Josip Badalić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josip Badalić
Született1888. június 7.[1]
Deanovec
Elhunyt1985. augusztus 11. (97 évesen)[1]
Zágráb
Állampolgárságajugoszláv
Foglalkozása
  • nyelvész
  • irodalomtörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Josip Badalić (Deanovec, 1888. június 7. – Zágráb, 1985. augusztus 11.) horvát irodalomtörténész, szlávista.

Élete[szerkesztés]

Az Ivanić-Grad melletti Deanovec faluban született 1888. június 7-én. Apja Mijo Badalić, anyja Mara Mestrović volt.[2] Elemi iskolába Križbe (1896–1901), középiskolába Zágrábba (1901–1905), Pozsegába (1905–1907), majd újra Zágrábba (1907–1909) járt. Klasszika filológiát és szlavisztikát tanult Zágrábban (1909–1911) és Berlinben (1911–1912). [3] Az első világháború alatt orosz hadifogságba esett. Oroszországban gimnáziumi tanárként Zemljanskán (1915–1918) dolgozott. Hadifogsága után 1919-ben Zágrábban doktorált[3] a „Temperamenat i karakter kao književno-etičke kategorije” (Temperamentum és karakter, mint irodalmi-etikai kategóriák) című disszertációjával.[2] 1920-ban Párizsban szlavisztikát tanult. Közben könyvtárosként dolgozott a zágrábi egyetemi könyvtárban (1919–1945)[3], emellett a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház dramaturgja (1940–1941) volt. A háború kezdetén két hónapig a jasenovaci és az ógradiskai koncentrációs táborban raboskodott.[2] 1945-ben a zágrábi filozófiai karon megalapította az Orosz Irodalom Tanszéket, ahol 1959-es nyugdíjazásáig tanított.[3]

Később vendégprofesszor volt külföldi egyetemeken: Frankfurt am Main (1960–1962), Uppsala, Stockholm (1964), Bloomington (1965), Marburg (1965–1966), Hamburg, Münster, Heidelberg (1966), Giessen (1966). 1966), Moszkva (1975).[2] A Horvát Írószövetség titkára (1919–1921), a Horvát Könyvtárosok Társaságának elnöke (1934–1936), a Matica hrvatska alelnöke (1945–1947), a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU) levelező és rendes tagja (1948–1955), a Szlávisták Nemzetközi Társaságának alelnöke (1958–1968) volt. 1919-től 1979-ig számos népszerű és tudományos előadást tartott nemzeti egyetemeken és jugoszláviai karokon, valamint tudományos üléseken. A Szerbiai Szlovák Köztársaság Szláv Társaságának tiszteletbeli tagja (1979). Badalić művészi portréit Jan Kojan cseh festő és Jerolim Miše készítette.[2]

Irodalomtörténészi munkássága[szerkesztés]

Badalić az irodalomban a Ko monah című versével jelent meg először. Írt szlavisztikai irodalomkritikai tanulmányokat orosz írókról, majd filológiai és szövegtani tanulmányokat, összehasonlító tanulmányokat (főleg horvát-orosz viszonylatban) és bibliográfiai áttekintéseket.[2] Több horvát folyóiratban publikált irodalmi és tudományos munkákat. Foglalkozott horvát ősnyomtatványok tanulmányozásával, és a régebbi orosz drámák felkutatásával és tanulmányozásával, hozzájárulva az orosz irodalom történetéhez is. Kiemelkednek Juraj Križanićról, valamint a 18. századi orosz dráma emlékeiről a zágrábi egyetemi könyvtárban írt szlavisztikai tanulmányai.[2] Fontosak voltak számára az összehasonlító tanulmányok, amelyekben a horvát irodalomnak az orosz irodalommal és kultúrával való kapcsolatait vizsgálta 1932-től napjainkig. Később az Orosz-horvát irodalmi tanulmányok című könyvében (1972) jelentette meg őket.[3] Badalić ezen kívül számos könyvtáros szakmai mű szerzője is volt. Tanulmányait lefordították orosz, német, olasz, francia és szlovák nyelvre is. Lefordított tanulmánykötete, „Russkie pisateli v Jugoslavia” címmel (1966) Moszkvában jelent meg.[2]

Elismerései[szerkesztés]

Megkapta a „Božidar Adžija” kitüntetést (1958), a szlávisták világkongresszusán 1968-ban a csehszlovákiai J. Dobrovski Tudományos Akadémia aranyplakettjét, a Horvát Szocialista Köztársaság Életműdíját (1971) és a Népért Érdemrend Aranycsillagát (1978).[2]

Művei[szerkesztés]

  • Iz ruske dramatike epohe Petra Velikoga. Beograd-Zemun 1925.
  • Russkija interljudii pervoj poloviny 18. veka. Praha 1926.
  • Spomenici ruske školske drame Jelisavetinskoga vremena. Srem. Karlovci 1927.
  • F. M. Dostojevski u hrvatskoj književnosti. Zagreb 1932.
  • Jevgenij N. Čirikov u hrvatskoj književnosti. Zagreb 1932.
  • L. N. Tolstoj kod Hrvata. Zagreb 1935.
  • Javne knjižnice u Savskoj banovini. Zagreb 1937.
  • Puškin i Vraz. Zagreb 1937.
  • Puškin u hrvatskoj književnosti. Zagreb 1937.
  • Hrvatska knjiga u američkim javnim knjižnicama. Zagreb 1939.
  • Il libro croato attraverso i secoli. Zagreb 1942.
  • Bibliografija hrvatske dramske i kazališne književnosti. Zagreb 1948.
  • Inkunabule u Narodnoj Republici Hrvatskoj. Zagreb 1952.
  • Inkunabule v Sloveniji (társszerző: Alfonz Gspan). Ljubljana 1957.
  • Jugoslavica usque ad annum MDC. Aureliae Aquensis (Baden-Baden) 1959, 19662.
  • Prašina s puta. Zagreb 1966.
  • Rusko-hrvatske književne studije. Zagreb 1972.
  • Humanizacijski motivi u novijem hrvatskom pjesništvu. Zagreb 1978.
  • Moslavačke razglednice. Kutina 1979, 1980.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ a b c d e f g h i Milančić
  3. ↑ a b c d e Hrvatska encikopedija

Források[szerkesztés]

  • ↑ Milančić: Karmen Milančić - Hrvtaski biografski leksikon: Badalić, Josip. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1983) (Hozzáférés: 2022. augusztus 6.)

További információk[szerkesztés]

  • Drago Bobić: Josip Badalić, Humanizacijski motivi u novijem hrvatskom pjesništvu. Zagreb 1978, 252
  • Mirjana Greblo: Josip Badalić, nestor hrvatske i jugoslavenske slavistike. Matica, 22(1972) 12, 454–455. o.
  • Vera D. Kuzmina: Josip Badalić, profesor zagrebskogo universiteta (u: Russkie pisateli v Jugoslavii). Moszkva 1966, 5–19. o.
  • Dragutin Pasarić: Josip Badalić, Moslavačke razglednice (pogovor i bibliografija). Kutina 1979, 267–268. o.
  • Bože Žigo: Josip Badalić slavist i putopisac, Život posvećen književnosti. Telegram, NS, 2(12) 1972, 59(575), 9–10. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Josip_Badalić&oldid=26712310”