Jakobi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakobi József
Született 1882. december 9.
Kolozsborsa
Elhunyt 1967. december 30. (85 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása belgyógyász orvos,
orvosi szakíró,
pedagógus

Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. december 9.Kolozsvár, 1967. december 30.) erdélyi magyar belgyógyász orvos, orvosi szakíró.

Életpályája[szerkesztés]

Oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa. Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a Budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.

Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek:

  • A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kolozsvár, 1920);
  • Az ortostatikus albuminuriáról (Kolozsvár, 1921);
  • A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kolozsvár, 1929);
  • Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kolozsvár, 1931);
  • A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kolozsvár, 1931).

Források[szerkesztés]