Hirtelen félelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hirtelen félelem
(Sudden Fear)
1952-es amerikai film
RendezőDavid Miller
ProducerJoseph Kaufman
Vezető producerJoan Crawford
Műfajfilm noir
ForgatókönyvíróLenore J. Coffee
Főszerepben
ZeneElmer Bernstein
OperatőrCharles Lang
DíszlettervezőBoris Leven
Gyártás
GyártóRKO Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszín
Játékidő100 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1952
További információk
SablonWikidataSegítség

A Hirtelen félelem (Sudden Fear) egy 1952-ben bemutatott amerikai film noir thriller, amelyet David Miller rendezett, és amelyben Joan Crawford, Jack Palance és Gloria Grahame játsszák a főbb szerepeket. A történet egy sikeres nőről (Crawford) szól, aki egy szélhámos férfiba (Palance) szeret bele, aki a szeretőjével (Grahame) ördögi tervet eszel ki, hogy megszerezze a nő vagyonát. A forgatókönyvet Edna Sherry 1948-ban publikált Hirtelen félelem című regénye alapján Lenore J. Coffee és Robert Smith írták.

Történet[szerkesztés]

Myra Hudson (Crawford) sikeres Broadway-drámaíró, aki miután nem tartja alkalmasnak a szerepre, kirúgatja a színész Lester Blaine-t (Palance) a legújabb Broadway-darabjának főszerepéből. Később egy San Franciscóba induló vonaton ismét találkozik a férfival, akit új oldaláról ismer meg és rövid ismerkedés után férjhez is megy hozzá.

Az esküvő után Lester rájön, hogy Myra módosítani szeretné a végrendeletét és vagyonának nagy részét különböző féle alapítványokra kívánja hagyni. Ezért a férfi egy régi ismerősével és szeretőjével Irene-vel (Grahame) elhatározzák, hogy Myra meggyilkolásával szert tesznek a nő vagyonára.

A véletlen folytán Myra azonban rájön a tervre és saját tervet eszel ki, hogy megakadályozza a gyilkosságot, s megbosszulja újdonsült férjét és annak szeretőjét. Ez persze újabb bonyodalmakat szül, arról nem is beszélve, hogy Myra felismeri, hogy nincs meg benne a kellő rosszindulat, hogy végrehajtsa a tervét.

Eközben Lester összerakja a képet és üldözőbe veszi a nőt az éjszakában. Csakhogy Lester nagy hibát vét, amikor összetéveszti a sötétben a feleségét a szeretőjével, így utóbbit gázolja halálra Myra helyett. Myra szemtanúja az eseményeknek, s amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy Lester és Irene a helyszínen életüket vesztették, megkönnyebbülten hagyja el a színt.

Szereplők[szerkesztés]

A film fogadtatása[szerkesztés]

Kritikusok[szerkesztés]

A The New York Times kritikusa, A. H. Weiler pozitívan értékelte az alkotást: "Joan Crawford megérdemli a dicséretet ezért az igazán profi alakításért...az egész produkció kiváló ízléssel állt fel, és fontos kiemelni, hogy a helyszín, ahol a legtöbb jelenet játszódik egy izgalmasan fotogenikus terület. David Miller rendező teljes mértékben kihasználta a város meredek utcáit és a panorámás kilátást. A fokozott jelenetekben az elsötétített lakásban, valamint a csapadékos sötét sikátorok és hátsó udvarok üldözős jeleneteiben, sikerült hiteles légkört teremtenie."[1]

Otis L. Guernsey Jr., a New York Herald Tribune kritikusa ugyancsak elismerően szólt a filmről: "Az egész helyzetet úgy tervezték, hogy Joan Crawford sokféleképpen reagálhasson az ördögi eseményekre – egyszerre tudta megmutatni a ragyogó tekintetű szerelmes nőt, átadni a szörnyű kiábrándulás érzetét, bemutatni a félelmet és a gyűlöletet, végül a hisztériát. Crawford kifejező arcjátékkal és erőteljes lélekjelenléttel bizonyította, hogy ő a legalkalmasabb színésznő a feladatra."[2]

Crawford harmadik Oscar-jelölését szerezte meg a filmben nyújtott alakításáért és ez volt az első alkalom, hogy örök riválisa, Bette Davis (The Star) ellen küzdött az elsőbbségért. Végül egyikük sem nyert, Shirley Booth vitte haza a díjat a Come Back, Little Sheba című filmért.

Noir analízis[szerkesztés]

1984-ben egy film noir történész Spencer Selby megjegyezte: "A film kétségtelenül az egyik legelegánsabb és kifinomultabb noir film ebben a műfajban."[3]

Díjak[szerkesztés]

  • Oscar-díj jelölés – Legjobb női főszereplő (Joan Crawford)
  • Oscar-díj jelölés – Legjobb férfi mellékszereplő (Jack Palance)
  • Oscar-díj jelölés – Legjobb fényképezés /fekete-fehér/ (Charles Lang)
  • Oscar-díj jelölés – Legjobb jelmeztervezés /fekete-fehér/ (Sheila O'Brien)
  • Golden Globe-díj jelölés – Legjobb női főszereplő drámában (Joan Crawford)
  • Laurel-díj – Legjobb drámai színésznő főszerepben (Joan Crawford)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sudden Fear című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wiler, A.H. The New York Times, film review, "Sudden Fear, Cleverly Turned Melodrama, Is New Bill at Loew's State", August 8, 1952. Accessed: July 14, 2013.
  2. Quirk, Lawrence J.. The Films of Joan Crawford. The Citadel Press, 1968.
  3. Spencer Selby. Dark City: The Film Noir. McFarland Classic (1984). ISBN 0-7864-0478-7 

További információk[szerkesztés]