Petz Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
felpéczi Petz Aladár
Született1888. december 10.
Győr
Elhunyt1956. február 27. (67 évesen)
Győr
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásasebész,
kórházigazgató
feltaláló
A Wikimédia Commons tartalmaz felpéczi Petz Aladár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felpéczi Petz Aladár (Győr, 1888. december 10. – Győr, 1956. február 27.) a budapesti sebészeti klinika tanára, majd évtizedekig a győri kórház igazgatója, egy világszerte elterjedt sebészeti eszköz feltalálója.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Apja felpéczi Petz Lajos (1854–1932), Győr szabad királyi város tiszti főorvosa, felsőházi tagja, a Szentháromság kórház igazgató-főorvosa,[2] anyja Beszedits Rozália (1857–1943) tanítónő volt. Petz Lajos Győr város tiszti főorvosa, közkórház igazgatója 1913. augusztus 20-án I. Ferenc József magyar királytól magyar nemességet és a "felpéczi" nemesi előnevet szerezte meg adományban.[3] Az apai nagyszülei Petz Adolf (1818–1889), ügyvéd, királyi törvényszéki bíró,[4] és a nemesi származású potyondi és csáfordi Pottyondy Amália (1822–1902) voltak.[5] Az anyai nagyszülei Beszedits Ferenc, alapítványi uradalmi főtiszt és O'Egan Róza (1810–1886) voltak.[6] Az apai nagyanyai dédszülei potyondi és csáfordi Pottyondy István (1794–1849), királyi testőr, földbirtokos és szarvaskendi és óvári Sibrik Ágnes (1789–1824) voltak.[7] Pottyondy Istvánné Sibrik Ágnes féltestvére szarvaskendi és óvári Sibrik Erzsébet (1768–1803) idősebb kehidai Deák Ferenc (1761–1808) zalai főszolgabírónak a felesége, illetve Deák Ferencnek, a haza bölcsének az édesanyja volt. Az egyik apai nagynénje Vargyasné Petz Vilma (1852–1938) állami leányiskolai igazgatónő, akinek a férje kapuvári Vargyas Endre (1842–1913), királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, újságíró.

A középiskolát a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán folytatta tanulmányait, ahol 1911. november 4-én kapott orvosi diplomát, közben 1910-ben gyakornok Budapesten az I. sz. Kórbonctani intézetben, majd 1911. december 1-től 1913. szeptember 1-ig díjtalan, majd díjas gyakornok lett az I.sz. Belklinikán, ezután 1919 szeptemberéig díjtalan, majd díjas műtősnövendék volt az I.sz. Sebészeti Klinikán.

Közben az I. világháborúban 40 hónapot szolgált; 1917-től parancsnoka a K.u.K. Chirurgische KraftwagenAmbulanz No. 1. Stiftung Erzherzogin Maria Therese motorizált sebészcsoportnak. 1919. szeptember 1. és 1922. július 31. között tanársegéd volt a II. sz. Sebészeti Klinikán. Munkája során folyamatosan a kórház fejlesztésén és korszerűbbé tételén tevékenykedett. A második világháború során számos helyzetben nyilvánult meg emberi helytállása. Az ostrom napjait is a kórház falai között és a pincékben berendezett műtőben töltötte. 1950-ben politikai okokból leváltották igazgatói állásából, a Sebészeti Osztályt azonban haláláig vezette.

Győrben hunyt el, 1956. február 27-én.

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét 1991-től a Győr-Moson-Sopron megyei kórház viseli.

Munkássága[szerkesztés]

  • 1921-ben a Magyar Sebésztársaság nyolcadik kongresszusán bemutatta a később híressé vált találmányát, a gyomorvarrógépét. Az 1921. december 29-én tett szabadalmi bejelentés alapján magyar szabadalmat kapott, 85708 lajstromszám alatt. [8]
  • 1922. augusztus 1-től a győri Szentháromság Kórház igazgatója és sebész főorvosa lett.
  • Az ő nevéhez fűződik új belosztály, ideg- és elmeosztály, gyermekosztály, bőrgyógyászati osztály.
  • 1929-ben megjelent a Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Kórházának Múltja és Jelene című könyve, melyben a város egészségügyének történetét írta le 1749-től 1928-ig.
  • 1933-ban az ún. distractiós készülékkel korszerűsítette a nyílt alkar és lábszártörések kezelését.
  • 1936-ban a Magyar Sebészeti Társaság elnökének választották.

A hasi műtétekről írt tanulmányai külföldön is hírnevet szereztek számára. A Sebészeti Társaság 1921. évi kongresszusán bemutatott találmánya, a Hültl-féle gyomor-bélvarró gép továbbfejlesztésével kialakított eszközt. Az új műszer a gyomorcsonkolással járó veszélyeket jelentős mértékben csökkentette, a műtétek kivitelét gyorsabbá, biztonságosabbá tette. Találmánya az egész világon elterjedt, a német orvosi szaknyelvben nevéből képzett igével jelölik a varróműszerével végzett operálást („durchpetzen”). Más készülékeket is szerkesztett, például a törések kezelésére.

„ Gyomor bélvarrógépemet, mint klinikai tanársegéd, 1920-ban szerkesztettem. Egyrészt abból az elgondolásból és szükségből kiindulva, hogy a sebésznek súlyosan fertőző tartalmú széles lumeneit kell az emésztőcsatornának megnyitni, melyekből eredő szennyezés a következményes hashártyagyulladás miatt a betegre nézve a legnagyobb fokú életveszélyt jelenti. Másrészt, az ilyen fertőzött tartalmú, széles lumenek kézi úton történő elvarrása sok időt vesz igénybe, ami a műtétet igen meghosszabbítja és ez a körülmény főleg altatott betegnél további komoly veszélyt jelent. ”
– Dr. Felpéczi Petz Aladár

Műve[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Természet Világa.
  • Győr-Moson-Sopron megyei személyek [gyor-moson-sopron-megyei-szemelyek.pdf]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Petz_Aladár&oldid=27044414”