Iusztinianoszi pestisjárvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szt. Sebestyén a pestis áldozataiért imádkozik (Josse Lieferinxe képe, 15. sz vége)
A Bizánci Birodalom 550-ben (Iusztinianosz hódításai zölddel jelölve)

A iusztinianoszi pestisjárvány i. sz. 541 és 549 között zajlott és ez volt az első ismert, jelentősebb pandémiája a pestisnek. A járvány a Földközi-tenger medencéjét, Európát és a Közel-Keletet érintette.[1][2][3] Nevét a Bizánci Birodalom akkori császáráról, I. Iusztinianoszról kapta, aki udvari történésze, Prokopiosz szerint 542-ben maga is elkapta a betegséget, de sikeresen kilábalt belőle. Ugyanekkor a birodalom fővárosa, Konstantinápoly lakossága ötödét veszítette el a pestis miatt.[1][2]

A járvány 541-ben, Egyiptomban jelentkezett először, 544-re az egész Mediterráneumot végigpusztította és egészen 549-ig megmaradt Észak-Európa és Arábia egyes vidékein.[1] Pusztítása jelentős gazdasági, politikai és társadalmi hatásokkal járt Európában és a Közel-Keleten.[4]

DNS-vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a járványt valóban a Yersinia pestis okozta, ugyanaz a baktérium, amely a hírhedt 14. századi Fekete halálért is felelős.[5] A baktérium közeli rokonait a közép-ázsiai Tien-san hegységben azonosították, így feltételezhető, hogy 1500 évvel ezelőtt innen indult a járvány.[6][7]

A járvány lefolyása[szerkesztés]

Félig kész bazilika maradványai Philippiben; azt feltételezik, hogy építését a pestis miatt hagyták félbe

Prokopiosz szerint a járvány Egyiptom északkeleti részén, Pelusium kikötőjében jelent meg először.[8] Rajta kívül első kézből származó információk állnak rendelkezésünkre Epheszoszi János,[9] és Evagriosz Szkholasztikosz egyháztörténészek tollából. Utóbbi gyerekként maga is átesett a fertőzésen Antiokheiában és a pestis későbbi visszatéréseikor elvesztette feleségét, lányát, unokáját és számos szolgáját.[10]

A járvány 542 tavaszán az egyiptomi gabonaszállító hajókkal került Konstantinápolyba.[8][11] A hajók tele voltak patkányokkal és bolháik hordozták a halálos betegség kórokozóját.

A tünetek Prokopiosz szerint enyhe vagy súlyosabb lázzal kezdődtek, aztán még aznap vagy másnap duzzanatok ("bubók") alakultak ki a has alatt, a hónaljban, néha a a fülek mellett vagy a combon; ezek később felfakadtak. Utána voltak akik kómába estek, voltak akiket delírium lett úrrá, tévképzeteik voltak, nem tudtak enni vagy inni és aztán sokan meghaltak, de mások felépültek. Prokopiosz egy Thuküdidészt imitáló passzusában azt írja,[12] hogy járvány csúcspontján a városban naponta tízezren vesztették életüket; ez a szám valószínűleg csak annyit jelent, hogy "nagyon sokan". Számos ház üresen maradt, mert minden lakója meghalt. Mindenesetre egy idő után már felhagytak a temetési szertartásokkal, tömegsírokba temették a halottakat, sőt amikor kifogytak a helyből, egy erőd tornyaiba halmozták fel őket és a tornyokat utána lezárták. Emiatt az egész város a haláltól bűzlött. A járvány négy hónapig tombolt a városban, és mivel a kézművesek, kereskedők nem végezték a munkájukat, a lakosságot éhínség is sújtotta.[13] A pestis a vidéket is pusztította, azonban az itáliai osztrogótokkal és perzsákkal egyaránt háborúzó császár továbbra is beszedette az éves adót, sőt a parasztoknak nem csak a saját adójukat kellett befizetniük, hanem elhunyt szomszédaikét is.[14] Iusztinianosz egy gyors rendelettel szabályozta az örökösödési pereket azokban az esetekben, amikor valaki végrendelet nélkül halt meg.[15]

A járványnak jelentős hatása volt az európai történelemre. Az itáliai gót háborúban a bizánciak már a győzelem küszöbén álltak, amikor a perzsa háború kiújulása és a pestis pusztításai miatt kénytelenek voltak kivonni katonáik jelentős részét. A gótok így visszafoglalták szinte egész Itáliát és bár végül végül veszítettek, a meggyengült Bizánci Birodalom képtelen volt megvédeni a félszigetet, amikor 568-ban a longobárdok megszállták. Így elmaradt a Nyugatrómai és Keletrómai Birodalmak, valamint a kereszténység nyugati és keleti ágának újraegyesítése.[8][16] Galliát is súlyosan érintette a járvány, és valószínűleg Észak-Európában és Britanniában is sokan meghaltak, de ezeken a területeken az írott források szűkössége miatt információk alig állnak a rendelkezésünkre.[17]

A nagy járvány 549-re véget ért, de ezután rendszeresen vissza-visszatért, kisebb pusztításokat okozva, egészen a 8. század közepéig.[1][18] Egyes becslések szerint a iusztinianoszi pestis és azt követő kiújulásai a világtörténelem legrosszabb járványai közé tartoznak, két évszázad alatt mintegy 15-100 millió ember halálát okozva (ami Európa akkori lakosságának 25-60%-át tette ki).[19][20][21][22]

Halálozási rátája[szerkesztés]

Az áldozatok számát illetően a becslések nagyon eltérőek. Prokopiosz számait némileg átértelmezve egyesek úgy vélik, hogy Konstantinápolyban naponta ötezren halhattak meg a járvány csúcspontján.[23] Van aki szerint a pestis a város lakosságának 40%-át és a Kelet-Mediterráneum negyedét is elvihette.[24] A járvány hatását súlyosbította, hogy egy legyengült népességet ért, amelyet gyakran éhezett az 536-ban kezdődő lehűlés és a rossz termés miatt. A 6-7-8. században a betegség vissza-visszatért, de mindig csak lokálisan és kevésbé virulens módon.

Más vélemények szerint a járvány mortalitása jóval alacsonyabb lehetett a krónikások túlzásainak. Bár egyes izolált helyeken a halálozás valóban magas lehetett, de a mediterrán népesség egészére csak minimális hatást gyakorolt és egyáltalán nem tizedelte meg.[23]

Eredete[szerkesztés]

A iusztinianoszi pestis a Yersinia pestis első, történemileg igazolható megjelenése.[25][26] A Prokopiosz által is leírt tünetek megfelelnek a bubópestisének.[27] Az ebből a korszakból származó sírokból a Y. pestis DNS-ét is sikerült kimutatni.[28][29]

A mai és ősi Yersinia pestis-minták DNS-ének összevetése alapján az első járvány eredetileg Közép-Ázsiából származott. A legősibb törzsek a mai kínai Csinghaj tartományból erednek.[30] A Bizánci Birodalomba viszont már Afrikából kerülhetett, talán az Akszúmi Királyságból, ugyanis Perzsiába – bár jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított Közép-Ázsiával – csak akkor került a kórokozó, amikor Bizáncban már javában tombolt.[31][32][33][34] A németországi sírokból izolált Y. pestis mai legközelebbi rokonai a közép-ázsiai Tien-san hegységből valók.[6][35] Ebben a térségben találtak egy i. sz. 180 körüli csontvázat , amelyet "korai hunként" azonosítottak és olyan Y. pestisgenomot izoláltak belőle,amely hasonlított a német mintához.[7] Ez felveti a lehetőséget, hogy a nyugatra vándorló közép-ázsiai nomáok, a hsziungnuk és hunok továbbvihették magukkal a kórokozót is.[7]

A Yersinia pestis-t több igen régi, i. e. 3000-től i. e. 800 terjedő időszakól származó csontvázból is ki lehetett mutatni.[36] A Fekete halálért felelős baktériumtörzs a jelek szerint nem volt közvetlen leszármazottja a iusztinianoszi járvány kórokozójának. Utóbbi nagy területen való elterjedése azonban lehetővé tette a ma ismert 0ANT.1 klád kifejlődését.[37][38]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Stathakopoulos, Dionysios (2018), Plague, Justinianic (Early Medieval Pandemic), Oxford University Press, ISBN 978-0-19-866277-8, doi:10.1093/acref/9780198662778.001.0001, <https://www.oxfordreference.com/view/10.1093/acref/9780198662778.001.0001/acref-9780198662778-e-3757>. Hozzáférés ideje: 2020-05-16
  2. ↑ a b Arrizabalaga, Jon (2010), Bjork, Robert E., ed., plague and epidemics, Oxford University Press, ISBN 978-0-19-866262-4, doi:10.1093/acref/9780198662624.001.0001, <https://www.oxfordreference.com/view/10.1093/acref/9780198662624.001.0001/acref-9780198662624-e-4645>. Hozzáférés ideje: 2020-05-16
  3. ↑ Studies in the History of Medicine in Iran. Costa Mesa, California: Mazda Publishers, 3. o. (2018. április 25.). ISBN 978-1933823942 „The Justinian plague (bubonic plague) also attacked the Sasanian lands.” 
  4. ↑ (2020) „"The Justinianic Plague": The Effects of a Pandemic in Late Antiquity and the Early Middle Ages.”. Romanian Journal of Artistic Creativity 8 (4), 3–18. o. (Hozzáférés: 2023. január 26.)  
  5. ↑ Modern lab reaches across the ages to resolve plague DNA debate. phys.org , 2013. május 20.
  6. ↑ a b (2017. október 26.) „Yersinia pestis strains of ancient phylogenetic branch 0.ANT are widely spread in the high-mountain plague foci of Kyrgyzstan”. PLOS ONE 12 (10), e0187230. o. DOI:10.1371/journal.pone.0187230. PMID 29073248.  
  7. ↑ a b c (2018. május 9.) „137 ancient human genomes from across the Eurasian steppes”. Nature 557 (7705), 369–374. o. DOI:10.1038/s41586-018-0094-2. PMID 29743675.  
  8. ↑ a b c Wade, Nicholas. „Europe's Plagues Came From China, Study Finds”, The New York Times, 2010. október 31. (Hozzáférés: 2010. november 1.) 
  9. ↑ John of Ephesus, Ecclesiastical History, part 2. here.
  10. ↑ Evagrius, Historia Ecclesiae, IV.29.
  11. ↑ Eiland, Murray (2022. április 25.). „Networks of Rome, Byzantium, and China”. Antiqvvs 4 (1), 44. o.  
  12. ↑ Procopius, Persian War II.22–23.
  13. ↑ Procopius: The Plague, 542
  14. ↑ Procopius, Anekdota, 23.20f.
  15. ↑ Justinian, Edict IX.3; J. Moorhead 1994; Averil Cameron, The Mediterranean World in Late Antiquity, AD 395–600, 1993:111.
  16. ↑ Rosen, William. Justinian's Flea: Plague, Empire, and the Birth of Europe. New York City: Viking Press, 321–322. o. (2007. április 25.). ISBN 978-0-670-03855-8 
  17. ↑ Charles-Edwards, Wales and the Britons, p. 216
  18. ↑ (2020. április 25.) „The Justinianic Plague and Global Pandemics: The Making of the Plague Concept”. The American Historical Review 125 (5), 1632–1667. o. DOI:10.1093/ahr/rhaa510.  
  19. ↑ (2019. december 17.) „The Justinianic Plague: An inconsequential pandemic?” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 116 (51), 25546–25554. o. DOI:10.1073/pnas.1903797116. ISSN 0027-8424. PMID 31792176.  
  20. ↑ An Empire's Epidemic. www.ph.ucla.edu . (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  21. ↑ Rosen, William. Justinian's Flea: Plague, Empire, and the Birth of Europe. New York City: Viking Adult, 3. o. (2007). ISBN 978-0-670-03855-8 
  22. ↑ (2009) „The Plague of Justinian”. History Magazine 11 (1), 9–12. o.  
  23. ↑ a b (2019. augusztus 1.) „Rejecting Catastrophe: The Case of the Justinianic Plague” (angol nyelven). Past & Present, Oxfordshire, England 244 (1), 46. o, Kiadó: Oxford University Press. DOI:10.1093/pastj/gtz009. ISSN 0031-2746.  
  24. ↑ Cyril A. Mango, Byzantium: The Empire of New Rome (1980) Mark Whittow, "Ruling the late Roman and Byzantine city", Past and Present 33 (1990).
  25. ↑ Russell, Josiah C. (1968). „That earlier plague”. Demography, Ashburn, Virginia 5, 174–184. o, Kiadó: Springer]]. DOI:10.1007/bf03208570.  
  26. ↑ Justinian's Plague (541-542 CE), World History Encyclopedia 
  27. ↑ Procopius, History of the Wars, 7 Vols., trans. H. B. Dewing, Loeb Library of the Greek and Roman Classics, (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1914), Vol. I, pp. 451–473.
  28. ↑ Wiechmann I, Grupe G. Detection of Yersinia pestis DNA in two early medieval skeletal finds from Aschheim (Upper Bavaria, 6th century A.D.)" Am J Phys Anthropol 2005 Jan;126(1) 48–55
  29. ↑ (2013) „Yersinia pestis DNA from Skeletal Remains from the 6th Century AD Reveals Insights into Justinianic Plague”. PLOS Pathogens 9 (5), e1003349. o. DOI:10.1371/journal.ppat.1003349. PMID 23658525.  
  30. ↑ (2010. október 31.) „Yersinia pestis genome sequencing identifies patterns of global phylogenetic diversity”. Nature Genetics 42 (12), 1140–1143. o. DOI:10.1038/ng.705. PMID 21037571.  
  31. ↑ Yohannes Gebre Selassie (2011), Plague as a Possible Factor for the Decline and Collapse of the Aksumite Empire: a New Interpretation, Northeast African Journal of Social Sciences
  32. ↑ Peter Sarris (2007), "Bubonic Plague in Byzantium: The Evidence of Non-Literary Sources", in Lester K. Little, Plague and the End of Antiquity: The Pandemic of 541–750, Cambridge University Press, pp. 119–132, at 121–123
  33. ↑ Michael McCormick (2007), "Toward a Molecular History of the Justinianic Pandemic", in Lester K. Little, Plague and the End of Antiquity: The Pandemic of 541–750, Cambridge University Press, pp. 290–312, at 303–304.
  34. ↑ Peter Sarris (2002), The Justinianic plague: origins and effects, Cambridge University Press
  35. ↑ (2014. április 1.) „Yersinia pestis and the Plague of Justinian 541–543 AD: a genomic analysis”. The Lancet 14 (4), 319–326. o. DOI:10.1016/S1473-3099(13)70323-2. PMID 24480148.  
  36. ↑ (2015. október 22.) „Early Divergent Strains of Yersinia pestis in Eurasia 5,000 Years Ago”. Cell 163 (3), 571–582. o. DOI:10.1016/j.cell.2015.10.009. PMID 26496604.  
  37. ↑ McGrath, Matt. „Black Death Genetic Code 'Built'”, BBC World Service, 2011. október 12. (Hozzáférés: 2011. október 12.) 
  38. ↑ (2011. október 12.) „A draft genome of Yersinia pestis from victims of the Black Death”. Nature 478 (7370), 506–510. o. DOI:10.1038/nature10549. PMID 21993626.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Plague of Justinian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Iusztinianoszi_pestisjárvány&oldid=26887700”