Ugrás a tartalomhoz

Hegyi szirtipáfrány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 6., 13:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Hegyi szirtipáfrány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Pterydophyta
Osztály: Polypodiopsida
Rend: Athyriales
Család: Woodsiaceae
Nemzetség: Woodsia
Tudományos név
Woodsia ilvensis
(L.) R.Br.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyi szirtipáfrány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi szirtipáfrány témájú médiaállományokat és Hegyi szirtipáfrány témájú kategóriát.

A hegyi szirtipáfrány vagy északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis) szilikátos sziklák repedéseiben, sziklagyepeiben élő kis termetű páfrányfaj. Magyarországon fokozottan védett.

Megjelenése

Hegyi szirtipáfrány (jobbra) és törékeny hólyagpáfrány (balra) összehasonlítása

A hegyi szirtipáfrány kis termetű, 5–15 cm, néha 20 cm magas évelő, lombhullató növény. Levélnyele különösen a töve felé vörösbarna, szőrökkel, pikkelyekkel borított, árkolt. A levél 5–15 cm hosszú, 1-3,5 cm széles, egyszeresen vagy kétszeresen összetett, összességében lándzsa alakú. Színe élénkzöld vagy barnászöld. A levél 4-10 szárnypárja többé-kevésbé egymással átellenesen áll. A legkisebb levéltagok oválisak, szélük csipkés és ritkásan szőrös. A levél alsó oldala az ovális vagy vese alakú spóratokokat (szóruszokat) körbevevő felhasadozott kinövések miatt szőrösnek látszik. A spóratokok a levélkaréjok szélei mentén helyezkednek el.

Spórái július-augusztusban érnek.

Hasonlít hozzá a törékeny hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), amely nagyobb, levelei inkább osztottak és levéltagjai finoman fogazottak.

Tudományos nevét Joseph Woods angol botanikusról, illetve Elba szigetéről kapta.

Elterjedése

Eurázsia északi részén és Észak-Amerikában honos. Leginkább Skandináviában gyakori, de előfordul az Urálban, az Altájban, Japánban, Alaszkában, az Egyesült Államok északkeleti felén és Grönlandon is. Közép-Európában a Német-középhegységben és az Északi-Kárpátokban elterjedt.

Magyarországon a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben él,[1][2] de mindenütt ritka, hét ismert lelőhelyén összlétszáma alig éri el az ezret (ennek kb. fele a füzéri várhegyen).

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Termőhelye

Sziklagyepekben, sziklahasadékokban, szirtfalak réseiben fordul elő. Mészkerülő, ezért főleg csak vulkáni eredetű, szilikátos kőzeteken nő; elsősorban cserjésekben vagy nyílt, savanyú talajú szikla- vagy mohagyepekben. Pionír növény. A szárazságot mérsékelten bírja.

Kapcsolódó cikkek

Jegyzetek

  1. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  2. Adatok a Börzsöny-hegység flórájához. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

Források