John George Lambton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John George Lambton
Thomas Phillips(wd) festménye
Thomas Phillips(wd) festménye
Született 1792. április 12.[1][2][3][4][5]
London
Elhunyt 1840. július 28. (48 évesen)[1][2][3][5][6]
Cowes
Állampolgársága
Házastársa
  • Louisa Elizabeth Grey (1816. december 9. – )[7][8]
  • Harriet Cholmondeley (1812–)[7][8]
Gyermekei
  • George Lambton, 2nd Earl of Durham
  • Mary Louisa Bruce, Countess of Elgin
  • Lady Georgiana Sarah Elizabeth Lambton
  • Harriet Caroline Lambton
  • Lady Frances Lambton
  • Lady Emily Lambton
  • Lady Alice Lambton
  • Charles Lambton
SzüleiLady Anne Villiers
William Henry Lambton
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom
  • member of the 6th Parliament of the United Kingdom
  • Lieutenant Governor of Lower Canada
  • member of the 5th Parliament of the United Kingdom (1813. szeptember 20. – 1818. június 10.)
  • member of the 6th Parliament of the United Kingdom (1818. június 17. – 1820. február 29.)
  • member of the 7th Parliament of the United Kingdom (1820. március 6. – 1826. június 2.)
  • member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1826. június 7. – 1828. január 29.)
  • Lord Privy Seal (1830. november 22. – 1833. március)
  • Ambassador of the United Kingdom of Great Britain and Ireland to the Russian Empire (1835–1837)
  • Lieutenant Governor of Quebec (1838–1839)
  • Governor General of Canada (1838–1839)
Iskolái Eton College
Kitüntetései

John George Lambton aláírása
John George Lambton aláírása

  • nincs
A Wikimédia Commons tartalmaz John George Lambton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

John George Lambton (London, 1792. április 12.Cowes(wd), Wight-sziget, 1840. június 18.) Durham első grófja, angol államférfi.

Életrajza[szerkesztés]

Etonban és Cambridge-ben tanult. 1813-ban bejutott az alsóházba, szónoki tehetsége révén nemsokára ismert lett. 1821. április 17-én nevezetes reformtervet nyújtott be, a szavazási jog kiterjesztését és a hároméves parlamenti ülésszak behozatalát sürgette. A George Canning kabinetjének feloszlatásakor (1828) báróvá és a felsőház tagjává nevezték ki, a WelleslyPeel-féle tory kormány bukása után (1830) pedig mint titkos pecsétőr, apósának, Grey grófnak kabinetjébe lépett. Nagy része volt az 1831. és 1832. évi törvényjavaslat keresztülvitelében, de amikor látta, hogy Grey a toryk felé kezd hajlani, kivált a miniszteriumból (1833). Ekkor a királyné Lambton vikomtjává és Durham grófjává tette. A következő éveket Párizsban és Szentpétervárott töltötte a diplomáciai pályán, majd 1838-ban, a kanadai zavargások idejében az összes észak-amerikai brit gyarmat főkormányzójává, altengernaggyá és majdnem diktátori hatalommal felruházott főkapitánnyá nevezték ki. Intézkedéseivel sikerült Kanadát lecsillapítania és a békét helyreállítania. A lázadókkal együttműködőket, egyetértésben a kanadaiakból alakított tanáccsal, Bermuda szigetére száműzte. Emiatt azonban a tory párt hevesen támadta, Lord Brougham(wd) – Lord Durham személyes ellensége – 1838. augusztus 7-én javaslatot terjesztett a felsőház elé, melyet a többség elfogadott és melynek alapján azután a gyenge minisztérium Lambton intézkedését hatályon kívül helyezte. Lambton emiatt lemondott állásáról és 1838. november 30-án visszatért Angliába. Kanada lakói Brougham képét elégették és számtalan feliratban őszinte sajnálatukat fejezték ki Lambton távozása miatt. Lambton eljárásának védelmére emlékiratot szerkesztett, melyben gyarmatpolitikáját is kifejtette. Halála után a kormány az általa ajánlott reformot nemcsak Kanadában, hanem tulajdonképpen az összes brit gyarmaton életbe léptette.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Dictionary of Canadian Biography (angol és francia nyelven). University of Toronto Press. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. BnF források (francia nyelven)
  7. a b Kindred Britain
  8. a b p1102.htm#i11016, 2020. augusztus 7.

Irodalom[szerkesztés]

  • Stuart Johnson Reid: Life and letters of the first earl of Durham, 1792–1840, 2 Bde. Longmans, Green, London 1906
  • C. P. Lucas (Szerk.): Durham’s Report. 3 kötet. London 1912
  • Chester W. New: Lord Durham: a biography of John George Lambton, first earl of Durham. Clarendon, Oxford 1929
  • Leonard Cooper: Radical Jack: the life of John George Lambton, first earl of Durham, 1792–1840. Cresset, London 1959