Ugrás a tartalomhoz

Haller János (főispán)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a főispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Haller János (egyértelműsítő lap).
Haller János
Született1626. március 2.
Kerelőszentpál vagy Fehéregyháza
Elhunyt1697. február 28. (70 évesen)
Kerelőszentpál
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Gyermekei
SzüleiJudit Kendi de Szentiván
Istvan Haller de Hallerkeö
Foglalkozásapolitikus,
író,
főispán
Tisztsége
  • Torda vármegye főispánja (1668–)
  • Torda vármegye főispánja (1690–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Haller János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró hallerkői Haller János (Kerelőszentpál vagy Fehéregyháza, 1626. március 2. – Kerelőszentpál, 1697. február 28.) erdélyi politikus, író, Torda vármegye főispánja.

Élete

[szerkesztés]

Haller István küküllői főispán, országos tábornok és Kendi Judit fia volt, Haller Gábor naplóíró öccse. Adatok hiányában tanulmányairól semmit sem tudunk, de amint műveltségéből következtethetjük, valószínű, hogy ő is, akárcsak bátyja, külföldi egyetemeken tanult. (A latin nyelven kívül németül, olaszul és franciául tudott.)[1]

Korán lépett a közpályára és folyton emelkedett a hivatali ranglétrán. Nejével, Kornis Katalinnal boldog házasságban élt.

Kornis Katalin

Tagja volt az 1657. november 1-je és 3-a között Gyulafehérváron tartott országgyűlésnek, melyen II. Rákóczi György lemondott a fejedelemségről. 1658-ban Erdélynek két fejedelme volt, Rákóczi és Barcsay. Haller Barcsaynak Bécsbe küldött követe volt; ebben a minőségében állítólag azt terjesztette a császári udvarban Wesselényi Ferenc nádorról, hogy Rákóczi megvesztegette.[2] Gyanítható, hogy Mikola Zsigmond tatár rabsága alatt (1657–1661) előbb helyettes, majd végleg kinevezett főispán volt Torda megyében. 1668-ban mint főispán, ő volt az egyik fejedelmi biztos, amikor a Várad környékéről Tordára betelepített lakosokat az adományozott telkekbe beiktatták. Kemény Jánosnak is híve volt, azután Apafi Mihály alatt is főispán és konziliárius.

1677-ben Béldi Pál rendi ellenállási mozgalmában való részvétele miatt 1678. november 7-én elfogták, és 1679 májusában elítélték.[3] Fogarasi fogsága idején, 1679 és 1683 között írta a Hármas Istoriát és a Békességes türésnek Paizsa című munkáját. A Hármas istória, a korszak legnépszerűbb szépprózai műve, jelentős hatással volt a 18. század népies elbeszélő prózájára, és még a 20. században is széles körben olvasták. Alapjául középkori latin szövegeket használt; az első részben Pszeudo-Kalliszthenész Nagy Sándor történetét, a másodikban a Gesta Romanorum-ot, a harmadikban a Guido da Columna(wd) szerkesztette Trója-históriát dolgozta fel.

1684. március 8-án az ország adófelügyelője lett. 1685. október 24-én Apafi negyedmagával Bécsbe küldte az I. Lipóttal kötendő egyezség ügyében. Itt tartózkodott 1686. július 5-én, amikor Lipót elzáratta könnyelmű fiát, Haller Józsefet. Az ő vezetésével fogalmazták meg 1686. június 28-án a császár és a fejedelem közötti szerződést (Diploma Halleriana).[4][5] A szerződés, amely szerint Erdély független félként csatlakozik a nemzetközi törökellenes szövetséghez, a császár pedig elismeri Erdély szuverenitását, a fejedelem jogait, a rendek fejedelemválasztási szabadságát és a vallásszabadságot a bevett vallások tekintetében, soha nem lépett hatályba.[6]

Teleki Mihály 1690. augusztus 21-én történt eleste után Haller ismét Torda vármegye főispánja lett. 1691-ben az új kormányszék tagja, mint konziliárius és kincstartó. 1695-ben lemondott tisztségeiről. 70 éves korában hunyt el.

Fiai, István és József 1721-ben grófi rangot kaptak.[7]

Művei

[szerkesztés]
A Hármas istoria címlapja[8]
  • Pays, a békeséges türésnek Payssa. Isten kegyelméből minden rendbeli embereknek vigasztalásokra, kik e Világnak álhatatlansága miatt háboruságok-szenvedésire jutottak. Mellyet… Deákból Magyarrá fordított az Korenus Jakab munkájából. És a maga költségén ki-bocsátott Fogaras Várában-Való Rabságában. Nyomtattatott a Csiki-Kalastromban, MDCLXXII
  • Hármas Istoria. Kinek Első Része, Nagy Sándornak egynéhány nevezetes dolgait illeti. Második, Jeles Példa-beszédekből áll. Harmadik, A nagy Troja veszedelmének legigazabb Istoriája, Mellyet Fogaras várában Rabságban Magyar nyelvre fordított 1682. esztendőben, és maga költségével ki-nyomtattatott… Kolosvárott 1695 (újabb kiadásai: Pozsony, 1751, 1767; Debrecen, 1765, 1865, Pest, 1795 és Buda, 1757. Nagy Sándor historiája külön)
  • H. J. följegyzései 1686–1687-ről. Közli: Szabó Károly (Történelmi Tár 1878. 679–690.)
  • Hármas história. Melynek 1. része Világbíró Nagy Sándor dolgait illeti, 2. része Jeles példabeszédekből áll, 3. része A nagy Trója veszedelmének legigazibb históriája; ford. Haller János; Telegdi, Debrecen, 1865
  • Gesta Romanorum. Kolozsvár 1695; sajtó alá rend. kiad. Katona Lajos; Franklin, Bp., 1900 (Régi magyar könyvtár)
  • Gesta Romanorum avagy Magyarul a rómaiak viselt dolgai és egyéb histórák. Az első kiadás megjelent 1695. évben; sajtó alá rend. Lengyel Dénes; Szent Hilárius, Bp., 1943 (Szent Hilárius könyvek)
  • Gesta Romanorum; ford. Haller János, sajtó alá rend. Belia György, vál., utószó Kelecsényi Gábor, ill. Gyulai Líviusz; Magyar Helikon, Bp., 1977
  • Hármas história. 1. r. Világbíró Nagy Sándor néhány nevezetes dolgait illeti. 2. r. Jeles párbeszédekből áll. 3. r. A nagy Trója veszedelmének legigazabb históriája; vál., bev. Molnár Szabolcs; Kriterion, Bukarest, 1978 (Téka)
  • Nagy Sándor dolgairól. Haller János Hármas Istóriájának I. könyve, Kis Miklós legszebb kiadványának hasonmásával; bemutatja Haiman György; Zrínyi Ny., Bp., 1992
  • Hármas istoria, kinek első része Nagy Sandornak egynéhány nevezetes dolgait illeti, második, jeles pelda-beszedekböl áll, harmadik, a' nagy Troja veszedelmenek leg-igazabb istóriája; hasonmás kiad.; Kossuth, Bp., 2004 (Amor librorum)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 930. o. ISBN 963 05 4203 X  
  2. ↑ Szabó András Péter: Egy újabb adalék az Innocentia Transylvaniæ megjelenését követő vitához. Lymbus, (2006) 41–46. o.
  3. ↑ Lázár Miklós: Erdély főispánjai 1540-1711. Budapest: Athenaeum. 1889. 124–125. o.  
  4. ↑ Kiss Farkas Gábor–Nagy Levente: Tervezet Erdély közjogi berendezkedéséről 1696-ból. Lymbus, (2009)
  5. ↑ András Szabó: Die Beziehungen der Siebenbürger Familie Haller zu Wien und zu den Mitgliedern der Familie Habsburg in der Frühen Neuzeit. In Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16.–17. Jahrhundert. Szerk. Anna Fundárková, Fazekas István et al. Wien: Institut für Ungarische Geschichtsforschung in Wien – Balassi Institut – Collegium Hungaricum Wien – Ungarische Archivdelegation beim Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien. 2013.  
  6. ↑ Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 872. o. ISBN 963 05 4203 X  
  7. ↑ Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 205. o.  
  8. ↑ Dézsi Lajos: Tinódi Sebestyén 1505-1556. Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 1912.  

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haller_János_(főispán)&oldid=25442752”