Joghatóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A joghatóság (latin: iurisdictio, juriszdikció) egy rendezőelv az ügyek államok közötti elosztására. Meghatározza, hogy egy bizonyos bírói szerv vagy más hatóság eljárhat-e egy adott, rendszerint részben vagy egészben külföldi vonatkozású jogvitában és azt eldöntheti-e.

A hatályos magyar jogban[szerkesztés]

A joghatóság kérdését a 2018. január 1-jén hatályba lépett nemzetközi magánjogi törvény[1] X. fejezete[2] szabályozza.

Kizárólag magyar bíróság járhat el[szerkesztés]

Kizárólag magyar bíróság járhat el (a nemzetközi magánjogi törvény egyéb joghatósági szabályaira tekintet nélkül)

a) olyan eljárásban, amelynek tárgya belföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete,

b) magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban,

c) belföldön kiállított okirat megsemmisítésére irányuló eljárásban,

d) jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban,

e) belföldi végrehajtást érintő eljárásban.[3]

Kizárt magyar bíróság joghatósága[szerkesztés]

Magyar bíróság joghatósága kizárt (2017. évi XXVIII. törvény egyéb joghatósági szabályaira való tekintet nélkül)

  • a) olyan eljárásban, amelynek tárgya külföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete,
  • b) nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban,
  • c) külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban,
  • d) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, tartalmával és megszűnésével kapcsolatos eljárásban,
  • e) külföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany (e pont alkalmazásában a továbbiakban együtt: jogi személy) alapításával, megszűnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerződés vagy létesítő okirat érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetve a jogi személy szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban,
  • f) jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban,
  • g) külföldi végrehajtást érintő eljárásban.[4]


Az Ákr. - a Ket-ben foglalt korábbi szabályozástól eltérően - nem tartalmaz a joghatóságra vonatkozó külön szabályokat. Az Ákr. 17. §-hoz fűzött indokolás szerint ugyanis a hazai közigazgatási hatósági ügyek elsöprő többségében a joghatóság kérdése fel sem merül, így valójában nem tekinthető általános szabálynak a joghatóság szabályozása. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) jogszabályok területi hatályára vonatkozó általános rendelkezései irányadóak, amelyek kimondják, hogy a jogszabály területi hatálya Magyarország területére terjed ki [2010. évi CXXX. tv. 6. § (1) bek.] [5]

Az európai uniós jogban[szerkesztés]

Az európai uniós (korábbi nevén közösségi jogban) az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény szbályozat ezt a kérdést. A szabályozás helyébe lépett a 44/2001/EK rendelet [6]

A korábbi magyar jogban[szerkesztés]

A Ket. [7] korábban a magyar állampolgár, a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyére Magyarország területén - főszabály szerint - magyar hatóság eljárását szabta meg. [8]). A 2017. december 31-ig hatályos magyar jogban a joghatóság nemzetközi magánjogi kérdéseit a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. IX. fejezete rendezte, ún. kollíziós normákkal.

A joghatóság fajtái a következők voltak[szerkesztés]

  • Általános joghatóság [9]
  • Különös joghatóság [10]
  • Joghatóság fogyasztói szerződésből és munkaszerződésből eredő jogvitákra [11]
  • Kizárólagos joghatóság [12]
  • Kizárt joghatóság [13]
  • A felek által kikötött joghatóság [14]

A katolikus egyházjogban[szerkesztés]

A joghatóság a katolikus egyházjogban az átfogó értelemben vett vezetési jogosultság ("fejedelmi pásztori hatalom") belső és külső ügyekben.

Az igazságszolgáltatási jogosultság elnyerésének feltétele a részesülés a pappá szentelés szentségében - ez azonban nem jogosít a joghatóság gyakorlására. Az egyházi hivatal által elismert három szentelési fokozat szerint az adott hivatal viselője más és más joghatósággal rendelkezik [15]:

  • a pápa a joghatósági primátus birtokosa
  • a püspököknek valamely egyházmegye irányításával összefüggésben van joghatósága
  • a pap szűk értelemben birtokosa a teljhatalomnak a feloldozás megadása tekintetében a bűnbánat szentségében, míg tágabb értelemben valamely egyházközség irányítója.

Joghatósági primátus[szerkesztés]

A II. vatikáni zsinat megfogalmazása szerint a

"római pápáknak... hivatalából fakadóan – mert Krisztus helyettese és az egész Egyház feje – teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat"

– ezzel az első vatikáni zsinat (1870) kötelező érvényű vallási tanítását ismételte meg: [15]

: „Aki azt mondja, hogy a római pápát csak a felügyelet és a hivatal elsősége illeti meg, nem pedig a teljes és legfelsőbb jurisdictio az egész Egyház felett, és pedig nemcsak a hit és erkölcs dolgaiban, hanem a fegyelem és a kormányzat minden egyes ügyében, bárhol a földön; vagy azt mondaná, hogy ő csak jelentékeny részét birtokolja ennek a hatalomnak, azonban nem a legfelső hatalomnak teljességét; vagy azt mondaná, hogy a hatalom az ő számára nem természetes és nem közvetlen és nem terjed ki minden egyes hívőre és keresztény közösségre, minden egyes és bármely rendű papra: az legyen kiközösítve az Egyházból!”[16]

Források[szerkesztés]

  • 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról
  • 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról
  • Magyar katolikus lexikon Egyházkormányzat című szócikke

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról
  2. Címe: A joghatóság
  3. 2017. XXVIII. törvény 88. §
  4. 2017. XXVIII. törvény 89. §
  5. https://epitesijog.hu/fogalmak/fogalmak/1237-4-joghatosag-hataskor-es-illetekesseg-a-kozigazgatasi-eljaras-szakaszai
  6. Címe: Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben (Brüsszel I.)- https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:l33054
  7. 2004. évi CXL. törvény
  8. 2004. évi CXL. törvény 18. § (1) bek.
  9. 1979. évi 13. tvr. 54. § (1) - (4)bek.
  10. 1979. évi 13. tvr. 55. § - 59/A. §
  11. 1979. évi 13. tvr. 60. § - 62. §
  12. 1979. évi 13. tvr. 62/A. §
  13. 1979. évi 13. tvr. 62/C. § - 62/D. §
  14. 1979. évi 13. tvr. 62/F. § - 62/H. §
  15. a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  16. I. Vatikáni Zsinat, 4. ülés, IV. fej, IX. old.

További információk[szerkesztés]