Herczel Manó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Herczel Manó, Herczl Emanuel, 1901-től pusztapéteri, 1912-től báró (Szeged, 1862. július 1. – Budapest, 1918. november 28.) sebész, egyetemi tanár.

Életútja[szerkesztés]

Szülei Herczl Fülöp Jechezchel (Ezékiel) (1823–1908) és Pollák Nanett (Nanke). Apja szintén orvos volt, tisztiorvosként részt vett az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban. Középiskoláit szülővárosában és Újvidéken végezte; orvosi kiképzését a budapesti, bécsi, strassburgi és párizsi egyetemeken nyerte, utóbbi helyen Trélat és Guyot kórodáin mint stagiaire működött. 1884-ben orvosdoktorrá avatták. Ezután két évig Nothnagel bécsi belkórodáján gyakornok volt, később öt évig Vincenz Czerny tanár heidelbergi egyetemi klinikáján mint tanársegéd működött. 1889-ben a heidelbergi egyetemen a sebészet magántanára lett; 1892-ben a székesfővárosi Szent István kórháznak rendelő sebész főorvosa lett 1905-ig. 1891 és 1914 között volt magángyógyintézetének igazgatója, majd 1914-től 1918-ig a budapesti Mária Terézia téri Kórház osztályvezető sebész főorvosa. 1905-től a Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. 1895 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen a hasi sebészet magántanára, 1909 és 1918 között címzetes nyilvános rendkívüli tanára. Felesége Latzkó Klára volt.

Több cikket írt a vese-, has-, bél-, gége- és idegsebészet köréből. Számottevőek a hasüregi sebészetre vonatkozó elméleti és gyakorlati munkái. A modern hasi sebészet egyik nemzetközileg is elismert művelője volt, jelentős iskolát nevelt fel. Nevéhez fűződik a féregnyúlványműtétek magyarországi bevezetése.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Experimentelle und histologische Untersuchungen über compensatorische Muskelhypertrophie bei Darmstenosen. (Zeitschrift für klinische Medizine, 1886)
  • Az anilin, az acetanilid és a kámforanilin hatásáról. Kísérleti észleletek alapján. (Orvosi Hetilap, 1887)
  • A vándorvese műtéti rögzítéséről. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1892)
  • A teljes orrképlésnek egy új módja. Előadatott a közkórházi orvostársulat márc. 7-iki ülésén és a XI, nemzetközi római orvosi congressuson. (Orvosi Hetilap, 1894)
  • Radikaloperation der Blasenspalte – Ectipia vesicae – durch Implantation der Harnleiter in der Dickdarm. (Zentralblatt für die Krankheiten der Harn- und Sexualorgane. Leipzig, 1899)
  • A féregnyúlványlob és annak sebészi kezelése. Monográfia. 1 kihajtható táblázattal. (Bp., 1900)
  • A húgyhólyagkövek spontán átfúródásáról. – Adatok az epekőbetegség sebészi kezeléséhez. Betegek bemutatásával előadatott a közkórházi orvostársulat 1902. máj. 21-iki ülésén. (Magyar Orvosok Lapja. Sebészet, 1902)
  • Az epytiphlitis műtevésével elért eredményeim. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1905)
  • A féregnyúlványlob kór- és gyógytana és a betegség sebészeti kezelése körül szerzett tapasztalatok. (Bp., 1906)
  • Az appendicitis sebészi kezelésének néhány fontosabb kérdése. (Bp., 1907)
  • Adatok a heges pylorusszűkületek műtéti kezeléséhez. (Orvosi Hetilap, 1999. 30.)
  • A tüdőüszők műtéti kezeléséről. (Orvosi Hetilap, 2001. 6.).

Források[szerkesztés]