Hültl Hümér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hültl Hümér
Hültl Hümér.jpg
Született 1868. július 14.[1]
Felsőbánya
Elhunyt 1940. január 18. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • orvos
  • feltaláló
  • egyetemi oktató
Iskolái
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hültl Hümér témájú médiaállományokat.

Hültl Hümér (Felsőbánya, 1868. július 14.Budapest, 1940. január 18.) sebész, egyetemi tanár, a gyomor-bélvarrógép feltalálója, a modern sebészet számos eszközének, módszerének hazai bevezetője, akit virtuóz műtétei miatt orvosi körökben a „szike Paganinijé”-nek neveztek. Hültl Dezső építész, műegyetemi tanár bátyja.

Élete[szerkesztés]

A budapesti piarista gimnázium elvégzése után a Tudományegyetemen folytatta orvosi tanulmányait. 1891-ben avatták orvosdoktorrá. 1893-tól a Stefánia Gyermekkórházban segédorvos, 1895-től – műtőorvosi képesítésének megszerzése után – a Szent Rókus Kórházban alorvos. 1898-tól a Szent László kórház sebészorvosa, 1900-tól a Poliklinikai Egyesület kórházának főorvosa. 1905-ben a Szent István Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosává nevezték ki, 1919. januárjától a Szent Rókus Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosa is. A budapesti egyetemen 1902-ben magántanár a sebgyógyítás tanából, 1915-től a gyakorlati sebészet rendkívüli tanára. Hazánkban ő vezette be, majd később kötelezővé is tette a sebészek számára a maszkban és gumikesztyűben való operálást. Fertőtlenítés céljából elsőként alkalmazta a bőr felszínének jódtinktúrás ecsetelését, lemosását. Nevéhez fűződik a műtéti beavatkozás előtt a metszés irányának kirajzolása a bőr műtéti felületén. 1907-ben feltalálta és Fischer Győző szerszámkészítővel, a Fischer Péter és társa cég társtulajdonosával közösen 1908-ban szabadalmaztatta sebészeti varrógépét.[2] Ezzel a géppel a resecált gyomrot úgy tudták összekapcsolni a bélcsatornával, hogy a gyomor- vagy a bélnedvekből a legcsekélyebb mennyiség sem kerülhetett a hasüregbe. Ezzel jelentősen csökkent a műtétek kockázata. A gép egyszerre négy sorban, gyors egymásutánban nyomta be az U alakú drótkapcsokat az egymásba illesztett rétegekbe. Az így összevarrt felületek ezt követően gyorsan gyógyultak. A sikeres konstrukciónak azonban több hátránya is volt: súlya miatt nehezen lehetett kezelni, a kapcsokat kizárólag a gyártó tudta belehelyezni, és nagyon sokba került. A készülékből az egész világon mindössze 50 darabot használtak. Ezt a sebészeti varrógépet fejlesztette tovább Petz Aladár (1888-1956), a budapesti I. sz. Sebészeti Klinika tanársegédje. Az általa készített új gyomor-bélvarrógépet 1920-ban sikerrel próbálták ki a klinikán. Petz a Sebészeti Társaság 1921. évi nagygyűlésén mutatta be találmányát, a Hültl-féle gyomor-bélvarró gép továbbfejlesztésével kialakított eszközt. Hültl professzor – miután meggyőződött az új gép tökéletes működéséről – gratulált a feltalálónak, és intézkedett saját gépe további gyártásának beszüntetéséről. Az új műszer a műtétek kivitelét gyorsabbá, biztonságosabbá tette. A találmány az egész világon elterjedt, technikáját az összes műtéttani szakkönyv ismerteti. Hültl professzor 1934-ben nyugalomba vonult. 1935-től a felsőház tagja. Mint a Magyar Országos Orvosszövetség elnöke, elsőként megszervezte a keresetképtelen orvosok, az orvosok özvegyeinek és árváinak rendszeres segélyezését.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A gastro-enterostomia műtét technikájáról. Bp., 1897.
  • A homokóra-gyomor kór- és gyógytanának jelen állása. Bp., 1900.
  • A Mechel-féle diverticulumról. Bp., 1900.
  • A sebgyógyítás irányelveinek fejlődéséről. Bp., 1903.
  • A műtéti betegekkel való velebánás. Bp., 1907.
  • Sebészeti varróműszer gyomor- és bélvarrásra. Bp., 1911. (angol, francia és német nyelven is)

Források[szerkesztés]

  • Csillag István: Huszonöt éve halt meg a „kés Paganinije”. Orvosi Hetilap, 1965. 2. sz. pp. 81-82.
  • Hajdú Gábor: Emlékezés egy nagy sebészre: Hültl Hümér halálának 50. évfordulója. Egészségügyi Munka, 37 (1990), 3. sz. pp. 86-87.
  • Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993. Bp.: MTESZ, 1992. 40. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés]