Astor Piazzolla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Astor Piazzolla
Astor Piazzolla.jpg
Született 1921. március 11.[1][2][3][4][5][6][7][8]
Mar del Plata[9]
Elhunyt 1992. július 4. (71 évesen)[10][11][12][3][5][6][7][8]
Buenos Aires[13]
Állampolgársága argentin
Foglalkozása
Kitüntetései César-díj a legjobb filmzenének (Tangos, the Exile of Gardel, 1986)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Astor Piazzolla témájú médiaállományokat.

Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11.Buenos Aires, 1992. július 4.) argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.[14]

Élete[szerkesztés]

Nyolcéves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.

Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.

1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.

Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.

Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.

Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Leghíresebb művei:

Buenos Aires
Adios Nonino
Maria de Buanos Aires (opera)
Libertango
Oblivion

Diszkográfia[szerkesztés]

  • 1975Libertango
  • 1986Astor Piazzolla Plays Astor Piazzolla
  • 1986Tristezas de un Doble A
  • 1987Astor Piazzolla: The Central Park Concert
  • 1987Suite for Vibraphone and New Tango Quintet
  • 1987Sur
  • 1988Concierto para Bandoneon
  • 1988The New Tango
  • 1989Tangos
  • 1989Tanguedia de Amor
  • 1990La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona
  • 1990Lumiere
  • 1990Vanguardistas del Tango
  • 1990Astor Piazzolla
  • 1990Libertango
  • 1991Astor Piazzolla & Alberto Ginastera
  • 1991Adios Nonino
  • 1991Maria de Buenos Aires
  • 1992Tango: Zero Hour
  • 1992Music for Two Guitars
  • 1992Ballet Tango
  • 1992The Vienna Concert
  • 1992Luna
  • 1992Woe

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ^ a b todotango.com, 26, Astor Piazzolla, 2017. október 9.
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  10. Los Angeles Times, 1992. július 11., Astor Piazzolla; Tango Composer, Musician
  11. The New York Times, 1992. július 6., Astor Piazzolla, 71, Tango's Modern Master, Dies
  12. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  13. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  14. Astor Piazzolla biography

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap