Joó Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Joó Tibor (Kolozsvár, 1901. augusztus 21. – Budapest, 1945. március 1.) történetfilozófiai író, könyvtáros.

Életpályája[szerkesztés]

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen avatták a filozófia doktorává,[1] 1929-től 1933-ig az egyetem könyvtárának könyvtári tisztjeként dolgozott, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára és az Országos Széchenyi Könyvtár szakdíjnokaként. Kétszer is kitüntették Baumgarten-díjjal, 1939-től a Pázmány Péter Tudományegyetem történetfilozófia magántanára lett.[2]

A két világháború közötti szellemtörténeti irányzatot képziselte; publicisztikai írásaiban szemben állt a német fasizmussal, elsősorban a magyar nemzeteszme és a magyar történetfilozófia történetével, Böhm Károly munkásságával foglalkozott. 1940-ben összeállította az OSZK-ban őrzött magyar nyelvű filozófiai kéziratok bibliográfiáját.[3]

Tanulmányai a Magyar Szemlében, a Nyugatban, a Protestáns Szemlében és a Válaszban jelentek meg. A magyar nemzeteszme (1939) c. munkája a korszak egyik jelentős alapvetése.

1945. március 1-jén a Budapest ostroma alatt kapott sebesülésébe halt bele.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Bevezetés a szellemtörténetbe (Bp., 1935)
  • A magyar nemzeteszme (Bp., 1939)
  • Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban (Bp., 1941)
  • Mátyás és birodalma (Bp., 1941)
  • Magyar nacionalizmus (Bp., 1941)
  • Vallomások a magyarságról (Bp., 1943)

Források[szerkesztés]

  1. Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  2. Joó Tibor - Névpont.hu. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  3. www.regivilagrend.eoldal.hu: Régi világrend - Cikkek - A reneszánsz és a magyar protestantizmus Joó Tibor írásai alapján. www.regivilagrend.eoldal.hu. (Hozzáférés: 2016. május 2.)