Jean Casimir-Perier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean Casimir-Perier
The evolution of France under the third republic (1897) (14782527405).jpg
Franciaország elnöke
Andorra társhercege
Hivatali idő
1894. június 27. 1895. január 16.
Előd Marie François Sadi Carnot
Utód Félix Faure
Franciaország 29. miniszterelnöke és külügyminisztere
Hivatali idő
1893. december 3. 1894. május 22.
Előd Charles Dupuy
Utód Charles Dupuy

Született 1847. november 8.
Párizs
Elhunyt1907. március 11. (59 évesen)
Párizs
Sírhely Chapelle Casimir-Périer de Pont-sur-Seine
Párt mérsékelt köztársaságpárti

Szülei Camille Fontenilliat
Auguste Casimir-Perier
Házastársa Hélène Casimir-Perier
Gyermekei
  • Claude Casimir-Perier
  • Germaine Sommier
Foglalkozás
Iskolái
Halál oka angina pectoris
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
  • Concours général
  • Collar of the Order of Charles III (1894. február 12.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Casimir-Perier témájú médiaállományokat.

Jean Casimir-Perier (Párizs, 1847. november 8. – Párizs, 1907. március 11.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 29. miniszterelnöke, és 6. köztársasági elnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Nagypolgári, politikus családban született. Dédapja a Banque de France egyik alapítója, nagyapja, Casimir Pierre Perier I. Lajos Fülöp francia király miniszterelnöke a júliusi monarchia idején. Apja, Auguste Casimir-Perier Jules Dufaure második kormányában belügyminiszter.

Jean Casimir-Perier jogot és bölcsészettudományokat tanult. A porosz–francia háborúban szerzett katonai érdemeiért a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatával tüntették ki. Apja titkáraként kezdte politikai pályáját. 1876-ban Aube megye nemzetgyűlési képviselőjévé választották, és a családi hagyományokkal ellentétben a baloldali republikánusok csoportjához csatlakozott.

1883 és 1885 között Jules Ferry kormányában hadügyi államtitkár helyettes, 1893–ban a képviselőház elnöke. Marie François Sadi Carnot kérésére kormányt alakított 1893. december 3-án, és a külügyi tárcát is megtartotta. 1894. május 23-án lemondott, mert a munkaügyi miniszter nem adta meg a vasutasoknak azt a jogot, hogy szakszervezetbe tömörüljenek.

1894. június 24-én Lyonban meggyilkolták a köztársasági elnököt. Bár többségi szavazattal választották elnökké június 27-én, a radikálisok és szocialisták reakciósnak tekintették. A baloldali sajtó rendszeresen támadta a gazdag Casimir-Perier-t, aki az anzini szénbányák részvényeinek többségét tudhatta magáénak. 1895. május 23-án lemondott, és teljesen visszavonult a politikai életből.

Források[szerkesztés]

  • Jean Casimir-Perier (francia nyelven). histoire-france-web.fr. (Hozzáférés: 2018. március 14.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]