Jakov Joszifovics Dzsugasvili

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jakov Dzsugasvili
იაკობ ჯუღაშვილი (grúzul)
Яков Джугашвили (oroszul)

(იაკობ იოსების ძე ჯუღაშვილი)
Yakov Dzhugashvili.jpg
Született Jakov Joszifovics Dzsugasvili
1907. március 18.
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917).svgOrosz Birodalom, Kutaiszi kormányzóság, Badzsi
Elhunyt 1943. április 14. (36 évesen)
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom, Sachsenhausen sachsenhauseni koncentrációs tábor
Állampolgársága szovjet
Házastársa

1. Zoja Ivanovna Gunyina

2. Julija (Jugyif) Iszaakovna Melcer
Gyermekei Jevgenyij Dzsugasvili, Galina Dzsugasvili
SzüleiJoszif Visszarionovics Sztálin, Jekatyerina (Kato) Szemjonovna Szvanidze
Foglalkozása katona, főhadnagy
Iskolái
  • Military Academy of Strategic Missile Forces
  • Moscow State University of Railway Engineering
Kitüntetései
  • Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata
  • Vörös Csillag Rend
Commons

Jakov Joszifovics Dzsugasvili (grúz nyelven: იაკობ ჯუღაშვილი, Iak'ob Dzsughasvili, orosz nyelven: Я́ков Ио́сифович Джугашви́ли, Badzsi, Kutaiszi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1907. március 18.Sachsenhausen, koncentrációs tábor, 1943. április 14.) szovjet katona, Sztálin fia.

Életútja[szerkesztés]

Családi háttere[szerkesztés]

Jakov a cári Oroszországban született, egy Badzsi nevű faluban. Nem volt még egyéves, mikor édesanyja meghalt tífuszban. 1921-ben kezdett oroszul tanulni, egészen addig csak grúz nyelven beszélt. Jakov és apja, Sztálin, sosem jöttek ki egymással. A diktátor nem tartotta sokra fiát, egyik alkalommal azt mondta, hogy Jakov csak egy „közönséges varga”. Egyik alkalommal Sztálin és felesége lövéseket hallottak, majd berohantak a házba és látták, hogy Jakov meglőtte magát, de túlélte. Sztálin megjegyezte, hogy „Még arra sem vagy képes, hogy öngyilkos legyél.”.

Dzsugasvili feleségül vett egy odesszai zsidó balett-táncosnőt, Julija Melcert. Melcer előző férje az NKVD magas rangú tisztjeként volt ismert.[1] Jakovnak és Julijának két gyerekük született. Fiuk Jevgenyij rengeteg interjút adott, főként nagyapjáról. Lányuk, Galina, 2007-ben elhunyt.

A második világháborúban[szerkesztés]

Dzsugasvili a Vörös Hadseregben szolgált, egy tüzérezred főhadnagyaként. 1941. július 16-án, a németek győzelmével végződő szmolenszki csatát követően a nácik fogságába került.[2] Fogságba kerüléséről több verzió is létezik, a szovjet propaganda azt állította Jakovot elfogták a németek, Sztálin lánya (Jakov féltestvére) Szvetlana Allilujeva pedig azt írta emlékirataiban, hogy Jakov megadta magát. A Der Spiegel című német lap 2003-ban írt arról, hogy Dzsugasvili levelet írt az egység komisszárjának, hogy egy másik katonával civil ruhában menekülnek a németek elől, majd feladták magukat. A Győri Nemzeti Hírlap ezt írta az ügyről:

Berlinbe érkezett jelentés szerint több más bolsevista tiszttel együtt német fogságba esett Sztalin legidősebb fia, Sztalin Jakab a 14-ik páncélos hadosztály hadnagya. Hangoztatta, hogy belátta az ellenállás folytatásának oktalanságát és ezért még életben maradt katonáival megadta magát.

– Győri Nemzeti Hírlap,[3] 1941. július 23.

Közben a Szovjetunióban Jakov feleségét 1943-ig bebörtönözték, azzal az indokkal, hogy férje az ő hatása miatt dezertált. Jakov a sachsenhauseni munkatáborba került, a németek ide zárták az illusztris foglyokat (tisztek, politikusok ...). A németek felajánlották az oroszoknak, hogy Jakovot cseréljék ki a szovjet fogságba került Friedrich Paulusra, de Sztálin az ajánlatot visszautasította és állítólag azt mondta: „Nem fogok odaadni egy marsallt egy hadnagyért.”[4][5]

Adolf Hitler másik ajánlattal is élt, miszerint a szintén orosz kézben lévő félunokaöccséért, Leo Raubalért, odaadja Jakovot, azonban a szovjetek ezzel a lehetőséggel sem éltek. A náci propaganda-sajtót körbejárta az a kép amin az elfogott Jakov látható német tisztek mellett. Sztálin arra kérte a spanyol kommunista Dolores Ibárrurit, hogy juttasson ügynököket azon spanyol fasiszták közé aki Németországban tartózkodnak, és öljék meg Jakovot.[6]

Halála[szerkesztés]

1943. április 14-én halt meg, azonban a háború utánig nem volt egyértelmű hogyan. A korabeli német sajtó azt állította, hogy nekirohant az árammal védett kerítésnek, és az áramütés végzett vele. Sokan azt állították, hogy depressziója miatt öngyilkos lett.[7] Más források szerint egy német katona lelőtte.[8] A postdami konferencián az angolok, Sztálinnak tett gesztusukként, megmutatták a német levéltári adatok azon iratait a diktátornak, ami leírta, hogy Jakovot egy német őr lőtte fejbe parancsmegtagadás miatt.[9] Milan Kundera egy 1980-as The Sunday Times cikkre hivatkozva azt írja A lét elviselhetetlen könnyűsége című művében, hogy Jakov összeveszett a vele egy fogságban élő angol tisztekkel, akik azt kifogásolták, hogy nem tisztítja ki maga után a vécét, és a megaláztatás után kiakadt, és akkor futott neki az árammal ellátott kerítésnek, mielőtt az őr fejbe lőtte.[10]

„Az angolok újra és újra figyelmeztették őt, kényszerítették, hogy pucolja meg a vécét. Jakov felháborodott, veszekedett és dulakodott velük. Végül kihallgatást követelt a tábor parancsnokától. Csakhogy a felfuvalkodott német visszautasította, hogy „szarról diskuráljon”. Sztálin fia nem tudta elviselni a megaláztatást. Iszonyú orosz átkokat szórva nekifutott a tábort körülfogó, árammal töltött drótkerítésnek. Rázuhant. Teste, mely már sohasem szennyezi az angolok vécéjét, ott maradt lógva a dróton.[11]

Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége (1982.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Юдифь Исааковна Мельцер (oroszul)
  2. Elliott, Mark R.. Pawns of Yalta: Soviet refugees and America's role in their repatriation. Urbana: University of Illinois Press, 185. o. (1982). ISBN 0-252-00897-9 
  3. korabeli sajtó a kuruc.info-n
  4. Rappaport, Helen. Joseph Stalin: A biographical companion, Biographical Companions. ABC-CLIO, 72. o.. ISBN 978-1-57607-084-0 
  5. Tolstoy, Nikolai. The secret betrayal. New York: Scribner, 296. o. (1978). ISBN 0-684-15635-0  See also [[Ronald Albert Bailey|Bailey, Ronald Albert]]. Prisoners of war. Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 123. o. (1981). ISBN 0-8094-3391-5 
  6. Batár Zsolt Botond (magyarul)
  7. E.g., Revealed: how Stalin's brutal massacre at Katyn shamed his PoW son into suicide, Telegraph(angolul), July 30, 2000.
  8. Douglas, Martin. Lana Peters, Stalin’s Daughter, Dies at 85, New York Times, November 28, 2011. Hozzáférés ideje: November 29, 2011. "One of her brothers, Yakov, was captured by the Germans, who offered to exchange him for a German general. Stalin refused, and Yakov was killed. (angolul)"
  9. Eckert, Astrid M., The Struggle for the Files. The Western Allies and the Return of German Archives after the Second World War (angolul) (New York, Cambridge University Press, 2012), pp. 47-48. ISBN 978-0521880183
  10. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
  11. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yakov Dzhugashvili című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]