Hegyi szirtipáfrány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Hegyi szirtipáfrány
Woodsia ilvensis on serpentine.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Pterydophyta
Osztály: Polypodiopsida
Rend: Athyriales
Család: Woodsiaceae
Nemzetség: Woodsia
Tudományos név
Woodsia ilvensis
(L.) R.Br.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyi szirtipáfrány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi szirtipáfrány témájú médiaállományokat és Hegyi szirtipáfrány témájú kategóriát.

A hegyi szirtipáfrány vagy északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis) szilikátos sziklák repedéseiben, sziklagyepeiben élő kis termetű páfrányfaj. Magyarországon fokozottan védett.

Megjelenése[szerkesztés]

Hegyi szirtipáfrány (jobbra) és törékeny hólyagpáfrány (balra) összehasonlítása

A hegyi szirtipáfrány kis termetű, 5-15 cm, néha 20 cm magas évelő, lombhullató növény. Levélnyele különösen a töve felé vörösbarna, szőrökkel, pikkelyekkel borított, árkolt. A levél 5-15 cm hosszú, 1-3,5 cm széles, egyszeresen vagy kétszeresen összetett, összességében lándzsa alakú. Színe élénkzöld vagy barnászöld. A levél 4-10 szárnypárja többé-kevésbé egymással átellenesen áll. A legkisebb levéltagok oválisak, szélük csipkés és ritkásan szőrös. A levél alsó oldala az ovális vagy vese alakú spóratokokat (szóruszokat) körbevevő felhasadozott kinövések miatt szőrösnek látszik. A spóratokok a levélkaréjok szélei mentén helyezkednek el.

Spórái július-augusztusban érnek.

Hasonlít hozzá a törékeny hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), amely nagyobb, levelei inkább osztottak és levéltagjai finoman fogazottak.

Tudományos nevét Joseph Woods angol botanikusról, illetve Elba szigetéről kapta.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsia északi részén és Észak-Amerikában honos. Leginkább Skandináviában gyakori, de előfordul az Urálban, az Altájban, Japánban, Alaszkában, az Egyesült Államok északkeleti felén és Grönlandon is. Közép-Európában a Német-középhegységben és az Északi-Kárpátokban elterjedt.

Magyarországon a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben él,[1] [2] de mindenütt ritka, hét ismert lelőhelyén összlétszáma alig éri el az ezret (ennek kb. fele a füzéri várhegyen).

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.

Termőhelye[szerkesztés]

Sziklagyepekben, sziklahasadékokban, szirtfalak réseiben fordul elő. Mészkerülő, ezért főleg csak vulkáni eredetű, szilikátos kőzeteken nő; elsősorban cserjésekben vagy nyílt, savanyú talajú szikla- vagy mohagyepekben. Pionír növény. A szárazságot mérsékelten bírja.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]