Johann Gustav Droysen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Gustav Droysen
Johann Gustav Droysen - Imagines philologorum.jpg
Született Johann Gustav Bernhard Droysen
1808. július 6.[1][2][3]
Trzebiatów
Elhunyt 1884. június 19. (75 évesen)[1][3]
Berlin[4][5]
Állampolgársága német
Gyermekei
Szülei Johann Christoph Droysen
Foglalkozása
  • történész
  • politikus
  • egyetemi tanár
Kitüntetései
  • Verdun Award (1874)
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Gustav Droysen témájú médiaállományokat.

Johann Gustav Droysen (Trzebiatów, 1808. július 6.Berlin, 1884. június 19.) német történész, a hellenizmus szó megalkotója. Nagy Sándorról készített monográfiát.

Életrajza[szerkesztés]

Miután a berlini egyetemen nyelvészetet, régészetet és történetet tanult, 1829-ben gimnáziumi tanár lett Berlinben, 1833-ban egyetemi magántanár, 1835-ben pedig rendkívül tanár. 1840-ben kinevezték a történelem rendes tanárának Kielbe, ahol Schleswig-Holstein érdekében szóval és tettel működött Dánia ellen. (Staats- und Erbrecht des Herzogtums Schleswig. Kiel, 1846. és: Aktenmässige Politik d. dänischen Politik. 2-ik kiadás, Hamburg, 1850). Az ideiglenes schleswig-holsteini kormány ezután a frankfurti Bundesrath-hoz küldötte, később pedig Schleswigben követnek választották a német nemzetgyülésbe, ahol Gagern zászlaja alatt az alkotmány kidolgozásában tevékeny részt vett. 1849 májusában azonban ott hagyta a gyűlést, 1851-ben még Jenában fogadott el tanári állást az egyetemen, ahol egyúttal a történelmi szeminárium megalapítása által a történelmi tanulmányoknak új lendületet adott. 1859-ben, legnagyobb, Poroszországról szóló műve első köteteinek megjelenése után Berlinbe hívták a történelem tanárának, ahol haláláig mind a tanszéken, mind a szemináriumban áldádosan működött.

Munkássága[szerkesztés]

Először Aiszkhülosz fordításával tette nevét ismeretessé (Berlin, 1832. 2. köt. 4. kiad. 1884); ezt Arisztophanész fordítása követte. (1836-38. 3. köt. 3. kiad. 1881. 2. köt.), 1833-ban jelent meg első történeti, lelkesedéssel írt műve: Gesch. Alexander des Grossen. (4. kiad. 1882), melyből a tudományos apparatus elhagyásával készült kiadás is megjelent.) Ennek folytatása a Geschichte des Hellenismus című úttörő munka (Hamburg, 1836-43. 2 kötet, 2. kiad. Gotha, 1877). Az egyetemen a szabadságharcokról tartott kollegiumával aratta nagy sikereiet; ezeket 1846-ban adta ki először: Vorlesungen über die Geschichte der Freiheitskirege. (Kiel, 2 kötet). Követte ezt a: Leben des Feldmarschalls Grafen York von Wartenburg (I. kiad. 1851. VIII. kiad. 1877). Főmunkája azonban a: Geschichte der preussischen Politik c. 5 kötetnyi (14. részben), egyébiránt befejezetlen műve, mely Nagy Frigyes idejéig (1756) ér. Nagyrészt oklevéltári alapon nyugvó munka, melyben Droysen, áthatva a porosz királyság iránti lelkesedéstől, a Hohenzollern család gondviselésszerű misszióját hirdeti minden lapon. Nagyszámú kisebb dolgozatai összegyűjtve jelentek meg: Abhandlungen zur neueren Geschichte (Lipcse, 1876). Említendő még a Grundzüge der Historik (u. o. 1868, 3. kiad. 1883), apró füzet, mellyel Droysen csak rövid vezérfonalat nyújtott hallgatóinak, felolvasásainak könnyebb megértésére (túlságosan tömött és szófukar irálya dacára franciára is lefordították). 1893-ban jelent meg: Kleine Schriften zur alten Geschichte (I. kötet).[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb119006595
  3. ^ a b SNAC, 2017. október 9., w66t0z9k, Johann Gustav Droysen
  4. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дройзен Иоганн Густав, 2015. szeptember 28.
  6. V. ö. Duncker Miksa, J. G. Droysen (Berlin, 1885).

Forrás[szerkesztés]