Jakab Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakab Géza
Élete
Született 1904. február 13.
Kolozsvár
Elhunyt 1972. január 2. (67 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Jakab Géza (családi nevén Szentgericzei Jakab) (Kolozsvár, 1904. február 13.Budapest, 1972. január 2.) erdélyi magyar költő, újságíró.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1922), majd a budapesti egyetem közgazdasági karának hallgatója volt. Hírlapírói pályáját a kolozsvári Újságnál kezdte, később a Keleti Újság munkatársa, 1935-től a Rendkívüli Közlöny szerkesztője, 1938-tól az Aradi Közlöny belső munkatársa. A második világháború után Zalaegerszegen lett könyvtáros. Itt Zalaegerszegen írt könyv- és sajtótörténeti munkákat, így kötetben dolgozta fel a "Zrínyi-rejtély"-t (1964).

Tagja volt a Tizenegyek írói csoportjának. Verseit, művészeti és társadalmi cikkeit Kolozsvárt A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnapi Újság, Ellenzék, Keleti Újság, Budapesten a Nyugat és Napkelet, Csehszlovákiában a Prágai Magyar Hírlap és Kassai Napló közölte. Dalszerű költeményeit jó formaérzék, a Nyugat első nemzedékének líráján iskolázott természetlátás és zeneiség jellemzi. Ahogy a Pastel d'amour c. versében vallja: "a szépség e villanása" foglalkoztatja, itt-ott feltűnik azonban az Ady-hatás is.

Verskötetei[szerkesztés]

  • Erdélyi utakon (Budapest, 1925);
  • Álmodik a gyopár (Kolozsvár, 1927).

Források[szerkesztés]