Ihász Gábor (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ihász Gábor
Életrajzi adatok
Születési név Ihász Gábor
Született 1805. január 6.
Vaszar
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1880. szeptember 21. (75 évesen)
Eger
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Ihász Gábor (Vaszar, 1805. január 6.Eger, 1880. szeptember 21.) magyar ciszterci szerzetes, egri egyházmegyei áldozópap, főgimnáziumi tanár, nyelvész.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei jómódú földmívesek voltak; a gimnázium négy alsóbb osztályát Pápán, az V.-et Veszprémben, a VI.-at és a bölcselet két osztályát Győrött végezte. 1824. október 24-én György névvel a zirc-ciszterci rendbe felvétetvén, az újonc év leteltével a teológiai tanulmányokra a bécsi Pázmány-intézetbe küldetett; de ott egészsége változást szenvedvén, 1826-ban mint tanár Székesfehérvárt nyert alkalmazást. 1827-ben a pesti központi papnevelőbe ment, ahol mint III. és IV. évi hittanhallgató az előjáróság megbízásából azon első évi hittanhallgatóknak, akik a magyar nyelvben járatlanok voltak, ebből előadásokat tartott. 1830. május 31-én megalapította az ifjú leviták körében a magyar nyelvművelő társaságot. Azon év augusztus 22-én miséspappá szenteltetett föl és ismét Székesfehérvárra rendeltetett a gimnázium I. osztályának tanítására; de itt ismét csak egy évet tölthetett, mert 1831-ben Szepesy Ignác báró pécsi püspök az általa Pécsett felállított líceumban a magyar nyelv tanszékét a zirc-ciszterci rendnek engedvén át, erre a tanszékre őt nevezték ki. Pécsett 1832-től 1837 végeig tanárkodott és mint rendkívüli tantárgyat a görögöt is előadta; sőt a jogi karban a statisztika és hazai jogból is tartott előadásokat. 1838-tól 1841-ig Székesfehérvárt az V. retorika tanára volt. 1841-42-ben ugyanez volt Egerben, de itt betegeskedése miatt csak egy évet töltött, mire a rend apátura esztergári, 1843-ban teveli és 1844-ben előszállási lelkésznek nevezte ki. A szabadságharc idejében elment tábori lelkésznek. A hadi szerencse fordultával Komáromba vonult a fehérvári tisztikarral együtt és ott kapitulált. Midőn a nemzet ügye elveszett, ő is mint annyi más hazafi fogságba került. Az Újépületből két hét múlva kiszabadult és Zircre internálták. A rendi tanács nyolc évi fogságra ítélte őt, azzal okolva elítélését, hogy engedelem nélkül hagyta oda lelkészi állomását. E tűrhetetlen helyzetéből 1850-ben megszabadulva, augusztus 18-án Egerbe rendeltetett a magyar nyelv és irodalom tanárának, ahol azonban minden lépésére ügyeltek. E méltatlan bánásmód annyira elkeserítette, hogy 1851-ben kilépett a rendből és Eger akkori hazafias érseke Bartakovics Béla június 10-én átvette egyházmegyéjébe és július 21-én mint főszékesegyházi hitszónokot alkalmazta és az angol kisasszonyok intézetének hitelemzőjévé nevezte ki. (Ekkor vette fel ismét Gábor keresztnevét.) 1858-tól az érseki finevelőintézet igazgatója volt; 1870-ig viselte e tisztet, amidőn főpásztora saját kérelmére felmentette és főszentszéki ülnökké nevezte ki. Hitelemzőnek azonban ekkor is megmaradt. A magyar nyelv szeretete ösztönözte őt arra is, hogy részt vegyen az egri egyházmegyei irodalmi egylet megalakulásában. Buzgó gyűjtő volt, aki még a gyászjelentéseket is nagy gonddal összerakosgatta. Végül 1875-ben nyugalomba vonult és 1880. szeptember 21-én Egerben meghalt.

Több nyelvészeti tárgyú írása jelent meg. Iskolai nyelvtana (Magyar nyelvtan, Székesfehérvár, 1846. I. György néven) nagyon elterjedt; 20 kiadást ért meg még Ihász életében. Nyelvészként a Nyelvőr körül csoportosuló ortológus irányzat híve volt.

Művei[szerkesztés]

  • Magyar nyelvtan (Székes-Fejérvár, 1846. Ihász György névvel, mely nyelvtan az iskolákban példátlanul elterjedt és a Verseghy-rendszerű nyelvtanokat végképp kiszorította.); Online
  • Mutatvány a magyar igeképzésből (Eger, 1850);
  • A magyar mondattan főbb szabályai (Eger, 1852).

Források[szerkesztés]