Hegyi réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hegyi réce
Greater-scaup-male2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Bukórécék (Aythyini)
Nem: Aythya
Faj: A. marila
Tudományos név
Aythya marila
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
The GS range map.jpg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyi réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi réce témájú médiaállományokat és Hegyi réce témájú kategóriát.

A hegyi réce (Aythya marila) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó vízimadár.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Anas nembe Anas Marila néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Aythya marila marila (Linnaeus, 1761)
  • Aythya marila nearctica Stejneger, 1885[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Izlandon, Skandinávián keresztül, Oroszország északi részén, Kamcsatkáig költ, télen inkább a tengerpartokra vonul, de megtalálható a szárazföld tavainál is.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul, kis számban át is telel. Rendszeres vendég november és április között.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 42-51 centiméter, a szárnyfesztávolsága 72-84 centiméter, testtömege 700-1300 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím.[5]

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka főként állati eredetű, csigákat, kagylókat eszik, de rovarokat és magvakat is fogyaszt.[5] Az élelemért 2-5 méter mélyre is lemerül.

Szaporodása[szerkesztés]

Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. Vegyes csapatokban, telepesen költ. A fészekalj 7-9 tojásból áll, melyen 24-25 napig kotlik. A fiókák 50 nap múlva válnak önállókká.[5]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európai állománya stabil. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
  2. a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. november 30.)

Forrás[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk[szerkesztés]