Homoki ásótyúk
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Leipoa ocellata Gould, 1840 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Homoki ásótyúk témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki ásótyúk témájú médiaállományokat és Homoki ásótyúk témájú kategóriát. |
A homoki ásótyúk, homoki lábastyúk vagy máleó (Leipoa ocellata) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a ásótyúkfélék (Megapodiidae) családjába tartozó Leipoa nem egyetlen élő faja.
Előfordulása
Ausztrália déli részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mérsékelt övi erdők, száraz szavannák és bozótok.
Megjelenése
Átlagos testhossza 60 centiméter, testtömege 1700 gramm. A tollruhája barnás földszínű, amivel jól beolvad környezetébe.
Életmódja
Inkább mag- és virágevő, de elfogyasztja a rovarokat és a kisebb gyíkokat is.
Szaporodása
A hím a talegallatyúk kakasához hasonlóan gödröt ás, és afölé növényi anyagokból költőhalmot épít. Ebbe a tyúk 2-34 tojást rak, majd többé nem is törődik velük. A tojásokat a kakas gondozza, és ehhez először is homoréteggel takarja be őket, majd rendszeresen ellenőrzi környezetük hőmérsékletét. A tojásokat a levelek rothadásából felszabaduló hő kelti ki – ha a hőmérséklet 34 °C-nál alacsonyabb, összekapargatja az anyagot, ha magasabb, akkor pedig szétteregeti. Ez gyakorlatilag állandó elfoglaltságot biztosít a kakasoknak, mert Ausztrália félsivatagos vidékein a napi hőingás gyakran 40 °C-nál is több.
A költési idő az időjárás függvényében akár több hónapig is elhúzódhat – ennek alapján állítható, hogy a lábastyúk kakasa az év 11 hónapjában idejének jelentős részét a költődomb gondozására fordítja. A költődomb megépítése önmagában legalább négy hónapos munka, az ásótyúk élőhelyén ugyanis kevés a rothadni képes szerves anyag. Ezért a téli hónapokban, amikor hidegebb van és viszonylag sokat esik az eső, a leendő költőhalom mintegy 20 m-es körzetben összeszedik és mélyen a földbe kaparják az ágakat és leveleket, hogy azok nedvesek maradjanak, különben tavasszal, a halom összekotrásának idején nem kezdenek el rothadni. Ősszel, amikorra az összehordott szerves anyag már jórészt elrothadt, és kevesebb hőt termel, a kakas kénytelen fokozottan a nap fűtő hatására hagyatkozni: ilyenkor reggel szétteregeti a domb tetejének anyagát, hogy az felmelegedjen, majd est újra összekupacolja az egészet, hogy a tojásokat az éjszakai lehűléstől megóvja.
A feltételezések szerint a máleók előre megjósolják az időjárást, mert előbb kezdik el a fészek megváltoztatását, minthogy az időjárás változna. A kikelt fiókák kiássák magukat a fészekből, melyből kifejlett tollazattal jönnek elő és szüleikkel nem is találkozva, azonnal önálló életet kezdenek.
 |
 |
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. február 5.) (angolul)
- ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. február 5.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. február 5.) (angolul)
- Bernhard Grzimek: Ausztrália különös állatai. 2. változatlan kiadás, Budapest, Gondolat Kiadó, 1980. ISBN 963 280 940 8. pp. 32–33.
