536-os globális lehűlés
Az 536-os globális lehűlés az átlaghőmérséklet hirtelen visszaesése volt, elsősorban az északi féltekén, amely i. sz. 536-ban kezdődött és nagyjából 560-ig tartott. Oka valószínűleg legalább három, egymást követő nagy vulkánkitörés volt, amelyek hatalmas mennyiségű hamut és szulfáttartalmú aeroszolt lövelltek az atmoszférába, elnyelve ezzel a földfelszínt érő napsugárzás egy részét. Az első kitörésre 535 végén vagy 536 elején került sor. A bizánci és kínai krónikások elhomályosult napról, száraz ködről, szokatlanul alacsony nyári hőmérsékletről és alacsony termésről adtak hírt. 536 nyarán az átlaghőmérséklet 2,5 °C-kal maradhatott el az azt megelőző évekétől. A fokozatosan normalizálódó éghajlatot 539/540-ben újabb vulkánkitörés hűtötte le, becslések szerint 2,7 °C-kal.[1] Egyes bizonyítékok szerint a hűvös időszakot 547-ben egy harmadik kitörés nyújtotta meg. Ez a "kora középkori kis jégkorszak" éhínséget hozott magával és a Földközi-tenger vidékének lakosságát ezenfelül az első jelentős pestisjárvány, valamint az elhúzódó itáliai gót háború is sújtotta.[2] Mindezen események alapján Michael McCormick történész szerint 536 volt a világtörténelem legrosszabb korszakának kezdete vagy annak a legrosszabb éve.[3]
Bizonyítékok[szerkesztés]
A kortárs bizánci történetíró, Prokopiosz vandál háborút leíró krónikája szerint 536-ban "a legszörnyűbb csodajel történt. A Nap egész évben fényesség nélkül világított, mint a Hold és egészen úgy nézett ki, mint napfogyatkozás idején, mert kibocsátott sugarai nem voltak tiszták".[4]
538-ban a római Cassiodorus azt írta egy levelében, miszerint[5] a nap sugarai gyengék és kékes színűek voltak; az árnyékok délben sem látszottak; a napsütésnek alig volt heve; a telihold sem ragyogott; az évszakok összezavarodtak, télen nem voltak viharok, tavasszal enyhülés, nyáron forróság; az ég furcsa színű volt, mintha folyamatosan felhős lenne; aratáskor fagyott és a szőlő savanyú maradt. A következő leveleiben már az éhínség enyhítéséről ír.
A 12. században élő Szír Mihály (1126–1199), a szír ortodox egyház pátriárkája azt írta, hogy 536–537-ben a Nap elsötétült és másfél éven át csak gyengén világított. A gyümölcsök nem értek meg, a bor olyan volt, mintha savanyú szőlőből készült volna.[6]
Az Ír évkönyvek szerint 536-ban, illetve 536-tól 539-ig nem volt elég kenyér.[7][8][9]
A 10. századi Annales Cambriae így ír az 537-es évről: A camlanni csata, ahol Arthur és Medraut elesett, és nagy halálozások voltak Britanniában és Írországban."[10]
Kínában augusztusban hó esett, ami miatt csak későn tudták betakarítani a termést.[11]
A korabeli krónikákat alátámasztják a dendrokronológiai vizsgálatok. Az írországi tölgyek évgyűrűin látszik, hogy 536-ban abnormálisan keveset nőttek, majd helyzetük részleges normalizálódása után 542-ben ismét igen vékonyak az évgyűrűk.[12] A grönlandi és antarktiszi jéglerakódásokban érezhetően megnő a szulfátok koncentrációja az 534. (± 2) év körül.[13]
Lehetséges okok[szerkesztés]
Az 536-os időjárási anomáliát a kezdetektől fogva vulkánkitöréssel, esetleg meteor- vagy üstökösbecsapódással próbálták magyarázni.[14][15][16] A 2015-ben az antarktiszi jégben talált szulfátkiülepedés azonban az első elmélet javára látszik eldönteni a vitát.[17] Arra a kérdésre azonban, hogy melyik vulkán tört ki, egyelőre nem sikerült megnyugtató választ adni.
- Az egyik lehetséges jelölt az új-guineai Rabaul, amelynek volt ebben az időszakban egy kitörése, azonban a radiokarbonos kormeghatározás ezt valamivel későbbre, 667-699 közé tette.[18][19]
- A Krakataunak volt egy 416-ra datált kitörése, de az időpont meghatározása lehet téves is. A tengerfenék üledékének vizsgálata azonban kizárta, hogy 535 körül jelentősebb aktivitása lett volna a vulkánnak.[20]
- Egy másik jelölt az El Salvador-beli Ilopango kaldera, amelynek nagy kitörését 429-433 közöttre sikerült leszűkíteni.[21][22][23]
- Svájci gleccserek jégmintáit analizálva izlandi vulkánok is szóba jöhetnek, azonban hamujuk azonosítása és a svájci gleccserjég kronológiája igen bizonytalan.[3][24][25][24]
Következmények[szerkesztés]
Az 536-ban kezdődő lehűlés és azt követő éhínség számos törtélemi eseményt indíthatott el, legalábbis az elméletek szerint. A Skandináviában előkerülő, ebből az időszakból származó aranykincsleletek talán az isteneknek ajánlott áldozatok, hogy adják vissza a napfényt.[26][27] Az események emlékezete az olyan mitológiai történéseket is befolyásolhatta, mint a Ragnarök, a világvége, ahol a Nap megfeketedik (vagy más verzió szerint Fenrir óriásfarkas megeszi a Napot).[28]
Más – egyáltalán nem bizonyított – spekulációk szerint az éghajlatváltozás megzavarta a sztyeppe élővilágát, az ottani rágcsálók a városok közelébe húzódtak és így indulhatott el az 541-ben kezdődő iusztinianoszi pestisjárvány, amely a Bizánci Birodalom lakosságának negyedét elpusztította. Ugyanez az éhínség űzte volna nyugatra az avarokat és a mongolokat, ez gyengítette meg a perzsa Szászánida dinasztiát és az indiai Gupta Birodalmat. Ez vezetett volna az iszlám felemelkedéséhez, a türk törzsek terjeszkedéséhez, Amerikában pedig Teotihuacán bukásához.[29]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Fate of Rome. Princeton: Princeton University Press, 253. o. (2017. április 25.). ISBN 9780691166834
- ↑ (2020) „Climate and social change at the start of the Late Antique Little Ice Age”. The Holocene 30 (11), 1643–1648. o. DOI:10.1177/0959683620941079. ISSN 0959-6836. (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ a b (2018. november 15.) „Why 536 was 'the worst year to be alive'”. Science. DOI:10.1126/science.aaw0632. ISSN 0036-8075.
- ↑ Procopius. London, England: William Heinemann, 329. o. (1916. április 25.). ISBN 978-0-674-99054-8
- ↑ The Letters of Cassiodorus. London, England: Henry Frowde, 518–520. o. (1886. április 25.) See: "25. Senator, Praetorian Praefect, to his deputy Ambrosius, an Illustris."
- ↑ Chronique de Michel le Syrien, Patriarche Jacobite d'Antoche (francia nyelven). Paris, France: Leroux, 220–221. o. (1901. április 25.)
- ↑ Gaelic Irish Annals translations
- ↑ List of Published Texts at CELT. celt.ucc.ie
- ↑ Annals of the Four Masters. celt.ucc.ie
- ↑ „Camlan | Robbins Library Digital Projects” (Hozzáférés: 2018. július 31.) (angol nyelvű)
- ↑ Climate: the force that shapes our world and the future of life on earth. Emmaus, Pennsylvania: Rodale, 71. o. (2005). ISBN 978-1-59486-288-5
- ↑ Baillie, M.G.L. (1994). "Dendrochronology Raises Questions About the Nature of the AD 536 Dust-Veil Event." The Holocene fig. 3 p. 215
- ↑ (2008) „New ice core evidence for a volcanic cause of the A.D. 536 dust veil”. Geophys. Res. Lett. 35 (4), L04708. o. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1029/2007GL032450. ISSN 0094-8276. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
- ↑ Baillie, M. G. L.. Exodus to Arthur: Catastrophic Encounters with Comets. London: B.T. Batsford (1999). ISBN 978-0-7134-8352-9
- ↑ (2004. február 1.) „A comet impact in AD 536?”. Astronomy and Geophysics 45 (1), 1.23–1.26. o. DOI:10.1046/j.1468-4004.2003.45123.x. ISSN 1366-8781.
- ↑ MacIntyre, Ferren (2002). „Simultaneous Settlement of Indo-Pacific Extrema?”. Rapa Nui Journal 16 (2), 96–104. o.
- ↑ (2015) „Timing and climate forcing of volcanic eruptions for the past 2,500 years”. Nature 523 (7562), 543–549. o. DOI:10.1038/nature14565. ISSN 0028-0836. PMID 26153860.
- ↑ Stothers R.B. (1984. január 26.). „Mystery cloud of AD 536”. Nature 307 (5949), 344–345. o. DOI:10.1038/307344a0. ISSN 0028-0836.
- ↑ (2015. július 4.) „A revised age of ad 667–699 for the latest major eruption at Rabaul” (angol nyelven). Bulletin of Volcanology 77 (7), 65. o. DOI:10.1007/s00445-015-0954-7. ISSN 1432-0819.
- ↑ (2013. február 9.) „Planktonic Foram Dates from the Indonesian Arc: Marine 14C Reservoir Ages and a Mythical AD 535 Eruption of Krakatau” (angol nyelven). Radiocarbon 55 (3), 1164–1172. o. DOI:10.1017/S0033822200048074. ISSN 0033-8222.
- ↑ Dull, R. (13–17 December 2010). „Did the TBJ Ilopango eruption cause the AD 536 event?”. AGU Fall Meeting Abstracts 13, V13C–2370. o.
- ↑ (2019. október 1.) „Radiocarbon and geologic evidence reveal Ilopango volcano as a source of the colossal 'mystery' eruption of 539/40 CE”. Quaternary Science Reviews 222, 105855. o. DOI:10.1016/j.quascirev.2019.07.037. ISSN 0277-3791.
- ↑ (2020. október 20.) „The magnitude and impact of the 431 CE Tierra Blanca Joven eruption of Ilopango, El Salvador”. Proceedings of the National Academy of Sciences 117 (42), 26061–26068. o. DOI:10.1073/pnas.2003008117. ISSN 0027-8424. PMID 32989145.
- ↑ a b (2018. november 14.) „Alpine ice-core evidence for the transformation of the European monetary system, AD 640–670” (angol nyelven). Antiquity 92 (366), 1571–1585. o. DOI:10.15184/aqy.2018.110. ISSN 0003-598X.
- ↑ (2020. június 8.) „Smoking guns and volcanic ash: the importance of sparse tephras in Greenland ice cores”. Polar Research 39. DOI:10.33265/polar.v39.3511. ISSN 0800-0395.
- ↑ Morten Axboe (2001). „Året 536”. Skalk (4), 28–32. o.
- ↑ Morten Axboe (1999). „The year 536 and the Scandinavian gold hoards”. Medieval Archaeology 43, 186–188. o. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
- ↑ Ström, Folke: Nordisk Hedendom, Studentlitteratur, Lund 2005, ISBN 91-44-00551-2
- ↑ Gunn, Joel D.. The Years Without Summer: Tracing A.D. 536 and its Aftermath, British Archaeological Reports (BAR) International. Oxford, England: Archaeopress (2000). ISBN 978-1-84171-074-7
Irodalom[szerkesztés]
- Arjava, Antti. The Mystery Cloud of 536 CE in the Mediterranean Sources, Dumbarton Oaks Papers. Washington, DC: Dumbarton Oaks Research Library and Collection, 73–94. o. (2006)
- Axboe, Morten.szerk.: Bente Magnus: Amulet Pendants and a Darkened Sun, Roman Gold and the Development of the Early Germanic Kingdoms: Aspects of Technical, Socio-political, Socio-economic, Artistic and Intellectual Development, A.D. 1–500. Almquiest & Wiksell Intl, 51. o. (2001). ISBN 978-91-7402-310-7
- Baillie, M.G.L. (1994). „Dendrochronology Raises Questions About the Nature of the AD 536 Dust-Veil Event”. The Holocene 4 (2), 212–217. o. DOI:10.1177/095968369400400211.
- Baillie, Michael. A Slice Through Time: Dendrochronology and Precision Dating. London: Batsford, 93. o. (1995). ISBN 978-0-7134-7654-5
- (2016. március 1.) „Cooling and societal change during the Late Antique Little Ice Age from 536 to around 660 AD”. Nature Geoscience 9 (3), 231–236. o. DOI:10.1038/ngeo2652.
- Farhat-Holzman, Laina (2003. január 23.). „Climate Change, Volcanoes, and Plagues the New Tools of History”. Good Times. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
- Gunn, Joel. The Years Without Summer: Tracing A.D. 536 and its Aftermath, British Archaeological Reports (BAR) International. Oxford, England: Archaeopress (2000). ISBN 978-1-84171-074-7
- Keys, David Patrick. Catastrophe: An Investigation into the Origins of the Modern World. New York: Ballantine Pub (2000). ISBN 978-0-345-40876-1
- Levy, David (ed.), The Scientific American Book of the Cosmos, ISBN 0-312-25453-9, 2000, (Google Print, p. 186)[halott link]
- Rosen, William. Justinian's Flea: Plague, Empire and the Birth of Europe. London: Jonathan Cape (2007). ISBN 978-0-224-07369-1
- (2007. január 1.) „Bristlecone pine tree rings and volcanic eruptions over the last 5000 yr”. Quaternary Research 67 (1), 57–68. o. DOI:10.1016/j.yqres.2006.07.004.
- (2015. július 1.) „Timing and climate forcing of volcanic eruptions for the past 2,500 years”. Nature 523 (7562), 543–549. o. DOI:10.1038/nature14565. PMID 26153860.
- Winchester, Simon. Krakatoa: The Day the World Exploded, August 27, 1883. New York: Harper-Collins (2003). ISBN 978-0-06-621285-2
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Volcanic winter of 536 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.