Holling (Moselle)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Holling
Holling címere
Holling címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
MegyeMoselle (1790. március 4. – 1871)
INSEE-kód57329
Irányítószám57220
Népesség
Teljes népesség438 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség90,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület4,86 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″
Holling weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Holling témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Holling (németül: Hollingen) település a Nied folyó jobb partján, fekszik Moselle megyében, Franciaországban, a német határtól mindössze 12 km-re. A legközelebbi város a mintegy 35 km-re fekvő Metz. Lakosainak száma 438 fő (2021. január 1.).[1] Holling Anzeling, Bettange, Freistroff, Gomelange, Rémelfang és Valmunster községekkel határos.

Története[szerkesztés]

A települést először 1196-ban említik Hulingen, majd 1260-ban Holdange néven. Eredetileg a Mettlachi Apátság birtokolta az egyébként Lotaringiához tartozó területet, s így az a Német-római Birodalom része volt. A XVI. század végén a Francia vallásháborúk következtében járvány pusztított a faluban, ami az akkor itt élt 70 családból csak 14-et hagyott életben. Szent Hubertusz tiszteletére emelt templomát 1765-ben építtették. A terület 1766-ig maradt német-római fennhatóság alatt, amikor is a franciák annektálták. A terület többször gazdát cserélt, majd 1871-ben a frankfurti béke értelmében Németországhoz került. Ekkor lakosai főként gabona- és dohánytermesztéssel, valamint állattenyésztéssel foglalkoztak, de volt a faluban egy malom, valamint egy homokkő- és gipszbánya is. 1871-ben 92 házában 367 lakos élt.[2] Nem sokkal később a templom ma is látható harangtornya készült el 1880-ban.

A településen mindkét világháborúban többször is átvonult a front. Az első világháborút követően a falu a Versailles-i békeszerződés értelmében visszakerült Franciaországhoz, majd a második világháborúban a Wehrmacht foglalta el és csatolta vissza Németországhoz, 1945 óta pedig ismét francia terület. A település templomát 1950-ben újították fel.

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1983-ig Joseph Isler
  • 1983–2008 Jean-Paul Boyon
  • 2008–2020 Joseph Graff
  • 2020–2021 Letitia Kircher
  • 2021-től Marc-Olivier Borsi

Lakosság[szerkesztés]

A település ma is, akárcsak történelmileg, elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A 2018-as adatok szerint a falu területéből 36,5% szántó, 33,2% rét és legelő, 10,3% erdő, 7,1% vegyes mezőgazdasági hasznosítású, 8,4% beépített terület.[3]

A településen 1800 óta tartanak népszámlálásokat. Népessége az alábbiak szerint változott:

XIX. század[szerkesztés]

Év 1800 1806 1821 1836 1841 1861 1866 1871 1875 1880 1885 1890 1895
Lakosság 305 436 468 478 445 401 386 367 353 333 328 331 278

Az 1980-as évekig[szerkesztés]

Év 1900 1905 1910 1921 1926 1931 1936 1946 1954 1962 1968 1975 1982
Lakosság 261 247 239 233 241 262 251 225 211 244 233 243 254

Az 1990-as évektől[szerkesztés]

Év 1990 1999 2005 2006 2010 2015 2020
Lakosság 277 307 313 308 445 441 430

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]