1452 Hunnia
1452 Hunnia | |
Felfedezése | |
Felfedező | Kulin György |
Felfedezés ideje | 1938. február 26. |
Felfedezés helye | Budapest |
Névadó | magyarok |
Ideiglenes név | 1938 DZ1, 1953 YA, 1953 YM[1] |
Kisbolygókategória | Kisbolygóöv |
Pályaadatok | |
Epocha | 2009. június 18. |
Aphélium távolsága | 3,7402 CsE[1] |
Perihélium távolsága | 2,486 CsE[1] |
Fél nagytengely | 3,113 CsE[1] |
Pálya excentricitása | 0,201[1] |
Orbitális periódus | 5,49 év[1] |
Közepes anomália | 15,158°[1] |
Inklináció | 14,202°[1] |
Felszálló csomó hossza | 21,434°[1] |
Perihélium szöge | 95,054°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 20,91 km |
Forgási periódus | 17,2 óra[1] |
Albedó | 0,046 |
Abszolút fényesség | 12,0 M[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1452 Hunnia (ideiglenes nevén 1938 DZ1) egy kisbolygó, melyet Kulin György fedezett fel a Svábhegyi Csillagvizsgálóban.[2]
Kulin György az 1028 Lydina megfigyelése közben akadt a kisbolygóra, melyről április 4-éig még további nyolc pozíciót tudott gyűjteni. Legközelebb 1949 tavaszán, a következő perihélium-oppozíció idején észlelték az amerikai Lowell Obszervatóriumban. Azonosítására további négy évet kellett várni, 1953-ban az amerikai Yerkes Obszervatóriumban és Almatiban is észlelték.[3]
1998. február 27.–március 2. között a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Fizikus Tanszékcsoportjának támogatásával fotometriai megfigyeléseket végeztek a Piszkéstetői Obszervatóriumban. A hosszú megfigyelési adatsor ellenére is csak a két minimum környékét sikerült meghatározniuk, de a két minimum és az amplitúdó alapján ezek az eredmények a későbbiekben jól használhatóak lehetnek.[4]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l NASA JPL Small-Body Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 10.)
- ↑ Magyar elnevezésű kisbolygók. [2008. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
- ↑ Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 52. o. ISBN 963-218-243-X.
- ↑ Szabó Gyula: Kisbolygó-fotometria. SZTE. (Hozzáférés: 2009. május 8.)