Henry Wetherbee Henshaw

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henry Wetherbee Henshaw
Született1850. március 3.[1]
Cambridgeport
Elhunyt1930. augusztus 1. (80 évesen)[1]
Washington
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Wetherbee Henshaw témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Henry Wetherbee Henshaw (Cambridgeport, Massachusetts, 1850. március 3.Washington, 1930. augusztus 1.) amerikai ornitológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Henshaw”.

Élete[szerkesztés]

Korai évei[szerkesztés]

Henshaw a Cambridge High Schoolban folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett William Brewster ornitológussal. 1869-ben egészségügyi okokból kénytelen volt otthagyni az iskolát, ezt követően egy gyűjtőútra ment Louisianába. Innen számítható pályája terepi természetbúvárként. 1870-ben Floridába utazott, ugyanebben az évben azonosította elsőként új fajként a Baird-partfutót, a Mississippi folyótól keletre, Boston környékén.[2] Felfedezéseinek köszönhetően ismerte meg a nevét a Smithsonian Intézet titkára, Spencer Fullerton Baird is. 1872-ben Utah-ba utazott, a Wheeler-expedícióval, mint természettudományos gyűjtő, egészen addig, amíg az expedíció összeolvadt az Amerikai Egyesült Államok geológiai felmérésével, 1879-ben.

Amerika nyugati partvidékén[szerkesztés]

1872-ben Salt Lake Cityben kezdte gyűjtőmunkáját a Wheeler-expedícióval, majd két év múlva legsikeresebb terepi expedíciója következett, az Új-Mexikó állambeli Santa Fétől, a Gila folyó mentén Arizona délnyugati részégig, ahol őslakos apacs törzsekkel is találkozott. 1875-ben visszatért Washingtonba, ahol kapcsolatba lépett John Wesley Powell-lel, az Etnológiai Iroda munkatársával.[2] C. Hart Merriammel és Grove Karl Gilberttel közösen csatlakozott az Egyesült Államok geológiai felmérését célzó kutatáshoz is, ahol ornitológiai munkája mellett, lingvisztikai és antropológiai kutatásokat is végzett, végül a Handbook of North American Indians North of Mexico című, két kötetes könyvben foglalva össze megállapításait.

Hawaii[szerkesztés]

Henshaw 1894-ben, meggyengült egészségi állapotban Hawaiira utazott, azzal a kifejezett szándékkal, hogy a szigetek lakója legyen; ott került közelebbi ismeretségbe a fényképezéssel. Ahogy egészsége helyreállt, visszatért az ornitológiához, elsősorban a Mauna Kea madárvilágát kutatva. Felismerve a Hawaiiban őshonos madárfajok kipusztulásának valós veszélyét, a természetvédelem egyik zászlóvivője is lett.

Természetvédőként[szerkesztés]

1910-ben Henshaw váltotta fel régi barátját, C. Hart Merriamet az Egyesült Államok biológiai felmérésének az élén. Az újonnan felismert célkitűzése mentén a madárvédelem témájával kezdett foglalkozni, és elsőként egy ismeretterjesztő könyvet jelentetett meg, a farmok és a gyümölcsöskertek körül előforduló leggyakoribb madárfajokról (Fifty Common Birds of Farm and Orchard, 1913), amely kiadványból egyetlen év alatt 200 000 példány kelt el. E kiadvány hatására lépett vele kapcsolatba Gilbert Grosvenor, aki arra kért lehetőséget, hogy hadd jelentesse meg a könyv anyagát a National Geographic Magazine is. A megállapodás eredményeként született meg a magazin neve alatt futó, és Észak-Amerika madárvilágát átfogóan ismertető terepi határozókönyv, National Geographic Field Guide to Birds of North America címmel. Henshaw sokat lobbizott azért is, hogy a törvényhozás elfogadja a költöző madarak védelméről szóló törvényt, s amikor ez megtörtént, Thomas Woodrow Wilson elnöknek ajándékozta azt a tollat, amellyel ő a törvényjavaslatot aláírta, s ezzel törvényerőre emelte, 1913-ban.

Későbbi élete[szerkesztés]

Henshaw 1916-ban nyugdíjba vonult, és utolsó éveit Washingtonban töltötte, ahol nőtlenként hunyt el. Idős korában még sokat foglalkozott az algák tanulmányozásával is. 1930. augusztus 1-jén hunyt el, 81 éves korában.

Általa alapított szervezetek[szerkesztés]

Henshaw egyike volt azoknak, akik megalapították a Nuttall Ornitológiai Klubot 1873-ban, és részt vett a National Geographic Society alapításában is, 1888-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]