañana

Juan Carlos Cáceres weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Carlos Cáceres témájú médiaállományokat.

Juan Carlos Cáceres (Buenos Aires, 1936. szeptember – 2015. április 5.) a világ egyik legnevesebb és legkarizmatikusabb tangózenésze. Zongorán és harsonán játszik. Az éneklés mellett még jelentős festő is.

Élete[szerkesztés]

1936-ban Buenos Airesben látta meg a napvilágot. Rajongása a zenéért már gyermekkorban jelentkezett nála. Egy rádióműsor volt a kedvence, amiben a tangó fejlődését mutatták be. A műsorban olyan felvételek is megszólaltak, melyekben a környékbeli és katonai fúvószenekarok játszottak dalokat a candombétól a habanerán, a fandangón, a milongán át a tangóig. Cáceres legkedvesebb előadója a bandoneón-játékos Anibal Troilo volt.

Művészeti iskolába járt, ahol zongorázni és harsonázni tanult. Festeni is ebben az időben kezdett, csak saját maga szórakoztatására. A zenei műfajok közül a tangó és a jazz érdekelte, azon belül is inkább, a romantikus válfaja. Napjai úgy teltek, hogy nappal iskolába járt, éjszakánként viszont a forradalmárok kedvelt találkozóhelyén, a Cueva de Passarato nevű jazz-klubban harsonázott.

A ’20-as éveiben az argentin tangó-zenészek gyakran megfordultak az Egyesült Államokban. Az ott tanult jazz akkordokkal keverték szerzeményeik hangzásvilágát. A második világháború után sok francia muzsikus telepedett le Argentínában, akik magukkal vitték Django Reinhardt egyedinek számító manouche stílusát. Következésképp, gitáriskolák kezdtek nyílni Argentína kis- és nagyvárosaiban egyaránt. A habanera, a murga, a milonga és ezek az új hatások mind hozzájárultak Cáceres zenei fejlődéséhez.

Az 1966-os puccs idején Spanyolországba költözött, majd néhány év múlva Franciaországban telepedett le. 1977-ben alapította meg Gotan nevű tangó-zenekarát, melynek ő volt a zongoristája. Elsősorban eredeti latin darabokat játszottak.

Az évek folyamán egyre többet foglalkozott a festészettel, egy időre még a zenélést is felhagyta emiatt. Festményeinek témáit legtöbbször a tangóból meríti. Festett már képet a tangó aranykorának népszerű énekeséről Carlos Gardelről, valamint Astor Piazzolláról, amint Anibal Toilóval muzsikál éppen, de készített már freskót Latin-Amerika történetéről is.

1989-ben tért vissza a zenevilágba új együttesével a Tangofonnal, melyben újabb oldalát mutatta meg, hogy énekelni is kiválóan tud. Népszerűsége egyre csak nőtt. Szólóalbumokat is készített, nyers és mégis bársonyos hangja, szenvedélyes előadásmódja mindenkit azonnal lenyűgözött.

2005-ben megjelent Murga Argentina című lemeze, mely óriási sikert aratott. Az albumot rengeteg fesztivál és koncert meghívás követett a világ minden tájáról.

2006-ban vendégként játszott napjaink egyik legnépszerűbb tangó-együttese, a Gotan ProjectLunático című albumán. Cáceres jelenleg egy új elektro-jazz-tangó egyveleg projecten dolgozik.

Diszkográfia[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. todotango.com, 1940, Juan Carlos Cáceres, 2017. október 9.
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. BnF források (francia nyelven)