Astor Piazzolla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Astor Piazzolla
Született 1921. március 11.[1][2][3][4][5]
Mar del Plata[6]
Elhunyt 1992. július 4. (71 évesen)[7][8][9][3][5]
Buenos Aires[10]
Állampolgársága argentin
Gyermekei Daniel Piazzolla
Foglalkozása
Kitüntetései César-díj a legjobb filmzenének (1986)
Sírhelye
  • La Chacarita temető
  • Cementerio Jardín de Paz[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Astor Piazzolla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11. – Buenos Aires, 1992. július 4.) argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.[12]

Élete[szerkesztés]

Nyolcéves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.

Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.

1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.

Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.

Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.

Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Leghíresebb művei:

Diszkográfia[szerkesztés]

  • 1975 – Libertango
  • 1986 – Astor Piazzolla Plays Astor Piazzolla
  • 1986 – Tristezas de un Doble A
  • 1987 – Astor Piazzolla: The Central Park Concert
  • 1987 – Suite for Vibraphone and New Tango Quintet
  • 1987 – Sur
  • 1988 – Concierto para Bandoneon
  • 1988 – The New Tango
  • 1989 – Tangos
  • 1989 – Tanguedia de Amor
  • 1990 – La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona
  • 1990 – Lumiere
  • 1990 – Vanguardistas del Tango
  • 1990 – Astor Piazzolla
  • 1990 – Libertango
  • 1991 – Astor Piazzolla & Alberto Ginastera
  • 1991 – Adios Nonino
  • 1991 – Maria de Buenos Aires
  • 1992 – Tango: Zero Hour
  • 1992 – Music for Two Guitars
  • 1992 – Ballet Tango
  • 1992 – The Vienna Concert
  • 1992 – Luna
  • 1992 – Woe

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Astor Piazzolla; Tango Composer, Musician (angol nyelven), 1992. július 11.
  8. ↑ Astor Piazzolla, 71, Tango's Modern Master, Dies (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger, 1992. július 6.
  9. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  12. ↑ Astor Piazzolla biography

További információk[szerkesztés]

Ez az argentin személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Astor_Piazzolla&oldid=25937651”