Interkozmosz–17

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Interkozmosz–17
Típus Földfigyelő műhold
Indítás dátuma 1977. szeptember 24.
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér, 132. indítóállás
Hordozórakéta Koszmosz–3M
COSPAR azonosító1977-096A
SCN10376

Interkozmosz–17 (IK-17) szovjet tudományos mesterséges, atmoszféra kutató műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.

Küldetés[szerkesztés]

A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.

Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel.

1977. szeptember 24-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-3M (11K65M) – 165. eredményes felbocsátás – (több mint 1 tonna hasznos terhet elbíró, kétfokozatú) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 94.4 perces, 83 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 466 kilométer, az apogeuma 514 kilométer volt. AUOSZ–Z műholdplatformra épített mesterséges eszköz. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Hasznos tömege 550 kilogramm. Feladata, felépítése, tudományos programja (magnetoszféra és ionoszféra közötti kölcsönhatás vizsgálata) megegyezett az Interkozmosz–16 műholdakéval. Programjának, műszereinek kialakításában több szocialista ország közreműködött. Aktív szolgálati idejét 1979. november 8-án 774 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézete, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökei tervezték és készítették az analóg-digitális konvertert (A/D Converter) és a fedélzeti tápegység feszültség stabilizáló eszközét. Az Egységes Telemetrikus Rendszer [ETMSZ-PS] elemeit a magyar kutatókon kívül NDK, lengyel, szovjet, csehszlovák és román mérnökök vettek részt. Az adattárolók rendszeresen továbbították adataikat a földi vevőállomásokra. További magyar gyártmányú műszerek a K-1-3 ésK-1-4 mikrometeorit detektorok voltak.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Elődje:
Interkozmosz–16

Interkozmosz sorozat
1969–1994

Utódja:
Interkozmosz–18