Jacob Grimm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacob Ludwig Karl Grimm
Jacob Grimm.jpg
Életrajzi adatok
Született
1785. január 4.
Hanau
Elhunyt
1863. szeptember 20.
Berlin
Ismeretes mint nyelvész, irodalomtudós, jogász
Születési név Jacob Ludwig Karl Grimm
Nemzetiség német
Jacob Grimm (a bal oldalon) és öccse, Wilhelm
Emléktábla Berlinben, az Alte Potsdamer Straße 5. alatti házon
Wilhelm és Jacob Grimm sírja

Jacob Ludwig Karl Grimm (Hanau, 1785. január 4.Berlin, 1863. szeptember 20.) német nyelvész, irodalomtudós, jogász, akit a német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon. Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccséével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jacob Grimm fiatalkorát Steinau an der Straßéban töltötte, 1798-tól a kasseli gimnáziumba járt. 1802-ben beiratkozott a marburgi egyetemre, ahol Friedrich Carl von Savigny tanítványaként jogot tanult. Tanára jogtörténeti kutatásai és Johann Friedrich Ludwig Wachler előadásai felkeltették figyelmét a német nyelv és irodalom történeti fejlődése iránt. Amikor Savigny 1804-ben a középkori római joggal kapcsolatos kutatásai végett Párizsba utazott, rövid idő múlva Grimm is követte. Hamarosan azonban elege lett a jogi tanulmányokból és leveleiben arról írt, hogy szívesebben tanulmányozná az ófelnémet irodalmat. 1805-ben visszatért Kasselbe, ahol anyja élt, és állást vállalt a hadi kollégiumban, de a hivatal még az év eltelte előtt megszűnt.

Anyja 1808-ban bekövetkezett halála után Jacob Grimmnek kellett a családról gondoskodnia. A Vesztfáliai Királyságban uralkodó Jérôme Bonaparte könyvtárosaként kapott állást, és 1809 februárjában államtanácsi Beisitzerré nevezték ki. A hivatali elfoglaltságok mellett fennmaradó idejébe a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott. 1806-tól kezdve Wilhelm öccsével és a Werner von Haxthausen körüli baráti körrel meséket gyűjtött, amelyeket feldolgoztak és kiadtak. A Hesseni Választófejedelemség visszaállítása után Grimm elvesztette könyvtárosi állását, de a visszatérő választófejedelem átvette a diplomáciai szolgálatához. 1814–15-ben a hesseni küldöttség vezetője volt a bécsi kongresszuson, majd rövid ideig Párizsban tartózkodott az elrabolt hesseni és poroszországi műkincsek visszaszolgáltatásáról szolgáló tárgyalásokon.

Ebben az időben kezdte el a szláv nyelvek tanulmányozását. 1815-ben visszavonult a diplomáciai szolgálatból, hogy idejét teljesen az irodalomtörténetnek és nyelvtudománynak szentelhesse. Egy évvel később másodkönyvtáros lett a kasseli könyvtárban (ahol Wilhelm öccse már 1814 óta titkárként tevékenykedett). Amikor 1829-ben a főkönyvtáros meghalt, a fivérek várakozásával ellentétben nem közülük kérték fel az utódot, mindketten új állás után néztek. 1830-ban Jacobb Grimm a göttingeni egyetem professzora lett.

Mivel 1837-ben társszerzője volt a „göttingeni hetek” tiltakozó beadványának, a hannoveri király elmozdította állásából és kiutasította az országból. 1841-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király meghívására Berlinbe költözött és a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, azzal a joggal, hogy előadásokat tarthat. A germanisták 1846–47-es gyűléseinek egyik hangadója volt.

Jacob Grimm haláláig a berlini egyetemen tanított és öccsével együtt a német szótárukon dolgoztak, amelynek szándékaik szerint a teljes újfelnémet szókincset tartalmaznia kellett, ahogyan az Luther műveitől kezdve Goethéig megjelent.

Jacob és Wilhel Grimm a német ókortudomány, a német nyelvtudomány és a német filológia megalapozóinak számítanak. Jacob Grimm történeti összehasonlító módszere megteremtette a romanisztika kialakulásának feltételeit. Az olyan tanulmányai, mint az "Über den deutschen Meistergesang" Karl Lachmann kutatásai mellett a régi német irodalom első megbízható leírásai közé számítanak. Álláspontjának megvédésére Jacob Grimm kialakított egy elég agresszív, de legalábbis konfrontatív tudományos stílust, amely nem riadt vissza sem a polémiától, sem az ellenlábasok személyes gyalázásától. A német filológusok "ősmítoszai" közé tartozik az úgynevezett tudományos háború, amelyet Friedrich Heinrich von der Hagen és Johann Gustav Gottlieb Büsching ellen vívott.

Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár. Jacob Grimm 1822-ben megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is első germán hangeltolódás néven ismernek. Az angolszász nyelvterületen ezzel szemben Grimm törvényéről beszélnek (Grimm’s Law). A germanisztika szempontjából szintén úttörő műve az 1835-ben három kötetben megjelent Német mitológia, amely nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. Ezt hasonló művek követték a finnugor és szláv nyelvcsaládok tekintetében.

Jacob Grimm 1863. szeptember 20-án halt meg, a német szótár Frucht (gyümölcs) szócikkének írása közben.

Hagyatéka (például a széljegyzetekkel ellátott könyvei) a berlini Állami Könyvtárban, a Porosz Örökséggyűjteményben található. További vele kapcsolatos, illetve róla szóló fontos forrásanyag található unokaöccse, Herman Grimm hagyatékában, a marburgi Hesseni Állami Levéltárban, illetve a kasseli Grimm Fivérek Múzeumban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Über den altdeutschen Meistergesang, Göttingen 1811
  • Deutsche Grammatik, 1819
  • Deutsche Rechtsaltertümer, 1828
  • Ad auspicia professionis philosophiae ordinariae in Academia Georgia Augusta rite capienda invitat Jacobus Grimm, phil. et jur. utr. doctor academiae bibliothecarius etc etc, Inest hymnorum veteris ecclesiae XXVI. interpretatio theotisca nunc primum edita, Göttingen 1830
  • Deutsches Wörterbuch, 1838 ff.
  • Weisthümer, 7 Bände, Göttingen 1840-1872
  • Rede auf Wilhelm Grimm und Rede über das Alter, Berlin 1863
  • Deutsche Mythologie. Vollständige Ausgabe. Marix Verlag: Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-86539-143-8.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacob Grimm című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

A német cikk forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilhelm Scherer: Grimm, Jacob. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 9. Duncker & Humblot, Leipzig 1879, S. 678–688.
  • Friedrich Neumann: Grimm, Jacob. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 7. Duncker & Humblot, Berlin 1966, S. 76–79.
  • Joachim Bahr: Das Deutsche Wörterbuch. Begründet von Jacob und Wilhelm Grimm, in: Sonderegger, Stefan/ Besch, Werner/ Reichmann, Oskar (Hg.), Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung, S.492-501.
  • Lothar Bluhm: "Compilierende oberflächlichkeit" gegen "gernrezensirende Vornehmheit". Der Wissenschaftskrieg zwischen F.H. von der Hagen und den Brüdern Grimm. In: Romantik und Volksliteratur, hg. Lothar Bluhm u. Achim Hölter. Winter, Heidelberg 1999, S. 49-70.
  • Ludwig Denecke: Jacob Grimm und sein Bruder Wilhelm. Metzler, Stuttgart 1971.
  • Gunhild Ginschel: Der junge Jacob Grimm. 1805-1819. 2. Aufl., Stuttgart 1989.
  • Bernd Heidenreich/ Ewald Grothe (Hg.): Kultur und Politik. Die Grimms. Frankfurt 2003.
  • Maria Herrlich: Organismuskonzept und Sprachgeschichtsschreibung. Die „Geschichte der deutschen Sprache“ von Jacob Grimm, Hildesheim u.a.O. 1998.
  • Matthias Janßen: "Findet den, der es gemacht hat!" Über Autor, Text und Edition bei J.J. Bodmer und J. Grimm. In: Text und Autor. Beiträge aus dem Venedig-Symposium 1998 des Graduiertenkollegs <Textkritik> München, hg. Christiane Henkes u. Harald Saller mit Thomas Richter. Tübingen 2000 (= Beihefte zu Editio 15), S. 5-32.
  • Walter Jens: Das Vorratshaus der Deutschen. Zur Geschichte und Bedeutung des Deutschen Wörterbuchs, München 1984.
  • Alan Kirkness: Geschichte des Deutschen Wörterbuches 1838-1863. Dokumente zu den Lexikographen Grimm. Mit einem Beitrag von Ludwig Denecke, Stuttgart 1980.
  • Volker Mertens (Hg.): Die Grimms, die Germanistik und die Gegenwart, Wien 1988.
  • Oskar Reichmann: Historische Lexikologie, in: Sonderegger, Stefan/ Besch, Werner/ Reichmann, Oskar (Hg.), Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung, S.440-459.
  • Ludwig Erich Schmitt / Elizabeth Feldbusch (Hg.): Die Werke Jacob Grimms. Nachdruck der Ausgabe von 1840, Hildesheim 1985.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacob Grimm témájú médiaállományokat.