Hazai György (turkológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hazai György
Életrajzi adatok
Született1932. április 30.
Budapest
Elhunyt2016. január 7. (83 évesen)
Budapest
Ismeretes mint akadémikus
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület turkológia, orientalizmus
Szakmai kitüntetések
a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Vámbéry-díj (2007)
Akadémiai tagság MTA levelező tag 1982), rendes tag (1995)
A Közraktár u. 12/A számú ház falán elhelyezett emléktábláját 2017. május 25-én avatták fel[1]

Hazai György (Budapest, 1932. április 30.Budapest, 2016. január 7.) magyar turkológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A török népek és a török nyelv nemzetközi hírű kutatója. 2002 és 2003 között az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektora.

Életpályája[szerkesztés]

1950-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának muzeológia–orientalisztika (turkológia) szakára, ahol Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos tanítványa volt. 1954-ben szerzett diplomát. Diplomájának megszerzése után először aspiráns, majd 1956 és 1957 között a Szófiai Kliment Ohridszki Egyetem vendégtanára volt. Hazatérését követően a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében volt kutató. 1963 és 1982 között a berlini Humboldt Egyetemen és a Német Tudományos Akadémián tevékenykedett vendégprofesszorként. 1984 és 1990 között az Akadémiai Kiadó főigazgatója volt. 1991-ben az MTA Nyelvtudományi Intézet Orientalisztikai Munkaközösségén kapott tudományos tanácsadói, később kutatóprofesszori megbízást. 1992-ben a Ciprusi Egyetem Turkológiai Intézetének élére került. 2002-ben az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektorává választották. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be.

1959-ben védte meg nyelvtudományi kandidátusi, 1967-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orientalisztikai Bizottságának, valamint a Magyar-Török Történész Vegyesbizottságnak lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 2001 és 2002 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság elnöke volt. 1991-ben az Európai Akadémia (Academia Europaea), 2001-ben a Török Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. 1985 és 1994 között a Kőrösi Csoma Társaság elnöke volt, utána a társaság tiszteletbeli elnökévé választották. A Török Nyelvtudományi Társaság (Türk Dil Kurumu) és a Török Történeti Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 1991-ben a Kelet- és Ázsia-kutatás Nemzetközi Szövetsége főtitkára lett.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a török népek és török nyelvek története, valamint az oszmán-török nyelvtörténeti források kiadása. Nevéhez fűződik az oszmán-török nyelvemlékek elemzési módszerének és metódusának megreformálása, amely a numerikus vizsgálati módszer bevezetéséből állt. Ezenkívül a nyelvtörténeti időszakolás (periodizáció) kritériumrendszerét alakította át.

Jelentős eredménye a turkológia bibliográfiájának megteremtése, valamint az ezt összefoglaló bibliográfiai kézikönyv kiadása. A 60-as évektől dolgozott a Tarih-i Üngürüsz kritikai fordításán, amelynek eredménye 1996-ban jelent meg.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert (1973)
  • Vámbéry Ármin; Akadémiai, Bp., 1976 (A múlt magyar tudósai)
  • Kurze Einführung in das Studium der türkischen Sprache (1978)
  • Fejlődési korszaktípusok és területi variánsok viszonya a török nyelv történetében. Akadémiai székfoglaló. 1983. május 23.; Akadémiai, Bp., 1984 (Értekezések, emlékezések)
  • Bibliographisches Handbuch der Turkologie (1986)
  • Handbuch der türkischen Sprachwissenschaft (1990)
  • Nagy Szulejmán udvari emberének magyar krónikája (1996)
  • Vámbéry inspirációk / Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája. A Tarih-i Ungurus és kritikája; előszó, utószó, ford. Hazai György / Vámbéry Ármin életútja; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009
  • Ellenszélben – szélárnyékban. Memoár; Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2018[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Andrássy Gyula-díj (2002)
  • A Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének nagy érdemkeresztje (2004)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
  • Vámbéry-díj (2007)
  • Francia Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozat (2012)
  • A Török Köztársaság Érdemrendje (2014)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]