Horváth József (tanár, 1865–1921)
Horváth József (Szepetnek, 1865. június 17.[1] – Budapest, Ferencváros, 1921. február 12.)[2] bölcseleti doktor, református gimnáziumi tanár.
Életútja[szerkesztés]
Horváth József[3] és Peti Katalin fia. 1882. augusztus 27-én a kegyes tanítórendbe lépett, 1888. július 2-án pappá szenteltetett föl és Kolozsvárt az egyetemre járó tanárjelölteket a magyar és latin nyelvre és irodalomra tanította. 1890-91-ben a váci gimnáziumban volt tanár; azután kilépett a rendből, az református vallásra tért, feleségül vette Melháné Szaák Lujza írónőt és Csurgóra ment lakni, ahol főgimnáziumi tanár volt. A Csokonai-kör elnöki tisztét is betöltötte. Mint csurgói tanárt 1917. október 1-jén nyugdíjazták. Halálát tüdőgümőkór okozta.
Cikkei a csurgói Iskolai Szemlében (1887. A tanító és a tájbeszéd, Milyen álláspontot foglaljon el a tanító a tájbeszéddel szemben?)
Munkája[szerkesztés]
- A debreczeni magyar grammatika. Ismerteti és birálja. Vácz, 1891.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szepetneki r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 105/1865. folyószám.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 623/1921. folyószáma alatt.
- ↑ Horváth József 1921-es halotti bejegyzésében Jánosként szerepel.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. XIV. kötet, 423. hasáb