Ugrás a tartalomhoz

Hirossik János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hirossik János
Született1887. március 24.
Budapest
Elhunyt1950. február 3. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségenépbiztos (1919. június 16. – 1919. július 7., Szlovák Tanácsköztársaság)
SablonWikidataSegítség

Hirossik János, néhol Ján Hirossik,[1] álnevén Török Gergely, tévesen olykor Hiroschik[2] (Budapest, 1887. március 24. – Budapest, 1950. február 3.) tetőfedő, szakszervezeti vezető, szociáldemokrata, majd kommunista politikus, a Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosa. A KMP alapító tagja, az első Központi Bizottság tagja.[3]

Hirossik János
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Hirossik János

Élete

[szerkesztés]

Fiatalkorában lépett be a MÉMOSZ-ba,[m 1] és szerkesztette a Szociáldemokrata című folyóiratot, illetve cikkeket írt az Építőmunkás című lapba. Belépett az MSZDP-be, ahonnan egy a vezetőséget bíráló irat aláírása miatt, kizárták. 1912-től a Magyarországi Szállodai, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak Országos Egyesületének titkára, s lapjának szerkesztője volt. 1918-ban a KMP első Központi Bizottságának tagja, s a párt titkára[4] volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács, illetve a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja volt. 1919 májusától a felszabadított (azelőtt szlovák) területek kormánybiztosa, majd az 1919. június 16-án létrehozott Szlovák Tanácsköztársaság belügyi, illetve kereskedelmi és vasúti népbiztosaként működött egészen annak július 7-i fennállásáig, ezt követően pedig Budapesten volt a posta politikai biztosa.[5] A Magyarországi Tanácsköztársaság megdöntése után (1920-ban) emigrált Ausztriába, s részt vett a KMP újjászervezésében, amelynek ismét központi bizottsági tagja lett. 1925-ben hazatért, és az illegális pártmunka egyik irányítója lett. A következő évben Németországba ment, s egészen 1933-ig az Inprekorr munkatársaként működött. Hitler hatalomra jutása után Csehszlovákiába menekült. 1942-ben hazatért, majd részt vett az ellenállásban.

Publikált a Proletárban, a Tűzben és a Párisi Munkásban is.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Följegyzések a magyar forradalomról. (A Párisi Munkás Naptára, 1927)
  • Naplótöredékek. (“…a Gondolat él.” Korvin Ottóról. Vál., szerk. Simor András. (Bp., 1976)
  • Ellenzéki mozgalmak az MSZDP-ben az első világháború előtt. (Tanúságtevők. 2. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1905–1918. okt. Bp., 1976)
  • Utolsó nap a Gyűjtőben. – Szlovenszkó kiürítése. (Tanúságtevők. 3/b. Visszaemlékezések a magyarországi 1918–1919-es forradalmak résztvevőitől. Bp., 1978)
  • Menekülés. (Tanúságtevők. 4/a. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1919–1933. Bp., 1981).
  • Nők az osztályharcban. = Nő T. 1910. p. 118-149. T.

Emlékezete

[szerkesztés]

Budapest IV. kerületében a Semsey Aladár park korábbi neve 1965 és 1991 között Hirossik János park volt.[6]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008.  
  2. A Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Bp., 1919. 269. p.
  3. Rektor Béla: A magyar királyi csendőrség oknyomozó története – 5. A proletárdiktatúra. Magyarságtudományi intézet 152. o.
  4. A Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete időszaki lapja – IV. évf. 1. szám 2014. március 30.. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 24.)
  5. Hirossik János. Névpont 2016. Hozzáférés ideje: 2016. január 29.
  6. Budapest teljes utcanévlexikona, Sprinter Kiadó, 2003. 439. old.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Hirossik János. Névpont 2016. Hozzáférés ideje: 2016. január 29.
  • Kelen Jolán: Hirossik János tevékenysége a magyar munkásmozgalomban (Párttörténeti Közlemények, 1975)
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 1981, Akadémiai Kiadó.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-, Babits.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., 2001-2007, Magyar Könyvklub.

Levéltári anyagok

[szerkesztés]