Hermann Abert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hermann Abert
Hermann Abert (1871–1927) 1927 © Georg Fayer (1892–1950) OeNB 10453403.jpg
Született 1871. március 25.[1][2][3][4][5]
Stuttgart[6]
Elhunyt 1927. augusztus 13. (56 évesen)[1][2][3][4][5]
Stuttgart[7]
Állampolgársága
Gyermekei Anna Amalie Abert
SzüleiJohann Joseph Abert
Foglalkozása
  • zenetudós
  • történész
  • zeneszerző
  • zeneteoretikus
  • zenetörténész
  • egyetemi oktató
  • életrajzíró
  • klasszika-filológus
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Abert témájú médiaállományokat.

Hermann Abert (Stuttgart, 1871. március 25. – Stuttgart, 1927. augusztus 13.) német zenetörténész.

Élete[szerkesztés]

A stuttgarti zeneszerző és karmester Johann Josef Abert fia volt, tőle szerezte meg a zenei műveltség alapjait. Középiskolai és konzervatóriumi tanulmányait szülővárosában végezte, ezután egy évet a hadseregen töltött mint önkéntes (18891890). 1890 és 1896 közta tübingeni, a berlini és a lipcsei egyetemeken klasszika-filológiát hallgatott. Tübingenben csatlakozott a dél-német liberalizmust formáló diákszövetséghez, a Akademische Gesellschaft Stuttgardia-hoz. Tanulmányaiz 1896-ban fejezte be, 1897-ben írta meg doktori munkáját a klasszikus zene esztétikájáról. A következő három évben, 1900-ig a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen tanult zenetudományt.

1898 és 1901 közt a Schwäbischen Merkur című lap zenei munkatársa volt. 1902-ben a középkor zenei esztétikájával foglalkozott a hallei egyetemen. Halle zenei élete felvirágzott az 1813-ban megszüntetett, az egyetemen működő Collegium Musicum újjáélesztése után. Abert számos esszét és monográfiát publikált a német zenetörténetről (Musikanschauung des Mittelalters, 1905), valamint az olasz operákról (Nicolo Jommelli, 1909). Írt Christoph Willibald Gluck munkásságáról is.

Tanulmányai végeztével is Hallében maradt, s 1909-ben a Kulturális Minisztérium professzorrá nevezte ki. 1912-ben az egyetem docense lett. 1914 és 1917 közt katonai szolgálatot teljesített. 1919-ben a heidelbergi egyetem tanára lett, 1920-ban pedig a lipcsei egyetemen Hugo Riemann zenész utódja volt. 1923-ban a berlini egyetemre került, mivel a vezetőség benne látta Hermann Kretzschmar utódját. 1923-ban a berlini Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, ő volt az első zenetudós, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Emellett a Porosz Zenetörténeti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte.

Munkái[szerkesztés]

  • Die Lehre vom Ethos in der griechischen Musik. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1899 (disszertáció)
  • Die ästhetischen Grundsätze der mittelalterlichen Melodiebildung. Eine Studie zur Musikästhetik des Mittelalters. Kaemmerer, Halle, 1902 (habilitációja)
  • Robert Schumann. Harmonie-Verlag, Berlin, 1903
  • Johann Joseph Abert (1832–1915). Sein Leben und seine Werke. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1916
  • Wolfgang Amadeus Mozart. Eine Biographie. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1919/1921
  • Gesammelte Schriften und Vorträge. (összegyűjtött írásai, szerkesztette: Friedrich Blume) Niemeyer, Halle, 1929

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Professorenkatalog der Universität Leipzig (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermann Abert című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.