Jacuhasi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jacuhasi
(Nyolcpallós híd) (Yatsuhashi-zu Byōbu)
Yatsuhashi-zu Byōbu by Kōrin Ogata (171-14).jpg
MűvészÓgata Kórin (1658-1716)
Típus két, egyenként hat panelből álló paravánkép
Mozgalom Rinpa
Magasság179,1 cm
Szélesség371,5 (teljes hossz) cm
Múzeum The Metropolitan Museum of Art, New York
Település New York
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacuhasi témájú médiaállományokat.

A Jacuhasi (magyarul: nyolcpallós híd) két, egyenként hat részből álló paravánkép. Anyaga tus és színek aranyozott papíron. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum tulajdona. Jelenleg nincs kiállítva.

Ógata Kórin (尾形光琳), japán festőművész alkotta 1711-1714 körül. Kórin munkássága nagy hatással volt számos japán és európai művészre.[1]

Leírás[szerkesztés]

A festmény a középkori Mikavában (mai Aicsi tartomány) lévő Jacuhasi elnevezésű helyet ábrázolja. A hely napjainkig a mocsárban gazdagon burjánzó íriszeiről híres. A 10. századi Isze regényének főhőse is jár Jacuhasi területén, szerelme után vágyakozva. Kórint megihlette ez a táj és maga a regény is. Az íriszek témája több munkáján is visszaköszön.

A paravánokon átívelő híd kopottas, geometrikus ábrázolása szemben a virágok pompájával éles kontrasztot alkot. Ezt a kontrasztot az irodalmi hős magányosságának szimbólumaként is értelmezhetünk. Míg az íriszek szirmait aprólékos, árnyalt kidolgozás, addig a szárakat körvonalak nélküli, lendületes ecsetvonások jellemzik. Ezzel a technikabeli különbséggel a szemlélő figyelme még inkább a szirmokra irányul. Az erőteljes színek kiemelik őket az arany háttérből.

A kép főbb színei: aranysárga (háttér), sötétkék (virágszirmok), smaragdzöld (virágszárak), sötét cserszín (híd pallói), égetett umbrabarna (híd pillérei).[2]

Ógata Kórin[szerkesztés]

"Íriszek" című paravánkép részlet (Ógata Kórin)

Ógata Kórin, a rimpa (avagy rinpa) irányzat négy jelentős művésze közé tartozik. Korin 1658-ban Kiotóban született, ahol családja előkelő selyemüzletet vezetett. 30-as évei körül a családi vállalkozás hanyatlásnak indult. Így az eddig gondtalanul élő Kórin kimonóra és egyéb tárgyakra való minták tervezésébe kezdetett, hogy családját támogassa. Divatossá váltak a Kórin-minták, mint például a „Kórin-hullámok”. Keramikus testvérével együtt kerámiamintákat is tervezett. A császári udvartól 1701-ben megkapta a Hokkjó címet.[3]

Kórin stílusa[szerkesztés]

Merész kompozíciók és éles színkontrasztok jellemzik. Mesterévé vált a stilizált minták dekoratív megjelenítésének és aprólékos kidolgozásának. Gyakran alkalmazza hátterek színezéséhez az aranyszínt. Jacuhasi kedvelt témája volt a festőnek. A víz, a hidak és a virágok motívumai gyakran visszatérnek paraván képein, ellenzőin és lakk munkáin.[4]

Hatásai[szerkesztés]

Írószertartó lakk doboz (Ógata Kórin)

A Jacuhasi hídjainak mintájánál Kórin a tusfestészetből már ismert technikát alkalmazott. Ezt nevezzük Tarasikomi-technikának, ahol vízzel hígított szín kerül fel az alaprétegre. Ez a technika később Kórin követői közt is népszerűvé vált. Az európai szecessziós irányzat ikonográfiájára nagy hatást gyakoroltak Kórin paravánképei, ez többek között Gustav Klimt munkáin is megfigyelhető.

Források[szerkesztés]

Internetes források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Japán művészet. Írta: Itó Nobuo, Maeda Taiji, Miyagawa Torao, Yoshizawa Chu. Fordította: Halmy Ferenc. Budapest: Corvina Kiadó , 1980.
  • A japán művészet. Írta: Szató Tomoko. Budapest: Scolar Kiadó, 2009.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A japán művészet, 20-23. oldal
  2. A japán művészet. 24-25. oldal
  3. http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=405.html
  4. Japán művészet. 198. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]