Jean Gaston Darboux

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean Gaston Darboux
(Gaston Darboux)
Darboux.jpg
Született Jean-Gaston Darboux
1842. augusztus 14.[1][2][3][4]
Nîmes
Elhunyt 1917. február 23. (74 évesen)[1][2][4]
Párizs[5]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái École normale supérieure
Kitüntetései
  • Poncelet-díj (1875)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje (1910. február 16.)
  • Grand prix des sciences mathématiques (1876)

Jean Gaston Darboux (Nîmes, 1842. augusztus 14.Párizs, 1917. február 23.) francia matematikus.

Tanulmányai[szerkesztés]

Darboux a Nîmes-i, majd a montpellier-i gimnáziumban tanult, 1861-ben a híres École Polytechnique, később az École normale supérieure hallgatója. Már diákként megmutatkozott tehetsége a matematikában, első tudományos cikke még a École Normale Supérieure hallgatójaként jelent meg. Darboux tanulmányozta Gabriel Lamé, Charles Dupin és Pierre-Ossian Bonnet munkásságát a felületek ortogonális rendszerei témakörben, és általánosította Ernst Eduard Kummer eredményeit, létrehozva egy rendszert, melyet egyetlen egyenlet definiált. Érdekesség, hogy eredményeit 1864. augusztus 1-jén jelentette be a Tudományos Akadémiának, s ugyanezen a napon Théodore Moutard szintén bejelentette, hogy felfedezte ugyanezt a rendszert. Eredményeit az „Ortogonális felületekről” című munkájában is taglalja, melyért 1866-ban kiérdemelte a doktori címet.

Oktatói tevékenysége[szerkesztés]

1866-67-ben a Collège de France-ban, majd 1867–1872-ig a Nagy Lajos Gimnáziumban tanított, majd 1872-ben az École normale supérieure-be hívták oktatónak, mely állást egészen 1881-ig töltötte be. 1873 és 1878 között a Sorbonne-on Joseph Liouville, majd 1878-tól a felsőbb geometria tanszéken Michel Chasles helyettese, akinek 1880-ban bekövetkezett halála után a tanszék vezetője lett egészen haláláig. 1889–1903-ig a Természettudományi Kar dékánja.

Jelentősége[szerkesztés]

Fontos eredményeket ért el a differenciálgeometria, és az analízis terén. Manapság a nevéről leginkább a Darboux-integrál jut eszünkbe, melyet a másodrendű differenciálegyenletekről írt munkájában vezetett be 1870-ben. 1875-ben alkalmazta látásmódját a Riemann-integrálra. 1887–96 között négy könyvet jelentetett meg az infinitesimal geometry (végtelenül kicsi geometria) témakörében.

Kitüntetései[szerkesztés]

Több mint 100 tudományos egyesület választotta tagjául, a londoni Royal Society tagjai közé is beválasztották 1902-ben, 1916-ban a Royal Society Sylvester érdemérmét is elnyerte. 1884-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagja lett, majd ennek titkára 1900-tól. 1902-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 26.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb122772621
  3. Léonore database, 2017. október 9., LH/658/46, Jean Gaston Darboux
  4. ^ a b SNAC, 2017. október 9., w641746d, Jean Gaston Darboux
  5. Integrált katalógustár, 2014. december 31.

Források[szerkesztés]

  • John J. O'Connor és Edmund F. Robertson Darboux életrajza [1] a MacTutor History of Mathematics archívumban. (angol)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]