Jameni csata
| Jameni () csata | |||
 | |||
| Időpont | 1279. március 19. | ||
| Helyszín | Jamen (), Kuangtung () | ||
| Eredmény | Mongol győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Jameni csata
Pozíció Kína térképén
| |||
 é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″Koordináták: é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″ | |||
A jameni () csata a mongolok és a kínaiak között 1279. március 19-én vívott tengeri ütközet. Az összecsapás eredményeként Kubiláj mongol nagykán átvette a hatalmat Kína felett is, így a Szung ()-dinasztia bukása után megalapította a Jüan ()-dinasztiát. A csatát megörökíti a Szung könyv, ami a Kína történetét feldolgozó Huszonnégy történeti mű 20. könyve.
Előzmények[szerkesztés]
A trónharc lezárultával újra terjeszkedő Mongol Birodalom egy nagyobb támadására 1265-ben került sor, amikor Kubiláj Szecsuanban vereséget mért a Szung () csapatokra és 147 hajót is zsákmányolt tőlük.[1]
A Szung ()-dinasztia kormányzata, felismerve a halálos veszélyt, nagy erőfeszítéseket tett védelmi képességeinek növelésére. Csia Sze-tao () kancellár reformokat vezetett be a korrupció ellen, és nagyobb áldozatokat követelt a vagyonosoktól is a védekezés céljaira.[2] Ez elégedetlenséget okozott az uralkodó osztályon belül, amit Kubiláj kihasznált a maga javára. 1264-ben már megalapította a maga dinasztiáját Jüan () (kínaiul „ősi”) néven a mai Peking helyén lévő Tatu () városában, és kínai tanácsadókkal vette körül magát.[3] Földet és vagyont adományozott a Szung ()-dinasztia dezertőreinek, foglyokat bocsátott szabadon és más gesztusokat tett.[4]
Kubiláj erői 1268-tól 1273-ig ostromolták Hsziangjang () erőd-városát a Han folyó partján, amely az utolsó nagyobb akadály volt a Jangce termékeny völgye felé vezető útjukban.[5] A Szung () erői többször is megpróbálták megtörni a blokádot, de mindannyiszor véres vereséget szenvedtek Kubiláj „nemzetközi” csapataitól, amelyek nagyrészt kínaiakból, emellett dzsürcsikből, koreaiakból, ujgurokból, mongolokból, közel-keleti muzulmánokból álltak.[6] A sikeres ostrom után Kubiláj a kínai Si Tien-cö () tábornokra és Baján mongol hadvezérre bízta csapatainak irányítását, de Si Tien-cö () meghalt már 1275-ben. Ekkor Baján egy 200 000 fős, nagyrészt kínaiakból álló sereget kapott a Szung () elleni támadásra.[7]
1275 márciusában Baján csapatai legyőzték Csia Sze-tao () kancellár 130 000 fős seregét.[8] 1276-ra a Jüan () hadsereg meghódította a Szung () csaknem teljes területét, beleértve a fővárost, Hangcsout is.[9] Hszie () anyacsászárnő (1208–1282) hiába próbált tárgyalni Bayannal, meg kellett adnia magát.[10] Kubiláj ennek nyomán megtiltotta a további fosztogatást és hercegi címet adományozott a gyermek Kung () császárnak, akit azonban végül Tibetbe száműztek és ott 1296-tól szerzetes lett.[11] Az udvar egy része a császár két testvérével a tengerpartra menekült és ott szervezte meg az ellenállást.[12]
A csata[szerkesztés]
A kínai hadihajók egy része, kb. ezer a kikötő öble előtt össze lett láncolva, védve a bejáratot egyúttal megakadályozva a szökéseket. A mongolok gyújtóhajókat irányoztak a formációnak, de a kínaiak erre felkészülve sárral kenték be őket. Ekkor a mongol erők a kínai hadat a tenger és szárazföld felől is blokád alá vették, ami már sikerrel járt, ugyanis hamar kimerült a hatalmas sereg készlete, tengervízre és szárított eledelre fanyalodtak, ami legyengítette őket. A mongolok nem ágyúztak, mert a vezér nem akarta a láncgyűrűt felbontani, ami a kínai hajók manőverezését nagyban megkönnyítette volna. Ehelyett a négy égtáj szerint szétosztotta a hadát, majd megtévesztésként egy kisebb támadás után mulatozást imitáló zenét játszottak, hogy a kínaiak éberségét elaltassák.
Ezután délben középen ismét egy kisebb támadásnak látszó csapást indítottak, ám a fedélzeten nagyszámú íjász rejtőzött. Kellő közelségbe érve lenyilazták az őrséget, akik nem voltak felkészülve egy nagy erejű támadásra. Hét hajót rögtön el tudtak foglalni, a fedélzetet birtokba véve ellehetetlenítették a hajók mozgatását. A koncentrált mongol támadás könnyedén felőrölte a legyengült kínai védelmet. A kialakult zűrzavarban nem volt lehetséges a kínai haderőt irányítani, a mongolok a katonai hajók után a szolgák és hivatalnokok mészárlásába kezdtek. A mongolok a védőgyűrűt megbontva a kínai vezérkar ellen támadtak, a hivatalnokok hajóin áttörve. A Kínai vezetés a helyzetet látva egy tucat hajót eloldozva, a legjobb harcosokat összegyűjtve próbált elmenekülni. A menekülés meghiúsulásakor a kínai miniszterelnök a gyermek örökössel a vízbe vetette magát, amit sok vezetője követett. Feljegyzések szerint a csata után százezernyi holttest lebegett a tengeren.
Jelentősége[szerkesztés]
Kubiláj kán Kína történetének első külföldi uralkodójaként,[13] a mongol Jüan-dinasztia () alapítójaként egyesítette uralma alatt a tulajdonképpeni Kínát, Mongóliát, Tibetet, Mandzsúriát, Koreát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rossabi 1988 82. oldal
- ↑ Rossabi 1988 81-82. oldal
- ↑ Ebrey 1999 240. oldal
- ↑ Rossabi 1988 81. oldal
- ↑ Rossabi 1988 82-87. oldal
- ↑ Rossabi 1988 83. oldal
- ↑ Ebrey 1999 240. oldal
- ↑ Rossabi 1988 88. oldal
- ↑ Needham 1986 I. kötet 139. oldal
- ↑ Rossabi 1988 89-90. oldal
- ↑ Rossabi 1988 90. oldal
- ↑ Rossabi 1988 94. oldal
- ↑ Gascoigne 1974 156. oldal
