Ugrás a tartalomhoz

Harkányi Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Andrasholl (vitalap | szerkesztései) 2021. január 13., 15:55-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Fontosabb művei)
Harkányi Béla
SzületettHarkányi Béla Fülöp Miksa
1869. április 11.
Pest
Elhunyt1932. január 23. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásacsillagász,
matematikus,
egyetemi tanár
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (29/1, N/A, 1, 24)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harkányi Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Taktaharkányi báró Harkányi Béla Fülöp (Pest, 1869. április 11.Budapest, 1932. január 23.) csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az ógyallai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium főobszervátora.

Élete

A budapesti, lipcsei és strassburgi egyetemeken tanult, a párizsi obszervatóriumban észlelőként tevékenykedett. Egy nagyobb észak-amerikai tanulmányút után 1896-ban Budapesten doktorált. Konkoly-Thege Miklós javaslatára az ógyallai Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium első obszervátorának nevezték ki. (1899 - 1903). Itt Konkoly-Thege Miklós észlelőjeként dolgozott, kiemelésre méltó munkái a Nova Persei észlelése, meteor és napfolt megfigyelései. Külföldi tapasztalatai alapján átszervezte az intézet kutatási programját: a korábbi színkép vizsgálatok helyett az akkor már kis műszereknek számító ógyallai távcsövekkel is eredményesen végezhető fénymérések kerültek előtérbe. 1907-ben a budapesti Tudomány Egyetemen az asztrofizika magántanárává habilitálták. A korszerű asztrofizika nemzetközileg elismert magyar úttörője volt: elsőként határozta meg a Planck-formula segítségével a csillagok felszíni hőmérsékletét (1902), majd módszert dolgozott ki a csillagok átmérőinek megállapítására. Gothard Jenő színképvizsgálatait felhasználva kimutatta, hogy a nóvák fényessége és spektrumuk jellege párhuzamos hullámzást mutat. Foglalkozott a csillagászat klasszikus területeivel, doktori értekezésében a földtengely pólusingadozásának problémáját dolgozta fel. Szívesen foglalkozott matematikai problémákkal, pl. kidolgozta a hullámzó vízfelületen létrejövő tükröződés geometriai elméletét. Németül publikált eredményei mind a csillagászok, mind a fizikusok körében élénk visszhangra találtak, nevét ma is idézik az asztrofizika megalapozását tárgyaló tankönyvek. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban és más szaklapokban jelentek meg, emellett írt népszerűsítő cikkeket is (pl.: a Természettudományi Közlönyben és a Stella Almanach-ban). Számos tudományos társaság vezetőségi vagy tiszteletbeli tagja volt.

Fontosabb művei

Források

  • Tass A.: Erinnerung an B. v. H. Vierteljahrschrift der Astr. Gesellschaft, 1932/4.
  • Lassovszky K.: Csillagászati Lapok 1938/2.
  • Bartha Lajos: A csillaghőmérséklet meghatározás magyar úttörői, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1994 (Budapest 1993).
  • Magyarok a természettudomány és a technika történetében
  • Csillagászattörténet, (Budapest 1982.)
  • Poggendorff: Biographisch… IV.

További információk