Ugrás a tartalomhoz

Jakov Gojun

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakov Gojun
A Paris Saint-Germain mezében
A Paris Saint-Germain mezében
Személyes adatok
Születési dátum1986. április 18. (40 éves)
Születési helySplit, Jugoszlávia
Állampolgársághorvát
Posztbalátlövő
Klubadatok
Jelenlegi klubjaFüchse Berlin
Mezszám10
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
2002–2003horvát RK Krilnik
2003–2004horvát RK Solin
2004–2008horvát RK Zamet
2008–2009horvát RK Siscia
2009–2012horvát RK Zagreb
2012–2013spanyol Atlético Madrid BM
2013–2015francia Paris Saint-Germain Handball
2015–2021német Füchse Berlin
2021–horvát PPD Zagreb
Válogatottság
2007–2018 Horvátország168 (80)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Gojun témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Férfi kézilabda
Olimpiai játékok
bronz
London, 2012
Világbajnokság
ezüst
Horvátország, 2009
bronz
Spanyolország, 2013
Európa-bajnokság
ezüst
Ausztria, 2010
bronz
Szerbia, 2012
bronz
Lengyelország, 2016

Jakov Gojun (Split, 1986. április 18. –) olimpiai bronzérmes horvát válogatott kézilabdázó, a horvát PPD Zagreb játékosa.[1]

Pályafutását a Krilnik csapatában kezdte, miután utánpótlás-játékosként több kisebb klubban is megfordult. Ott mutatkozhatott be a felnőtt bajnokságban, majd az RK Zamet kézilabdázója lett, ahol hazai szinten is elismert játékossá nőtte ki magát. Megfordult a Siscia együttesénél is, de jelentősebb sikereit az RK Zagreb csapatával érte el, akikkel bajnoki címeket és kupagyőzelmeket ünnepelhetett, valamint bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában is. Pályafutásának ezen időszakában vált Európában is meghatározó játékossá posztján, főleg védőmunkájával kiemelkedve csapattársai közül.

Horvátországot elhagyva légiósodott Spanyolországban az Atlético Madrid, majd annak csődje után Franciaországban a Paris Saint-Germain Handball csapatában is. 2015-ben lett a német Füchse Berlin játékosa, amely csapattal 2018-ban legnagyobb nemzetközi klubsikerét elérve EHF-kupát nyert.

A horvát válogatottban 2007-ben mutatkozott be. 2009-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal. A 2012-es londoni olimpián tagja volt a bronzérmes horvát együttesnek.[2][3] Összesen tizenkét jelentős világeseményen vett részt a nemzeti csapattal, a 2018-as hazai rendezésű Európa-bajnokságot követően mondta le a válogatott szereplést.

Beceneve a Minister of defense, azaz Védelmi miniszter, amit a szurkolóktól kapott kiemelkedő védőmunkájának elismeréseképpen. A szakma is korosztályának egyik legjobb védőjátékosának tartja.

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatokban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gojun 1986. április 18-án született Splitben, Horvátországban. Fiatal korában az RK Split csapatában kézilabdázott. Itt nem tudta magát bejátszani az első csapat keretébe, ezért 2002-ben az RK Krilnikhez szerződött, ahol végül bemutatkozhatott a felnőttek között.

A Krilnikkel a másodosztály déli csoportjában szerepelt, a 2002–03-as szezonban harmadik helyen végeztek csapatával, így éppen lemaradtak az élvonalba való feljutásról.[4]

RK Zamet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004 júliusában Gojun az RK Zamet csapatéhoz szerződött. A szezon kezdetén Franko Mileta volt a csapat edzője, és vele a szezon első felében hetedik lett a csapat. November 9-én Gojun nagyszerű védőjátékot nyújtott az RK Zagreb ellen, ennek ellenére csapata így is 27–24-es vereséget szenvedett.[5] December 25-én Franko Miletát elbocsátották, és Williams Černeka vette át a helyét a szezon hátralevő részére. Az RK Zamet a 14. helyen állt ekkor a bajnokságban, és kiesett a kupából is.[6] Az utánpótlás-bajnokságban ennek ellenére jól ment a csapatnak, Damir Čavlović edző irányításával bajnoki címet nyertek, amiben Gojunnak is kulcsszerepe volt.[7]

2005 júniusában Boris Dragičevićet jelentették be mint új vezetőedző, a Zamet pedig vele a harmadik helyen zárta a bajnokság első felét. A szezon második fele nem sikerült ilyen jól a csapat számára, a play-off idején már Mladen Prskalo irányította a csapatot.[8]

A következő szezon elején a Zamet mindössze négyet nyert meg az első tizenhárom találkozóból, 2007 februárjában Prskalót elbocsátották, és Drago Žiljak lett a vezetőedző.[9] Gojun mindkettőjük idején a csapat kulcsembere volt, főképp védekezésben.

RK Siscia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008 júniusában az RK Siscia játékosa lett, ahol Slavko Goluža lett az edzője.[10] A csapat jól kezdte a szezont, Gojun pedig támadásban is egyre több időt töltött a pályán, mérkőzésenként átlagosan négy-öt gólt szerezve. 2008. december 20-án az RK Metković elleni 30–21-es győzelem alkalmával öt gólt ért el,[11] a Varteks di Caprio elleni győztes kupamérkőzésen pedig hétszer volt eredményes.[12]

2009. március 12-én nyolcszor volt eredményes az RK Moslavina Kutina ellen, a mérkőzést pedig a Siscia nyerte 31–22-re.[13]

A szezon végén a csapat negyedik helyen zárta a bajnokságot.[14]

RK Croatia Osiguranje Zagreb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gojun 2010-ben a Sparkassen-kupán

2009. július 11-én bejelentették, hogy Gojun csatlakozik az RK Zagreb csapatához, amely akkor éppen Croatia Osiguranje Zagreb néven szerepelt.[15]

Először egy Porečben játszott felkészülési tornán szerepelt új csapatában, a Zagreb pedig az RK Metalurg Szkopje, az RK Cimos Koper és a VfL Gummersbach csapatát megelőzve megnyerte a kupát.[16]

Az itt töltött évek alatt a hazai bajnokságban és a kupában is domináns szerepet töltött be a fővárosi csapat, amellyel három-három aranyérmet nyert mindkét hazai versenysorozatban,[17] valamint védekezésben világklasszis szintre érett a játéka.[18]

2009. október 3-án a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott a norvég Fyllingen Håndballal szemben, amely találkozón a horvátok hét gól különbséggel nyertek. Gojun a védelemben Domagoj Duvnjak helyett Tonči Valčićcsal alkotott párt, miután előbbit hamar végleg kiállították a játékvezetők.[19] 2010. március 22-én Senjanin Maglajliját elbocsátották, és Nenad Kljaić lett az új vezetőedző.[20] A Zagreb a legjobb 16 közé jutásért a Barcelona ellenében esett ki a sorozatból. Gojun a két mérkőzésen 12, illetve 15 gólt szerzett.[21]

A következő szezonban a Rhein-Neckar Löwen, majd egy évre rá a THW Kiel ejtette ki a csapatot a Bajnokok Ligája negyeddöntőben.

Atlético de Madrid

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012 áprilisában Gojun bejelentette, hogy a következő szezontól az Atlético de Madridban fog kézilabdázni. Itt Talant Dujsebajev lett az edzője.[22]

2012. augusztus 27-én, az IHF-Szuper Globe keretein belül mutatkozott be új csapatában. A döntőbe a THW Kiel ellen nyertek 28–23 arányban.[23] Szeptember 8-án az Atlético a Supercopa ASOBAL, azaz a spanyol Szuperkupa döntőjét játszotta a Barcelona ellen, amit a katalánok nyertek 34–31-re. Gojun két gólt szerzett és kiválóan védekezett.[24]

Az Atlético jól szerepelt a hazai bajnokságban, Gojun támadásban, de inkább védekezésben nyújtott kiemelkedő teljesítményt klubjában.[25] Október 21-én a CB Cangas elleni bajnokin ugyan gólt nem szerzett, de csapata védelmében kiemelkedő produkciót nyújtott, a mérkőzést 34–13-ra nyerte meg csapata.[26] Mind a bajnokságban, mind pedig a Spanyol Kupa döntőjében a Barcelona állította meg a madridi csapatot, utóbbi döntőjében a katalánok 32–24-re győztek.

A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében ugyancsak a Barcelona ejtette ki az Atléticót. Július elején bejelentették, hogy az Atlético de Madrid pénzügyi csődbe került és a csapat megszűnik.[27]

Paris Saint-Germain

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2013-ban a PSG egy edzésén

2013 nyarán szabadon igazolható játékosként írt alá a francia élvonalban szereplő Paris Saint-Germain Handball csapatához.[28]

Október 6-án nagy szerepe volt a rivális Montpellier Handball 30–29-es legyőzésében,[29] három nappal később az Ivry ellen pedig első góljait is megszerezte a csapatban.[30] December 5-én a PSG elszenvedte első vereségét a bajnokságban a Dunkerque-kel szemben,[31] majd egy hét múlva a HBC Nantes-tól is kikapott a fővárosi csapat.[32]

A Bajnokok Ligájában a PSG a negyeddöntőig jutott, ott a Veszprém ellenében estek ki. A szezon zárásaként megnyerték a Francia Kupát, míg a bajnokságban második helyen zártak.

Június 13-án Gojun a Slavko Goluža által vezetett világválogatottban lépett pályára, többek közt José Javier Hombrados, Torsten Jansen, Valentin Porte, Alex Dujsebajev és Domagoj Duvnjak társaságában és győzték le Egyiptomot 33–31 arányban.[33]

Szeptemberben a PSG megnyerte a Francia Szuperkupát, Gojun egy gólt szerzett a találkozón.[34] Október 5-én a Bajnokok Ligájában volt klubja, az RK Zagreb ellen léphetett volna pályára, azonban vállsérülése ebben megakadályozta.[35] Novemberben a PSG a Nantes ellenében esett ki a negyeddöntőben Ligakupából.[36]

A Bajnokok Ligájában az előző évhez hasonlóan a negyeddöntőig jutott a csapat, és ezúttal is a Veszprém jelentette a végállomást a francia klub számára.[37] A szezon végén a csapat bajnoki címet ünnepelhetett.[38] Gojun április 22-én bejelentette, hogy a szezon végeztével távozik a klubtól.[39]

Füchse Berlin

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015 nyarán a német Bundesligában szereplő Füchse Berlin játékosaként folytatta pályafutását. Első trófeáját a csapattal az IHF-Szuper Globe-on gyűjtötte be. A kontinensek legjobb klubcsapatainak kiírt torna döntőjében az MKB Veszprémet győzték le 28–27-re, Gojun kétszer volt eredményes.[40] A berlini csapat a következő szezonban is megnyerte a sorozatot, 2018-ban pedig EHF-kupát nyert a csapat.[41]

A válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző korosztályos csapatokban való játék után Lino Červar szövetségi kapitány 2007 novemberében meghívta a horvát válogatott keretébe is, és részt vett a Porečben zajló edzőtáborban zajló felkészülési programban.[2]

Gojunt Davor Dominiković utódjának tartották a szakmabeliek. 2009. január 19-én Lino Červar bejelentette, hogy helyt kapott a 2009-es világbajnokságra nevezett keretben.[42] A tornán minden mérkőzésen pályára lépett, és csapata egyik legjobbja volt.[43] Horvátország drámai végjátékban kapott ki a döntőben Franciaországtól 21–19 arányban.[44]

Gojun 2010-ben

Ezt követően stabil tagja lett a horvát nemzeti csapatnak, és minden világeseményen a keret tagja volt. A 2010-es Európa-bajnokságon a legjobb védekező játékosnak választották. Horvátország ezúttal is a döntőben kapott ki, ugyancsak Franciaországtól.[45]

2010. szeptember 14-én Slavko Goluža lett Horvátország új szövetségi kapitánya.[46] A 2011-es világbajnokságon a csoportból ugyan továbbjutott a csapat, de a legjobb négy közé nem sikerült bekerülnie, összességében az ötödik helyen zárt, miután a helyosztón legyőzte Izlandot.[47]

A 2012-es Európa-bajnokságon az elődöntőben kikaptak a házigazda Szerbiától, de a bronzérmet sikerült megszereznie a csapatnak, miután Spanyolországot legyőzte.[48] A 2012-es olimpián Gojun bronzérmet nyert a válogatottal. A harmadik helyért rendezett találkozón Magyarországot győzték le.[49] A 2013-as világbajnokságon újabb bronzérmet nyert a csapattal.[50]

A 2014-es Európa-bajnokságon az elődöntőben a házigazda Dániától kaptak ki, és ezúttal elvesztették a bronzéremért rendezett spanyolok elleni találkozót is.[51] A torna után a Slavko Goluža lemondott posztjáról.[52]

Željko Babić lett az új szövetségi kapitány, és ő továbbra is számított Gojun játékára, aki tagja volt a lengyelországi Európa-bajnokságon és az olimpián résztvevő válogatottnak. Utóbbi tornán Lengyelország ejtette ki a horvátokat a negyeddöntőben.[53]

Gojun utolsó tornája a horvát válogatottal a hazai rendezésű 2018-as Európa-bajnokság volt, ahol a házigazda csapat az ötödik helyen zárt. 168 válogatott mérkőzésén 80 gólt szerzett. Miután bejelentette visszavonulását a nemzeti csapattól, úgy fogalmazott, szükség esetén, ha hívják, segítségére lesz a csapatnak, de annak már inkább a tehetséges fiatalokra kell támaszkodnia.[54]

Magánélet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. december 20-án Splitben Gojun feleségül vette Kristina Štiumot. Fiuk 2015-ben született meg. Többször is kijelentette, hogy Splitet a második otthonának tekinti. Több csapattársával is barátságot ápol, különösen Mateo Hrvatinnal és Milan Uzelaccal van szorosabb kapcsolatban.[55]

Sikerei, díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Croatia Osiguranje Zagreb
  • Horvát bajnok: 2009–10, 2010–11, 2011–12
  • Horvát kupagyőztes: 2010, 2011, 2012
Atlético de Madrid
Paris Saint Germain Handball
  • Francia bajnok: 2014–15
  • Francia kupagyőztes: 2014, 2015
  • Francia Szuperkupa-győztes: 2014, 2015
Füchse Berlin
  • IHF-Szuper Globe: 2015, 2016
  • EHF-kupa-győztes: 2017–18
Egyéni elismerés

Kitüntetései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "EHF profil". Hozzáférés: 2019. április 15.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  2. 1 2 "Jakov Gojun". Sports Reference LLC. 2012. szeptember 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 8. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  3. ↑ "2015 World Championship Roster" (PDF). IHF. 2014. december 18. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. január 15. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  4. ↑ "RK SOLIN: Solinjani svečano proslavili 60-tu obljetnicu kluba". solin.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 18.
  5. ↑ "Zagreb jedva preko Zameta". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2004. november 9.
  6. ↑ "Arhiva". rk-zamet.hr.
  7. ↑ "Kadeti na pripremama za SP u Kutini". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2005. július 12.
  8. ↑ "NOVA POBJEDA RUKOMETAŠA: 36:29 protiv Zameta u Rijeci !". porestina.info. Hozzáférés: 2006. március 17.
  9. ↑ "Načinović se zahvalio Prskalu". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 24.
  10. ↑ "NRK Siscia pokazuje kvalitetu". radiosisak.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. augusztus 29.
  11. ↑ "Siscia 30:21 Metković". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. december 21.
  12. ↑ "Varteks di Caprio – Siscia 23:28 (11:16)". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. március 1.
  13. ↑ "Siscia 31:22 Moslavina". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. március 12.
  14. ↑ "Dukat Premijer liga 2008/09 - Ljestvice". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 13.
  15. ↑ "Posljednje pojačanje CO Zagreba". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. július 11.
  16. ↑ "CO Zagreb remijem do prvog mjesta". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 30.
  17. ↑ "Gojun: "Na meni je da treniram"". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. december 5.
  18. ↑ "Gojun: "U Atleticu ne želim igrati samo u obrani, oduvijek mi je želja bila igrati u oba smjera"". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. június 1.
  19. ↑ "U novi pohod na Ligu prvaka". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 3.
  20. ↑ "Nenad Kljaić novi trener Zagreba". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. március 22.
  21. ↑ "Jakov Gojun 2009/10". EHF. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 13.
  22. ↑ "Jakov Gojun na ljeto odlazi u Atletico Madrid". sportnet.hr. Hozzáférés: 2012. április 24.
  23. ↑ "Super Globe: Lazarov predvodio Atletico do slavlja nad Obrvanom, Horvatom i društvom". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 27.
  24. ↑ "Sjajni Rutenka uništio Atletico i osigurao Barceloni španjolski Superkup". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 8.
  25. ↑ "Barcelona i Atletico sigurni u nastavku prvenstva, Balić i Gojun zajedno postigli šest golova". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 16.
  26. ↑ "Atletico de Madrid bez Balića i uz odlične blokove Gojuna u potpunosti nadigrao Cangas". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. október 21.
  27. ↑ "Financijski krah: Atletico Madridu prijeti gašenje?". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. július 8.
  28. ↑ "Gojun i službeno predstavljen u PSG-u: "Ostvario mi se životni san"". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. július 11.
  29. ↑ "Parižanima prvi ovosezonski derbi, prvo poluvrijeme kobno za Montpellier". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. október 6.
  30. ↑ "PSG slavio kod posljednjeplasiranog Ivryja, Dunkerque u derbiju svladao Nantes". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. október 9.
  31. ↑ "Parižani u zaostalom dvoboju upisali prvi prvenstveni poraz". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 5.
  32. ↑ "PSG skupo koštali promašaji, drugim porazom u nizu ugrozili prvu poziciju". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 12.
  33. ↑ "Selekcija Svijeta vođena hrvatskim izbornikom Golužom svladala reprezentaciju Egipta". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 13.
  34. ↑ "Dunkerque i PSG u finalu Trofeja prvaka, Parižani Montpellier slomili tek na sedmerce". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 6.
  35. ↑ "Momčad PPD Zagreba unatoč velikoj borbi upisala prvi europski poraz od PSG-a". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. október 5.
  36. ↑ "Parižani bez polufinala Liga kupa, Dunkerque značajno podignuo formu". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 9.
  37. ↑ "Kielce predvođen Hrvatima osigurao Final Four, Veszprem i Kiel nadigrali PSG, odnosno, Pick Szeged". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 19.
  38. ↑ "PSG uvjerljivom pobjedom u gostima kod Tremblaya do naslova prvaka Francuske". sportnet.hr. 2019. április 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 4.
  39. ↑ "Croatian national defence boss transfers to Berlin". handball-world.com. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 22.
  40. ↑ "Super Globe 2015: Füchse Berlin". IHF. Hozzáférés: 2015. szeptember 1.
  41. ↑ fuechse.berlin: "Abwehrchef der kroatischen Nationalmannschaft wechselt im Sommer zu den Füchsen Berlin" Archiválva 2015. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. április 22.
  42. ↑ "Červar dodao Gojuna". sportnet.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 19.
  43. ↑ "Kradljivac Gojun i letač Čupić". sportnet.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 22.
  44. ↑ "Hrvatska srebrna; Metličić: Suci nam nisu dozvolili igrati, dali smo sve od sebe". sportnet.hr. Hozzáférés: 2009. február 1.
  45. ↑ "Hrvatska - Francuska iz minute u minutu". vecernji.hr. Hozzáférés: 2010. január 31.
  46. ↑ "SLAVKO GOLUŽA NOVI IZBORNIK". hrs-rukomet.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 14.
  47. ↑ "SP rukomet: Švedska - Hrvatska 29-25". monitor.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. január 23.
  48. ↑ "Polufinale EP u rukometu: Srbija - Hrvatska 26:22 (13:14, 13:8)". kurir.rs. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. január 27.
  49. ↑ "Jakov Gojun". hoo.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 15.
  50. ↑ "SP 2013 Rezultati". sportnet.rtl.hr. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 15.
  51. ↑ "2014 Men's European Championship FINAL TOURNAMENT". EHF. 2019. április 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 15.
  52. ↑ "Slavko Goluža podnio ostavku!". vecernji.hr.
  53. ↑ "Olympic Games Rio 2016". ihf.info.
  54. ↑ "'Ministar obrane' hrvatske rukometne reprezentacije objasnio svoje umirovljenje". tportal.h. Hozzáférés: 2018. március 9. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  55. ↑ "Jakov Gojun: Naježim se kada se sjetim dana provedenih u Rijeci". novilist.hr.
  56. ↑ ehf-euro.com
  57. ↑ "EHF EURO 2018 All-star team named". ehf-euro.com. 2018. január 28. 2018. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 12.
  58. ↑ "ODLUKU kojom se odlikuju REDOM HRVATSKOG PLETERA". Narodne novine (horvát nyelven).

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakov_Gojun&oldid=27102985”