Jean Casimir-Perier
| Jean Casimir-Perier | |
_(14782527405).jpg) | |
| Franciaország elnöke Andorra társhercege | |
| Hivatali idő 1894. június 27. – 1895. január 16. | |
| Előd | Marie François Sadi Carnot |
| Utód | Félix Faure |
| Franciaország 29. miniszterelnöke és külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1893. december 3. – 1894. május 22. | |
| Előd | Charles Dupuy |
| Utód | Charles Dupuy |
| Született | 1847. november 8. Párizs |
| Elhunyt | 1907. március 11. (59 évesen) Párizs |
| Sírhely | Chapelle Casimir-Périer de Pont-sur-Seine |
| Párt | mérsékelt köztársaságpárti |
| Szülei | Camille Fontenilliat Auguste Casimir-Perier |
| Házastársa | Hélène Casimir-Perier |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | angina pectoris |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Casimir-Perier témájú médiaállományokat. | |
Jean Casimir-Perier (Párizs, 1847. november 8. – Párizs, 1907. március 11.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 29. miniszterelnöke, és 6. köztársasági elnöke.
Pályafutása[szerkesztés]
Nagypolgári, politikus családban született. Dédapja a Banque de France egyik alapítója, nagyapja, Casimir Pierre Perier I. Lajos Fülöp francia király miniszterelnöke a júliusi monarchia idején. Apja, Auguste Casimir-Perier Jules Dufaure második kormányában belügyminiszter.
Jean Casimir-Perier jogot és bölcsészettudományokat tanult. A porosz–francia háborúban szerzett katonai érdemeiért a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatával tüntették ki. Apja titkáraként kezdte politikai pályáját. 1876-ban Aube megye nemzetgyűlési képviselőjévé választották, és a családi hagyományokkal ellentétben a baloldali republikánusok csoportjához csatlakozott.
1883 és 1885 között Jules Ferry kormányában hadügyi államtitkár helyettes, 1893–ban a képviselőház elnöke. Marie François Sadi Carnot kérésére kormányt alakított 1893. december 3-án, és a külügyi tárcát is megtartotta. 1894. május 23-án lemondott, mert a munkaügyi miniszter nem adta meg a vasutasoknak azt a jogot, hogy szakszervezetbe tömörüljenek.
1894. június 24-én Lyonban meggyilkolták a köztársasági elnököt. Bár többségi szavazattal választották elnökké június 27-én, a radikálisok és szocialisták reakciósnak tekintették. A baloldali sajtó rendszeresen támadta a gazdag Casimir-Perier-t, aki az anzini szénbányák részvényeinek többségét tudhatta magáénak. 1895. május 23-án lemondott, és teljesen visszavonult a politikai életből.
Források[szerkesztés]
- Jean Casimir-Perier (francia nyelven). histoire-france-web.fr. (Hozzáférés: 2018. március 14.)
- Jean Casimir-Perier (francia nyelven). senat.fr. (Hozzáférés: 2018. március 14.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
