Hazai György (turkológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hazai György
Életrajzi adatok
Született1932. április 30.
Budapest
Elhunyt2016. január 7. (83 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
  • turkológus
  • orientalista
  • egyetemi oktató
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület turkológia, orientalizmus
Szakmai kitüntetések
a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Vámbéry-díj (2007)
Akadémiai tagság MTA levelező tag 1982), rendes tag (1995)
Hazai György. Napkutonline.hu 2001
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Hazai György
A Közraktár u. 12/A számú ház falán elhelyezett emléktábláját 2017. május 25-én avatták fel[1]
Hazai György sírja a Farkasréti Temetőben

Hazai György (Budapest, 1932. április 30.Budapest, 2016. január 7.) magyar turkológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A török népek és a török nyelv nemzetközi hírű kutatója. 2002 és 2003 között az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektora.

Életpályája[szerkesztés]

1950-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának muzeológia–orientalisztika (turkológia) szakára, ahol Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos tanítványa volt. 1954-ben szerzett diplomát. Diplomájának megszerzése után először aspiráns, majd 1956 és 1957 között a Szófiai Kliment Ohridszki Egyetem vendégtanára volt. Hazatérését követően a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében volt kutató. 1963 és 1982 között a berlini Humboldt Egyetemen és a Német Tudományos Akadémián tevékenykedett vendégprofesszorként. 1984 és 1990 között az Akadémiai Kiadó főigazgatója volt. 1991-ben az MTA Nyelvtudományi Intézet Orientalisztikai Munkaközösségén kapott tudományos tanácsadói, később kutatóprofesszori megbízást. 1992-ben a Ciprusi Egyetem Turkológiai Intézetének élére került. 2002-ben az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektorává választották. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be.

1959-ben védte meg nyelvtudományi kandidátusi, 1967-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orientalisztikai Bizottságának, valamint a Magyar-Török Történész Vegyesbizottságnak lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 2001 és 2002 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság elnöke volt. 1991-ben az Európai Akadémia (Academia Europaea), 2001-ben a Török Tudományos Akadémia (TÜBA) is felvette tagjai sorába. 1985 és 1994 között a Kőrösi Csoma Társaság elnöke volt, utána a társaság tiszteletbeli elnökévé választották. A Török Nyelvtudományi Társaság (Türk Dil Kurumu) és a Török Történeti Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 1991-ben a Kelet- és Ázsia-kutatás Nemzetközi Szövetsége főtitkára lett.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a török népek és török nyelvek története, valamint az oszmán-török nyelvtörténeti források kiadása. Nevéhez fűződik az oszmán-török nyelvemlékek elemzési módszerének és metódusának megreformálása, amely a numerikus vizsgálati módszer bevezetéséből állt. Ezenkívül a nyelvtörténeti időszakolás (periodizáció) kritériumrendszerét alakította át.

Jelentős eredménye a turkológia bibliográfiájának megteremtése, valamint az ezt összefoglaló bibliográfiai kézikönyv kiadása. A 60-as évektől dolgozott a Tarih-i Üngürüsz kritikai fordításán, amelynek eredménye 1996-ban jelent meg.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert (1973)
  • Vámbéry Ármin; Akadémiai, Bp., 1976 (A múlt magyar tudósai)
  • Kurze Einführung in das Studium der türkischen Sprache (1978)
  • Fejlődési korszaktípusok és területi variánsok viszonya a török nyelv történetében. Akadémiai székfoglaló. 1983. május 23.; Akadémiai, Bp., 1984 (Értekezések, emlékezések)
  • Bibliographisches Handbuch der Turkologie (1986)
  • Handbuch der türkischen Sprachwissenschaft (1990)
  • Nagy Szulejmán udvari emberének magyar krónikája (1996)
  • Vámbéry inspirációk / Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája. A Tarih-i Ungurus és kritikája; előszó, utószó, ford. Hazai György / Vámbéry Ármin életútja; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009
  • Ellenszélben – szélárnyékban. Memoár; Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2018[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Andrássy Gyula-díj (2002)
  • A Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének nagy érdemkeresztje (2004)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
  • Vámbéry-díj (2007)
  • Francia Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozat (2012)
  • A Török Köztársaság Érdemrendje (2014)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2018. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 2.)
  2. Archivált másolat. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  3. Török állami kitüntetést vehetett át Hazai György. hirado.hu, 2014. június 11. (Hozzáférés: 2014. december 19.)

Források[szerkesztés]