Halász Alfréd (nyomdász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a nyomdászról szól. Hasonló címmel lásd még: Halász Alfréd (egyértelműsítő lap).
Halász Alfréd
SzületettFischer Alfréd
1889. április 12.
Bécs
Elhunyt1955. október 21. (66 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaCsaszka Franciska
(h. 1910–1910)
Páczius Mária Erzsébet
(h. 1912–1955)
SzüleiFischer József
Wachsmann Rozália
Foglalkozásanyomdász, országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1925–1941)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1948)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1948 – 1953. március 18.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Halász Alfréd, 1908-ig Fischer Alfréd,[1] 1942-től Halász Alfréd Sándor (Bécs, 1889. április 12. – Budapest, 1955. október 21.[2]) nyomdász, korrektor, politikus, budapesti törvényhatósági bizottsági tag (1926–1942), 1947–1953 között országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Fischer József és Wachsmann Rozália (1866–1931)[3] fia.[4][5] Középfokú tanulmányainak végeztével 1904-től három éven át tanonc volt a Globus-nyomdában, majd a Hornyánszky-nyomdában helyezkedett el, ahol egészen 1916-ig dolgozott. 1910. június 18-án megnősült. Első felesége Csaszka József és Klein Cecília lánya, Franciska (1891–1910)[6] volt, aki néhány hónappal az esküvőt követően elhunyt.[7] 1912. november 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Páczius Mária Erzsébettel, Páczius Ferenc és Wiesler Katalin lányával.[8] 1917-ben és a következő évben a Lehner-nyomda, 1919–1920-ban a Metropolitan-nyomda alkalmazottja volt, 1920-tól 9 éven át pedig a Világosság-nyomdában működött. Az első világháború idején a hadsereg nyomdájának üzemvezetője.

Korai évei a munkásmozgalomban[szerkesztés]

1906-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, a következő évben pedig már a szociáldemokrata párt helyi szervezetének volt titkára Óbudán. A kommün alatt vállalt szerepe miatt internáltatott, később rendőri felügyelet alá került. 1923-tól a szociáldemokrata párt terézvárosi szervezetének titkára volt,[9] és rendszeresen szerepelt előadóként a szervezett munkáselőadásokon.[10]

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségében[szerkesztés]

1923-tól MSZDP országos választmányának tagja, az MSZDP 1926-os XXIV. kongresszusán a pártválasztmány végrehajtó bizottságának tagjává választották,[11] a pártválasztmányi ülések rendszeresen az ő elnökletével zajlottak. Az MSZDP-n belüli „ellenzék” egyik vezéregyénisége volt Stromfeld Auréllal, Kis Jenővel és Pajor Rudolffal együtt. A párt 1928. januári XXV. kongresszusán ő terjesztette elő az ellenzék határozati javaslatát,[12] felszólalásában bírálta a szociáldemokrata parlamenti frakció opportunitását, és bizalmatlansági indítványt is tett a Peyer Károly vezette pártvezetőség ellen.[13] 1928-ban a Somogyi–Bacsó-emlékünnepségen, amelyen szavalattal fellépett Ascher Oszkár és Várnai Zseni is, ő mondta az emlékbeszédet.[14]

Az MSZDP 1930 szeptemberében tartott XXVII. kongresszusán – nem a pártvezetőség által készített beszámolók helyzetelemzése alapján, hanem az ellenzéki Halász Alfréd határozati javaslata nyomán – a kongresszus küldöttei határozatot hoztak arra, hogy a szeptember 1-i tömegdemonstráció tanulságaként a reakció elleni harc fő eszközévé a pártvezetőségnek a szervezett tömegmozgalmat kell tennie.[15]

1933. januárban az MSZDP XXIX. kongresszusán az elnökség tagja volt, és ezen a kongresszuson az országos pártvezetőség tagjává választották, erről azonban – mivel úgy értékelte, hogy a vezetőségben nem következett be a szükséges mértékű személyi változás – lemondott. Lemondását az elnöklő Kéthly Anna sem vitára, sem szavazásra nem bocsátotta, így a vezetőség tagja maradt 1935-ig.[16]

A nyomdász szakszervezetben[szerkesztés]

Az 1926-os nyomdászkongresszuson az ő indítványára fogadták el a kormány sajtógyakorlata elleni tiltakozást tartalmazó határozatot, és ezen a kongresszuson a Nyomdai Munkások Központi Vezetőségének póttagjává választották.[17] 1932-től elnöke,[18] két év múlva pedig ügyvezető titkára volt[19] a Könyvnyomdai Munkások Egyesületének, 1935-től a betegsegélyező pénztárat vezette. 1948-ban is a segélyző egyesület főtitkáraként szólalt fel a nyomdaipari munkások Grafikai Uniója megalakításának előkészítő értekezletén.[20]

A budapesti törvényhatósági bizottságban[szerkesztés]

1925-ben a Demokrata Blokk listáján jutott a budapesti törvényhatósági bizottságba,[21] amelynek 16 éven keresztül volt tagja. 1925-ben a közgazdasági bizottság tagjává választották,[22] melynek munkájában – az ülésekről rendszeresen tájékoztató korabeli sajtóhíradások szerint – aktívan részt vett. 1925-ben felszólalt kéményseprő ügyekben, 1926-ban javasolta az Aréna úti villamos kiépítését a Dráva utcáig,[23] 1927-ben kérte a Népliget végleges rendezését,[24] valamint az interpellációs jogról interpellált,[25] valamint részt vett a szociáldemokrata párt által benyújtott lakásrendelet kidolgozásában.[26] 1929-ben az ipari bizottság,[27] 1930-ban a városgazdasági ügyosztály bizottságának tagja volt.[28]

Az 1930-as választáson a VI. kerületi választókörzetből Buchinger Manóval és Kis Jenővel együtt került be az MSZDP képviseletében a fővárosi törvényhatóságba.[29] Két bizottságnak (a közgazdasági és ipari, valamint a városgazdasági),[30] valamint a főváros képviseletében a Temetkezési Intézet üzemigazgatóságának tagja lett.[31] 1932-ben az elnöki szakbizottságba is beválasztották.[32]

Fürdő ügyekben is több alkalommal is felszólalt a bizottságban, például olcsó fürdőnapok létesítését javasolta a szegény munkások tisztálkodásának biztosítására. Az 1934-es megalakulásától tagja lett a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak (Kurkommisszió),[33] 1937-ben a tabáni gyógyszálló szakbizottságának tagja lett.[34]

Az 1935-ös helyhatósági választáson is bejutott a fővárosi közgyűlésbe,[35] és a szociálpolitikai szakbizottság,[36] valamint ismét a Temetkezési Intézet üzemi választmányának tagjává választották a főváros nevében.[37] Többek között indítványozta, hogy a városligeti tavat gyakrabban lássák el friss vízzel, és a szállodaépítés fontosságát hangoztatta.[38] 1936-ban másodmagával ő nyújtotta át a főpolgármesternek a baloldal petícióját, amelyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérték, mert a villamostarifák felemelése ellen akartak tiltakozni.[39] A kolduskérdés megoldására tett javaslata szerint ezt a kérdést csak intézményesen lehet megoldani, úgy, hogy progresszív adózást vezetnek be a szükséges összegek előteremtésére.[40]

1938-ban a közlekedési, a közjótékonysági és szociálpolitikai, valamint a városgazdasági szakbizottságba választották meg.[41] 1941-ben a közegészségügyi és köztisztasági, valamint a városgazdasági, idegenforgalmi és közművelődési szakbizottságokba és a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságba választották be.[42]

1942-ben megfosztották törvényhatósági mandátumától.[43][44] 1942-ben feleségével együtt a zsidó vallásról a római katolikus vallásra tért ki, s a keresztségben neve Halász Alfréd Sándorra lett.[45]

A második világháború után[szerkesztés]

A második világháborút követően ismét a szociáldemokrata vezetőség tagja volt. 1945. február 15-én Várnai Zsenivel együtt ők képviselték a szociáldemokrata pártot a Budai Nemzeti Bizottság megalakulásáról döntő ülésen, amelyen az összes demokratikus párt képviselői részt vettek.[46] Áprilisban a Budapesti Nemzeti Bizottság nagygyűlésén a Szociáldemokrata Párt képviseletében a nemzetgyűlés tagja.[47] A Szakszervezeti Tanács Apró Antallal és Kossa Istvánnal együtt bízta meg, hogy a szakszervezeteket az Országos Nemzeti Bizottságban képviselje,[48] amelynek alakuló ülésén szeptemberben a titkára lett.[49][50] 1945. decemberben a Szakszervezeti Tanácselnökségi tagja, és az ellenőrző bizottság tagja lett.[51] 1946-ban tagja volt a Moszkvába utazó magyar szakszervezeti küldöttségnek.[52]

1945-ben tagja lett a főváros ideiglenes törvényhatósági bizottságának, és az elnöki és közjogi szakbizottságba, a pénzügyi szakbizottságba, valamint a Budapesti Központi Gyógy- és üdülőhelyi Bizottságba választották be,[53] erről a megbízatásáról júniusban lemondott, mivel a nemzetgyűlés tagja lett.[54] Lemondását valószínűleg visszavonta, mert a korabeli sajtóhíradások szerint rendszeresen felszólalt a bizottság és a szakbizottságok ülésein. 1946. októberben a szociáldemokraták vezérszónokaként szólalt fel a koalícióval kapcsolatos problémák megvitatásán.[55] 1947-ben az MSZDP gazdaságpolitikai bizottsága tagjává választották. 1947-ben a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusán a pártvezetőség tagja lett.[56]

1947-ben részt vett és felszólalt Zürichben a nemzetközi nyomdászkongresszuson, ahol a kibővített titkári bizottság tagjává választották.[57]

1948-ban az újonnan alakult Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökségi tagja, egyben a központi választott bíróság elnöke.[58] A Nyomdász Segélyző Egyesület főtitkáraként részt vett a három nyomdaipari szakszervezet egyesítésének előkésítésében, a Nyomda- és papíripari Dolgozók Szakszervezetének megalapításában.[59] Az új szakszervezetben a segélyző pénztárak ügyvezetője lett.[60]

1950-ben a Magyar Függetlenségi Népfront delegáltjaként lett tagja a tanácsok megalakulásáig létrehozott Budapesti képviseleti bizottságnak.[61]

Az országgyűlés tagja[szerkesztés]

A két munkáspárt egyesülése után belépett az MDP-be. 1945. április 2-ától az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, szeptember 6-ától jegyzője. 1945. november 4-étől az SZDP nagy-budapesti listájáról nemzetgyűlési, majd 1947. augusztus 31-étől országgyűlési; 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront fővárosi listáján 1953. március 18-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.[62]

1947-ben nemzetgyűlési képviselő, a Szakszervezeti Tanács tagja, a Magyar Szociáldemokrata Párt pártvezetőségének tagja, az alkotmányjogi és közjogi bizottság tagja, a társadalompolitikai bizottság tagja, a Magyar Könyvnyomdai Munkások Szakszervezete országos bizottságának tagja, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (mint szövetkezet) igazgatóságának tagja, a Gazdasági Takarék- és hitelintézet Rt. igazgatósági tagja, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Tervgazdasági Tanács tagja.[63]

Szerkesztői tevékenysége[szerkesztés]

1934-től szerkesztette Az Úti Kalauz c. periodika mellett a Nyomdász Évkönyvet is.[62][64]

1955-ben hosszas betegség után hunyt el. Sírja az Óbudai Köztemetőben található.[65]

Publikációja[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Belügyminisztérium 1908. évi 17798. sz. rendelete. MNL-OL 30794. mikrofilm 1239. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1908. év 10. oldal 41. sor.
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2149/1955. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  3. ↑ Fischer Józsefné Wachsmann Rozália halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 34/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  4. ↑ HU BFL - VII.18.d - 05/1062 - 1925 és Halász Alfréd házasságkötési bejegyzése.
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség házassági akv. 291/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  6. ↑ Halász Alfrédné Csaszka Franciska halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 724/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  7. ↑ Halász Alfréd és Csaszka Franciska házasságkötési bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári házassági akv. 164/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  8. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 598/1912. folyószám alatt.
  9. ↑ (1925. június 28.) „Pártügyek – Taggyűlés”. Népszava 53 (143), 15. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  10. ↑ Lásd Népszava 1924. október – 1925. áprilisi számai: Munkáselőadások címszó alatt.
  11. ↑ (1926. november 3.) „Huszonnegyedik pártgyűlésünk – Az új pártvezetőség”. Népszava 54 (249), 17. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  12. ↑ Köves Rózsa (1973. január). „Dr. Kis Jenő (1886–1938)”. Budapest 11. (1.), 32. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  13. ↑ (1928. január 8.) „Bizalmatlansági indítvány”. Budapesti Hírlap 46 (6), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  14. ↑ (1930. január 30.) „Meghvók – Somogyi–Bacsó-emlékünnepély”. Népszava 58 (24), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  15. ↑ Stier Miklós (1986). „Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján”. Századok, 265. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  16. ↑ (1933. január 10.) „XXIX. pártgyűlésünk szombati és vasárnapi tanácskozásai”. Népszava 61 (7), 14. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  17. ↑ (1926. október 14.) „A nyomdai munkások küldöttközgyűlése”. Népszava 54 (233), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  18. ↑ (1932. november 3.) „A nyomdai munkások egyesülete évekint több mint egymillió pengőt fordít a tagok segélyezésére”. Népszava 60 (237), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  19. ↑ (1934. július 1.) „Több mint 900.000 pengőt költött tavaly a nyomdai munkások egyesülete a tagok segélyezésére”. Népszava 62 (145), 13. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  20. ↑ (1948. április 13.) „Előkészítették a Grafikai Uniót a nyomdászok országos értekezletén”. Népszava 76 (85), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  21. ↑ (1925. május 24.) „A fővárosi választások végleges eredménye”. Budapesti Hírlap 45 (116), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  22. ↑ (1925. november 4.) „A közgazdasági bizottság alakuló ülése”. Budapesti Hírlap 45 (249), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  23. ↑ (1926. május 13.) „A főváros közgyűlése”. Budapesti Hírlap 46 (107), 13. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  24. ↑ (1927. április 28.) „Értéktelen felszólalások a közgyűlésen”. Budapesti Hírlap 47 (95), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  25. ↑ (1927. május 19.) „Botrányok a főváros közgyűlésén”. Budapesti Hírlap 47 (113), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  26. ↑ (1927. július 30.) „Az új városi lakásbérleti szabályrendelet és a szociáldemokraták”. Budapesti Hírlap 47 (171), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  27. ↑ (1929. június 5.) „Kiosztotta a főváros a Ferenc József jubileumi alapítvány ipari és kereskedelmi díjait”. Budapesti Hírlap 49 (124), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  28. ↑ (1930. június 26.) „Megválasztották a főváros új bizottságait”. Budapesti Hírlap 50 (142), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  29. ↑ (1931. március 7.) „Az új városatyák”. Budapesti Hírlap 51 (54), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  30. ↑ (1930. december 24.) „Megválasztották a főváros bizottságait”. Budapesti Hírlap 50 (293), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  31. ↑ (1931. május 22.) „A vásárpénztár 3–5 milliós deficitjének vállalása mellett döntött a főváros tanácsa”. Budapesti Hírlap 51 (114), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  32. ↑ (1932. május 26.) „A közigazgatási bíróság elé viszik a kormány legújabb támadását a főváros ellen”. Népszava 60 (107), 5. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  33. ↑ Illyefalvi I. Lajos.szerk.: Liber Endre: XXI. Az 1929. évi fürdőtörvény, annak végrehajtási utasításai. A Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság (Kurkommisszió)megalakulása, programmja és első ténykedései, Budapest=Fürdőváros kialakulása különös tekintettel a főváros fürdőpolitikájára, 3. kötet. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 195–196.. o. (1934). Hozzáférés ideje: 2016. január 26.  Statisztikai Közlemények 82. kötet 2. szám
  34. ↑ (1937. április 22.) „A főváros közgyűlése”. Budapesti Hírlap 57 (90), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  35. ↑ (1935. június 5.) „Az új városatyák”. Budapesti Hírlap 55 (127), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  36. ↑ (1935. június 29.) „A szakbizottságok tagjai”. Budapesti Hírlap 55 (146), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  37. ↑ (1935. július 6.) „Megválasztották az üzemi és az adófelszólamlási bizottságokat”. Budapesti Hírlap 55 (151), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  38. ↑ (1935. november 6.) „A törvényhatósági bizottság ülése”. Budapesti Hírlap 55 (255), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  39. ↑ (1936. január 18.) „Rendkívüli közgyűlést kér a baloldal”. Budapesti Hírlap 56 (14), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  40. ↑ (1936. október 1.) „A kolduskérdést a főváros nem tudja gyűjtéssel megoldani”. Budapesti Hírlap 56 (224), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  41. ↑ (1938. július 8.) „Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1938. évi június 22-én (szerdán) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 49 (38), 1005. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  42. ↑ (1941. január 24.) „Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1941. évi január 17-én (pénteken) tartott rendkívüli közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 52 (4), 55–56. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  43. ↑ Az 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról alapján
  44. ↑ (1942. február 13.) „Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1942. évi január 30-án (pénteken) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 53 (7), 140. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  45. ↑ l. Utólagos bejegyzések. Kiigazítások. c. szakaszt a házasságkötési anyakönyvi kivonatban.
  46. ↑ (1977. április) „Így indult meg az élet 1945-ben”. Budapest 15., 29.. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  47. ↑ (1945. április 4.) „Közfelkiáltással szavazta meg Budapest népe 108 képviselőjét”. Népszava 73 (57), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  48. ↑ (1945. szeptember 4.) „A Szakszervezeti Tanács az egységes választás mellett”. Népszava 73 (181), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  49. ↑ (1985. szeptember 11.) „A nemzeti bizottságok szerepe”. Népszava 113 (213), 5. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  50. ↑ Rajta kívül az elnökség: elnök: Tildy Zoltán, társelnökök: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kovács Imre és Kossa istván, főtitkár: Rajk László. (Népszava, 1945. szeptember 5. 2. oldal.
  51. ↑ (1945. december 4.) „A munkáspártok vezetői a szakszervezeti egység mellett tettek hitet a Szakszervezeti Tanács első szabad kongresszusán”. Népszava 73 (256), 1. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  52. ↑ (1946. március 31.) „Magyar szakszervezeti küldöttség utazik Moszkvába”. Népszava 74 (74), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  53. ↑ (1945. június 30.) „Budapest székesfőváros ideiglenes törvényhatósági bizottságának 1945. évi június hó 20-án (szerdán) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 56 (33), 361. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  54. ↑ (1945. június 10.) „A főváros közgyűlésének új tagjai”. Népszava 73 (111), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  55. ↑ (1946. október 25.) „Az ország érdeke legyen azonos a dolgozó munkásság egyetemes érdekeivel – követelte Halász Alfréd elvtárs a parlamentben”. Népszava 74 (242), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  56. ↑ (1947. február 4.) „Az új pártvezetőség”. Népszava 75 (28), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  57. ↑ (1947. szeptember 21.) „Magyarok a nemzetközi nyomdászértekezleten”. Népszava 75 (215), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  58. ↑ (1948. október 22.) „Megtartotta első ülését a Szakszervezetek Országos Tanácsa”. Népszava 76 (244), 1. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  59. ↑ (1948. december 5.) „A három nyomdaipari szervezet utolsó, az új ipari szervezet első közgyűlése”. Népszava 76 (281), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  60. ↑ (1948. december 8.) „A bányászok és nyomdaipari dolgozók kongresszusi határozata”. Népszava 76 (283), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  61. ↑ (1950. február 11.) „Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1950. évi január hó 24-én (kedden) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 59 (4), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  
  62. ↑ a b Halász Alfréd. tortenelmitar.hu. [2016. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  63. ↑ szerk.: Kallós János: Gazdasági, tőzsdei és pénzügyi kompasz az 1947/48. évre, XX. évfolyam 1. kötet. Kallós Albert a Pesti Tőzsde kiadója (1947). Hozzáférés ideje: 2016. január 26. 
  64. ↑ (1943. február 12.) „Nyomdász Évkönyv és Útikalauz 1943”. Népszava 71 (34), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)  
  65. ↑ (1955. október 25.) „Halálozás”. Népszava 83. (251.), 4.. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)  

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Halász Alfréd. Magyar Életrajzi Lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
  • Halász Alfréd. tortenelmitar.hu. [2016. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 27.) Digitális História Adatbázis

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Halász_Alfréd_(nyomdász)&oldid=25571648”