Illés Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Illés Nándor
Született 1836. május 15.[1]
Egeg
Elhunyt 1907. május 2. (70 évesen)[1]
Palánka
Foglalkozása akadémikus

Illés Nándor (Királyfiapuszta, 1836. május 15.Palánka, 1907. május 2.) erdész, a magyar erdészeti szakirodalom jelentős úttörője.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait 1858-1861 között a selmecbányai Erdészeti Akadémián végezte.

Előbb a Coburg hercegi erdőbirtokon szolgált, majd 1868-ban a selmecbányai Erdészeti Akadémiára került. Ott mint segédtanár, majd tanár magyar nyelven tanított 1872-ig. Növénytant, erdőműveléstant, vadászattant és iparműtant adott elő. Az akadémia botanikus kertjeit is fejlesztette.

Ekkor Károlyi György birtokán a Nyírségben vállalt erdőmesteri állást, majd 1878-ban az Esterházy hercegi hitbizományban erdőfelügyelő, de alig egy év után állami szolgálatba került, és 1881-től a Földművelésügyi Minisztérium erdőfelügyelői osztályát vezette, 1891-ben történt nyugalomba vonulásáig. Magyar nyelvű erdőőri szakiskolák alapításával is foglalkozott. Megtette az első lépéseket Magyarország erdészeti célú növényföldrajzi leírásához.

Szakirodalmi munkássága során sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése érdekében.

Emlékezete[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • 1868 Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár. Budapest. (tsz.)
  • 1871 Erdőtenyésztéstan. Buda.
  • 1885 A futóhomok megkötése, befásítása és használata. Budapest.
  • 1907 A vadőr. Budapest.

Sok cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban.

Források[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06707/06741.htm, Illés Nándor, 2017. október 9.