Jeff Lynne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jeff Lynne
Jeff Lynne April 2016.jpeg
Életrajzi adatok
Született 1947. december 30. (71 éves)[1][2][3]
Shard End
Házastársa Julia Lynn
Pályafutás
Műfajok rock
Hangszer
Hang tenor
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • gitáros
  • zeneszerző
  • zongoraművész
  • zenei producer
  • dobos
Kiadók United Artists Records

Jeff Lynne weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeff Lynne témájú médiaállományokat.

Jeffrey "Jeff" Lynne, (Birmingham, West Midlands, Egyesült Királyság, 1947. december 30. –) brit-amerikai rockzenész és producer. Lynne sikeres zenész és lemezkiadó. Részt vett és kiemelkedő szerepet játszott több zenekarban, mint a The Idle Race, The Move, de főképpen az ELO-ban. Az Electric Light Orchestra az egyik legsikeresebb zenekar, több mint 80 millió eladott lemezzel. Lynne tagja volt a Traveling Wilburys supergroupnak, George Harrison, Bob Dylan, Roy Orbison és Tom Petty mellett.

Kezdeti évek[szerkesztés]

Tinédzser korában, 1963-ban alapította meg a "Rockin' Hellcats" zenekart Robert Readerrel és David Walsh-sal együtt. Az együttes később a "The Handicaps" és a "The Andicaps" nevet viselte, és hetente játszott a Shard End Community Centerben. 1964-ben Lynne egyedül maradt és helyetteseket szerződtetett, de ugyanabban az évben ő is elhagyta a zenekart, hogy helyettesítse Mick Adkins-t a The Chads-ben. 1966-ban Lynne csatlakozott gitárosként a The Nightriders zenekarhoz, amelyik később a The Idle Race nevet vette fel. A nevet Jeff Lynne nagymamája adta, aki azt tartotta, Jeff és zenész társai igazi munkából kellene megéljenek, nem pedig zenélésből. Annak ellenére, hogy a zenekritikusok nagyon jól fogadták őket, a kereskedelmi sikerek elmaradtak. Két album után 1970-ben elhagyta az együttest és az egyik leghíresebb brit zenekarba a The Move-ba került, annak frontembere, Roy Wood meghívására. Woodnak és Lynne-nek messzemenő terveik voltak a klasszikus és a rockzene ötvözésére, a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band albuma és különösen a Strawberry Fields Forever dal hatására. Wood és Lynne létrehozta az Electric Light Orchestra (ELO) zenekart. Az első album után Lynne maradt a zenekar egyetlen vezető tagja és kreatív ereje, amikor Wood elhagyta a zenekart, hogy megalakítsa a Wizzard együttest. Lynne meghatározó volt a zenekarban, mint annak zeneszerzője, énekese, szervezője és producere.

Electric Light Orchestra[szerkesztés]

Az ELO nagy áttörése 1973-ban történt, a Chuck Berry Roll over Beethoven dalának feldolgozásával. A dal a Birmingham és Anglián kívül is ismerté tette őket, és akkoriban sokat játszották különböző rádióállomásokon. A dal gyakran volt a záró szám a koncertjeiken és ugyanígy a zenekar újraélesztési kísérleteiben az 1990-es és 2000-es években. Az egyetlen olyan tag, aki az évek során hűséges maradt hozzá, Bev Bevan dobos volt, aki ugyanúgy mint Jeff Lynne az 1950-es és '60-as években Birmingham környékén nőtt fel. A együttes kezdetben 10-12 fős volt, de később 5-6 főre csökkent.

Számos olyan dalt, amelyet Jeff Lynne írt az ELO-nak, ma remekműnek tekintenek az ABBA, a Beatles vagy a Queen dalaival egyenértékűnek. Olyan dalokat, mint a Hold on tight, Mr. Blue Sky, Turn to stone, Evil Woman, Do not Bring Me Down, Living thing, Strange magic, Do ya és Last Train to London ma is játsszák különböző rádióállomásokon főleg Európában és az Egyesült Államokban. Egyéb híres dalok, amit Jeff Lynne írt: Sweet Talking Woman, Confusion, So Serious és Telephone Line. Lynne több dalt szerzett az 1980-as Xanadu filmhez, többek között a címadó dalt amit Olivia Newton-John énekelt és világszerte nagy sláger lett.

Az ELO után[szerkesztés]

Miután az ELO 1986-ban megszűnt, Lynne producerségre összpontosított, s olyan zenészekkel dolgozott, mint Dave Edmunds, George Harrison, Tom Petty, Roy Orbison, Brian Wilson, Del Shannon, Joe Cocker, Ringo Starr és Paul McCartney. Lynne kapta a megtisztelő megbízást, hogy elkészítse a Beatles 1995-ben kiadott két számát, a "Real Love" és a "Free As A Bird" címűeket.

George Harrisonnal való együttműködés után, mint a Cloud Nine (1987) album producere, alakították meg a Traveling Wilburys supergroupot.

1991-ben jelent meg Lynne első szólóalbuma, az Armchair Theater, ami összefoglalja a legutóbbi, producerként szerzett tapasztalatait és az ELO-hoz képest lecsupaszított hangzás jellemzi, de a zene még mindig a központban áll.

2001-ben került kiadásra az ELO új album, a Zoom, amin csak Lynne szerepel a zenekarból, kivéve egy számot ahol Richard Tandy játszik. Akárcsak a debütáló szólóalbumán, szinte minden hangszeren Lynne játszik, és az albumot nem hivatalosan a második szólóalbumának nevezik.

Lynne volt a producere George Harrison utolsó albumának, a Brainwashed-nek ami posztumusz 2002-ben jelent meg, valamint a DVD-nek amit a Concert for George emlékkoncertről adtak ki 2003-ban. Ő készítette Tom Petty 2006-ban megjelent "Highway Companion" című albumát, valamint 2009-ben Regina Spektor Far című albumát. Jeff Lynne legutóbbi produkciója, az Eagles-tag, Joe Walsh legújabb albuma, az Analog Man volt.

2012. október 8-án bocsátották ki a Long Wave című cover albumát, kilenc dallal, amelyek inspirálták a nevelkedése során. Ugyanakkor ELO-albumként megjelent a Mr. Blue Sky - A Very Best Of Electric Light Orchestra című lemez, amely az Electric Light Orchestra néhány legsikeresebb dalainak újrafelvételét tartalmazza. Ezen kívül egy teljesen új szám is van rajta, a Point of No Return.

2013-ban ismét kiadták Lynne első szólóalbumát az Armchair Theatre-t és a Zoom ELO-albumot, új bővített kiadásokban, valamint az "ELO Live!" a tervezett Zoom-turnéról, amelyből csak egy koncert valósult meg (Zoom Tour Live, DVD). Lynne egy új ELO album eredeti anyagával 2016-ban Európa-turnén vett részt. 2017. június 24-én Lynne 60 000 néző előtt a Wembley Stadionban rendezett koncerten, 24 zeneszámot játszott, beleértve a Xanadu, a Do Ya és a Twilight dalokat. A koncertről DVD-t és CD-t adtak ki, Wembley or Bust címmel.

Magánélete[szerkesztés]

Lynne kétszer volt házas: első felesége 1972-1977 között Rosemary Adams (szül. 1942), majd második neje 1979-től Sandi Kapelson, akivel két lánya van, Laura (1979) és Stephanie (1981).

Diszkográfia (szólóalbumok)[szerkesztés]

  • Armchair Theatre (1991)
  • Long Wave (2012)

Díjai, jelölései[szerkesztés]

  • 2009 - ASCAP Golden Note Award
  • 2013 - Songwriters Hall of Fame jelölés 2014-re
  • 2014 - Birmingham Walk of Stars csillag
  • 2015 - Hollywood Walk of Fame csillag
  • 2015 - Songwriters Hall of Fame jelölés 2016-ra
  • 2016 - Songwriters Hall of Fame jelölés 2017-re
  • 2017 - Rock and Roll Hall of Fame, az Electric Light Orchestra tagjaként

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeff Lynne című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeff Lynne című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)