Hanns Seidel
| Hanns Seidel | |
 | |
| Konrad Adenauerrel (Hanns Seidel a baloldalon) | |
| Bajorország 1. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1957. október 16. – 1960. január 21. | |
| Előd | Wilhelm Hoegner(en) |
| Utód | Hans Ehard(en) |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Születési név | Hanns Franz Wendelin Seidel |
| Született | 1901. október 12.[1][2] Schweinheim |
| Elhunyt | 1961. augusztus 5. (59 évesen)[1][2] München |
| Sírhely | Westfriedhof |
| Párt | CSU |
| Foglalkozás | politikus, jogász |
| Iskolái | Jénai Egyetem |
| Vallás | római katolikus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hanns Seidel témájú médiaállományokat. | |
Hanns Seidel, születési nevén Hanns Franz Wendelin Seidel (Schweinheim, 1901. október 12. – München, 1961. augusztus 5.) 1955–1961 között a CSU elnöke, 1957 és 1961 között pedig Bajorország miniszterelnöke.
Élete[szerkesztés]
Ifjúkora és közéleti szereplővé válása[szerkesztés]
Johann Seidel kereskedő második gyermeke. Hatan voltak testvérek. Római katolikus vallásban nevelkedett. 1921-ben érettségizett az aschaffenburgi gimnáziumban a würzburgi, freiburgi és jénai egyetemeken tanult jogot, germanisztikát és közgazdaságtant. 1925-ben hivatalnokként kezdett el dolgozni, majd 1929 és 1940 között ügyvédként dolgozott Aschaffenburgban. Egyetemi évei alatt, Würzburgban és Freiburgban, tagja lett a helyi katolikus diákegyletnek. 1932-ben belépett a Bajor Néppártba, amely a katolikus Centrum Párt(de) bajor ága volt. (Akárcsak később a CSU a CDU-nak.)[3] Adolf Hitler és az NSDAP 1933-as hatalomra kerülése után letartóztatták, majd szabadulása után rövid időre Litvániába emigrált. Még 1940-ben hazatért és ügyvédként dolgozhatott tovább, 1940 és 1945-ben szolgált a Wehrmachtban, tartalékos hadnagyként szerelt le.
Politikai pályája a második világháború után[szerkesztés]
A második világháború lezárulta után, 1945-ben belépett a megalakuló CSU-ba. Az amerikai hadvezetés Aschaffenburg tartományi tanácsosává nevezte ki. 1946-ban a bajor tartományi parlamenti választásokon megerősítették pozíciójában. 1947 őszén pedig Hans Ehard(de) bajor miniszterelnök gazdasági államminiszterré nevezte ki. Ezt a pozíciót 1954-ig töltötte be, miután a CSU ellenzékbe került, visszaadta megbízatását. A tartományi parlamentben őt választotta pártja szóvivőnek majd frakcióvezetőnek. 1955-ben ő lett a párt elnöke. Vezetése idején jelentősen megújult a CSU. 1957-ben pedig megválasztották a tartomány miniszterelnökének.
1959 végén súlyos autóbalesetben csigolyasérülést szenvedett el, ami miatt kénytelen volt pozíciójától megválni. 1961 nyarán elhunyt.
Öröksége[szerkesztés]
A CSU 1966-ban létrejött pártalapítványa róla kapta a nevét: Hanns Seidel Alapítvány.[4] Ő adta nevét a hösbachi Hanns Seidel Gimnáziumnak is. Politikájában végig elkötelezett volt a kereszténydemokrata értékek mellett. A fiatal demokrácia fennmaradásáért külön hangsúlyt fektetett az oktatás fejlesztésére.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ A német kereszténydemokrata pártok születéséről további információk a következő tanulmányban: Székely Gábor: Kereszténydemokrácia Németországban. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
- ↑ A Hanns-Seidel-Alapítvány története. www.hss.de/ungarn/hu/. [2015. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
Források[szerkesztés]
- Hanns Seidel, a német wikipédia szócikke
- Hanns Seidel élete és munkássága. www.hss.de (Hozzáférés: 2015. február 3.) arch
- Hanns Seidel szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. www.barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. február 3.) arch
